2016. október 20., csütörtök

Cica gazdát keres – „Mit tenne ön az én helyemben ?”




Ezzel a kérdéssel akartam kezdeni a mai szövegelésemet, de ahogy kigondoltam, azonnal tudtam, hogy ez a kérdő-mondat valakihez tartozik. És igen: beütve a gugliba rögtön előjött Kállai István neve.
Töredelmesen bevallom én a nevére nem emlékeztem, de művei közül többre viszont igen…Nos, akkor most már ezt is tisztáztam, kihez tartozik ez a kérdő mondat.
Csakhogy én nem Kállai Istvánról akartam ám írni, hanem feltéve a kérdést, el akartam mondani egy történetet, melynek a végére kívánkozik a kérdés, amit most a címben olvashattál.

 
Ez tavaszi kép, most fele ekkora volt !
  
Amikor a cica először járt itt, azt hittem, hogy gazdátlan, de aztán pár nap múlva kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, utána mentem – mert miután evett azonnal elment. Kiderült: jóval feljebb lakik, nem számoltam pontosan, vagy 14-15 házzal és két utcával odébb.
Vettem már egy pár konzervet, meg száraz tápot, olyant, ami olcsóbb és az enyémek nem eszik – ő boldogan falta.  Csakhogy miután kiderült, van gazdája, nem akartam magamhoz édesgetni, tehát a vett macskakajákat felvittem a „gazdához” – és elmondtam, mi, hogyan történt. A gazda akkor is értetlenkedett, bizonygatta, hogy ők rendesen etetik, nem tudja, miért csavarog és koldul…. Aztán egyszer-kétszer még jött a cica, de mivel nem volt kint semmi, hát elmaradt… Valahogy rendjén-valónak is találtam így a dolgot.

Igenám, de:  jó egy hónappal ezelőtt, amikor az ablakok napközben még nyitva voltak, egyszer csak megjelent újra  a cica.….. Csont-soványan… Nem túlzok, sajnálom, hogy az akkori állapotát nem fényképeztem le. Kézbe-véve megállapíthattam, a macska nincs egy kiló, és bizony újra minden kis cicijét használják…

Egyszerűen nem volt erőm elzavarni. Persze, hogy megint adtam enni neki. Megfordult az is a fejemben, hogy hátha elköltözött a „gazda” és itt hagyta a macskát. (Nem lep meg már engem az ilyen dolog.) Két nap múlva egy ebéd után követtem szépen. És természetesen újra oda ment, ahol tavasszal is lakott.
Az ablakokon semmi változás, gondoltam bekopogok és megkérdezem, tudják-e hogy a cicájuk kölykezett, mert nagyon éhes és megint hozzám jött  enni.
Eszméletlenül udvariasan és óvatosan kezdtem a mondandómat. A fiatal cigányasszony erre úgy leüvöltötte le a fejemet, hogy majd elsüllyedtem szégyenemben.
Hogy miért zaklatom őket ezzel a qrva macskával, elege van már ebből, ha nem hiszem, hogy enni adnak neki, akkor most nézzek ide:  és berohant a lakásba, előhozva hatalmas kutyakonzerveket és zacskónyi száraz macskatápot. Rúgjak bele, zavarjam el, a férjével úgyis a falhoz vereti, mert neki ebből elege van, hogy mindenki (!!??) hozzá jön a macska miatt.
(Mit jelenthet az, hogy mindenki oda megy érdeklődni ??? Ezek szerint a macska míg hozzám nem jött,  másokhoz járt, de azok is jelezték a „gazdájának” a dolgot….)

Hát tény, láttam az ennivalókat – de hogy nem adnak neki belőle túl sokat – azt az bizonyítja, hogy mindenféle otthoni „etetés” dacára naponta háromszor itt ül az ablakomban és nincs olyan étel, amit meg ne enne. Szerintem egy rendesen tápolt macska ilyen nem tesz….

Most teljességgel tanácstalan vagyok... Nincs mese, a macska ide szokott. Na de nekem három (sőt néha már ez a meglévő kettő is) SOK !!!
Ne mondjátok, most azt, hogy ja, nem kellett volna elkezdeni etetni ! De ! Kellett, mert esküszöm, hálni járt belé a lélek, amikor nálam megjelent. Hagynom kellett volna elpusztulni ???

Van valakinek jó ötlete, hogyan tovább  ?  Kérem írja meg !

5 megjegyzés:

  1. Nehéz kérdés. Ide is járt kosztos, de mikor megtudtam, hogy vannak gazdái elhagytam az etetést, s ő is elszokott innen. A komposztokon néha látni. Egyértelmű, hogy nem etetik, akkor nem nézne így ki, de lehet a sok kiscica is lenyúzza a tiedét. Tudom, mennyibe kerül a tápos etetés... Anyamacskát vagy műteni vagy fogamzásgátlózni kellene, hogy ne hordja neked a kiscicákat.Szomszédokkal nem beszéltél róla? Lehet, hogy ha új gazdája lenne, keresnétek neki jobban járna. Viszont a kérdés: hol találnátok neki gazdát. Gondolom a mostaniak nemigen keresnék.

    VálaszTörlés
  2. Én csak azt tudnám mondani, amit már régebben is : " a világ minden gondját-baját úgysem tudod megoldani" - (beleértve embert,állatot,- mindent) - akkor meg minek ennyi mindent "felvállalni ?" De... te tudod.

    VálaszTörlés
  3. Nálunk van néhány utcamacska, akiket az állatvédők ivartalanítottak. A "gazdik" etetik őket, van házuk, s ha kell orvoshoz is viszik őket. Én inkább csak besegítek ezzel-azzal.
    Most nagyon szomorú vagyok, mert az egyik kedvencemet kutyák széttépték. S nem ez volt az első kutyatámadás, akkor sikerült a gazdával visszahívatni, a macs pedig szerencsére berohant a nyitott kapun, amit a bagósok nem csukták be.
    Nem szerencsés, ha ez a macska körbe koldulja a szomszédságot, már azért se, ahogy a gazdája viselkedett.
    Mit kéne tenni, nos nem tudom. Nálunk több állatvédelemmel foglalkozó alapítvány és önkéntes civil szervezet van. Talán velük beszélnék, és mivel várólistájuk van, sajnos hosszú, addig befogadnám. Ők ivartalanítják a macsokat és gazdit keresnek nekik.

    VálaszTörlés
  4. Nehéz kérdés...Szeretem az állatokat, mégsem etettem és nem simogatom meg ha ide tévednek... van oka...Saját cicám egyen uralkodó... még Vahurunk volt, mikor ide tévedt egy nagyon édes, hízelgős cica...Vahur is elfogadta,együtt aludtak még aznap...Már este a macsek teljesen megörült a féltékenykedéstől, rohangált a lakásba...reggel beengedtem enni,miután kiment,és a kutya kővét megszagolta, ami ép a kedvence volt , odakapott, de olyan szerencsétlenül, hogy előttem vérzett el egy pillanat alatt...Lelki nyugalmam hetekig oda volt... Borzasztó volt...
    Ebből okulva idegen cicát véletlenül sem simogatok, vagy etettek...

    A másik... így csak magadra haragítod a cica gazdáit, akik árthatnak Neked és a cicáidnak is... Hiányzik??? nem szabad és nem érdemes magadnak gondot csinálni, bármennyire is szeretted az állatokat...

    VálaszTörlés
  5. Nem tudok elég erős lenni....ha lesz/lenne rá módom, megoperáltatnám, s aztán útjára engedném, menjen vissza a "gazdájához" - de az a nagy félelmem, hogy ha itt tölt 8-10 napot, akkor az után már végképp nem akar majd elmenni....Ha nem lenne olyan átkozottul tahó a gazdája, mindezt meg tudnám vele beszélni, kifizetném az operációját is - de hát sajnos ez így reménytelen....

    VálaszTörlés