2016. november 8., kedd

Én lassan öregszem...



Néha öröm, néha bánat, hogy megöregedvén az ember agysejtjei (is) pusztulni kezdenek. Én – sajnos – meglehetősen feledékeny lettem, amivel  érzésem szerint néha meg is ijesztem a családomat és magam is elgondolkodom, meg utána-olvasok, hogy miféle bajoknak lehet ez előjele. Aztán legyintek rá, mert tenni ellene túl sokat nem tudok.
Meg más öregemberek is panaszkodnak a feledékenységükre, nem vagyok egyedül…De hát bevallom, néha irtó kellemetlen. Ugyanis nincs az egész életem fent a neten és nem olyan könnyű a gugliba beírva egy keresőszót, rátalálnom bizonyos dolgokra.

Mert ugye most is hogy jártam…
Testvérem szülinapjára mindig sós stanglit sütök, mert ő ezt szereti, én meg őt. Ezer éves a recept, a nagymamánk is ezt és így sütötte. Nem is bonyolult, gondoltam közreadom. De a gyanú ördöge kopogtatott az agyam ajtaján: nézzük csak meg, nem írtam-e már én erről ? Na, mit gondoltok, mi volt az eredmény ? Hát perszehogy közreadtam már a receptet… http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2014/11/sos-stangli.html
Már lefotóztam a sütis-tálat, aztán néztem a dolog után.



No, mindegy, gondoltam, ha a stangliról nem, akkor a kicsit összegyűrődött asztalterítő történetéről írok.Valójában arról is csak azért, mert már több alkalommal elmeditáltam, hogy mi is lenne egy mai negyvenévessel, ha egy hirtelen-váratlan válás után egyedül maradna. És úgy tűnt erről meg még nem fecsegtem.

Többször gondolkodom azon – időm ehhez mint a tenger - van-e mindenkiben annyi élni-akarás és erő, hogy saját élete romjaiból főnixként újra éledjen ? Bizonyára nem mindegy a szituáció, amiben új életet kell kezdeni, van-e gyereke, van-e lakása, mennyi a lelkiereje, stb…
Nekem gyerekem nem volt, de lakásom végülis lett, a lelkierőm pedig éltet a mai napig. Csakhogy ahhoz, hogy ebben a lakásban újra kezdjem az életemet némely dolgok hiányoztak, azok megvételéhez pedig a pénz…

Arról már tudom, írtam, hogy gombatermesztésbe fogtunk egy kolléganőmmel, talán az is említődött valahol, hogy hosszú évekig közvélemény-kutatással foglalkoztam mellékállásként, és hogy a munkahelyemen minden elképzelhető plusz munkát, amiért kis pénzt adtak, felvállaltam, még egyszer a balatoni nyaraló kimeszelését is…
És azt hittem, a varrós-időszakomról nem írtam. Persze azért élt bennem a gyanú, hogy hátha mégis. És tádámmm…
Szóval én már majdnem mindent elfecsegtem itt a blogban az életemről az elmúlt majdnem 10 év alatt….

Nos, kérem, akkor most nem írok se a sós-stangliról, se a magam-varrta abroszról. Akit érdekel, klikkeljen a fenti linkekre.





Csinos pécsi fiú volt, minden korombeli lány szerelmes volt titkon kicsit belé. Hát kérem ő is öregszik....nem csak én....Azért ez olyan megnyugtató.

16 megjegyzés:

  1. Én is néha érzem úgy már írtam valamiről. Aztán ki tudja, csak akartam, vagy nem élesítettem. S néha nekem is vannak memória gondjaim, mesélem éppen a pécsi barátnőmnek. Megnyugtatott, éppen így van ő is. Ha ez vigasztalja az embert?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bevallom, nem igazán vigasztal.
      Csak ilyenkor felvetődik mindig bennem, hogy miért is csinálom ezt az egészet ? Miért miért, miért ? (Jóllehet, ha nagyon őszinte akarok lenni önmagamhoz, hát persze, hogy tudom a -keserű- választ....)

      Törlés
  2. Valaki egyszer azt mondta, miközben az éveinket illetően előre, addig emlékeink terén hátrafelé haladunk.
    Néha az az érzésem, igaza lehet. :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is igaza van - bár nem túl nagy vigasz, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

      Törlés
  3. A legjobb az egészben, hogy lassan öregszel... ráérsz, ráérünk mindannyian. :-))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kis Kavics - neked fogalmad nincs még arról, hogy miről is írtam...Nem kívánom, hogy ilyen gondjaid legyenek, (mert ugye vannak csodák) de ha mégis, majd 30-40 év múlva jussak eszedbe....

      Törlés
    2. Próbáltam viccesre venni a dolgot. Bocsánat.
      Eszembe fogsz jutni, hidd el már most tudom.

      Törlés
  4. Ami azt illeti, eléggé járatos voltam " Pécs könnyűzenei életében" (60-70 évek)- sem az illetőt ( sem a dalait ) sem ismertem. Mostani fejemmel próbálok legalább a pécsi együttesekről tudni,- ( a többiekről szót sem)- annyian vannak. Bele-belenézek az m2 tv (21:00 órakor kezdődő) műsorokba (Petőfi Live ?- vagy Én vagyok itt ? címmel) - talán nem is ez a lényeges, hanem inkább az, hogy másnapra a látottak/hallottak többségét elfelejtem. (hol láttam - stb.) Régi,szép idők... amikor csak egy tv. csatorna volt és nem 100 valahány. :-) De valahogy így vagyok a könyvekkel is,- (szerencsére a számítógép "megmondja" a könyvtárban, olvastam-e ? - bár nem egyszer, annak ellenére újra kihozom és elolvasom.) Ja !- a válásról... bár adatokat most nem tudok,- nem csak a 40 évesek válnak... ( sokkal fiatalabbak is) és úgy tudom, gyakrabban a férfiak szívják meg... ( nem pedig a nők) - de bizonyára mindenkinek mások a tapasztalatai. [ Épp' tegnap (kedd) láttam bp.-i hajléktalanokról egy "riportot," - többségüknek nem sikerül(t) "főnixként éledni",- ( pedig nem mindegyik alkoholista - stb.)]

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy a Pere Jancsit nem ismerted, érthető, merthogy a lányok rajongtak érte és nem a fiúk....:-)
      Azt azért csendes örömmel olvasom, hogy te sem emlékszel mindenre, amit olvastál, hallottál. Ha sokan mondják ezt, kevésbé érzem elkeserítőnek.

      Törlés
    2. Akár @X, én sem ismertem. A rajongást sem tudom elképzelni, főleg a szerelmességet. Tényleg romlik a memóriád. Vannak hatékony étrend kiegészítők. Csolk.Lány.

      Törlés
    3. Hé, hát nem erről az öregemberről beszéltem ! Nagyon jóképű, sármos fiú volt ifjúkorában, szép hanggal, sikerekkel - cseppet se csodálom, ha sokaknak tetszett.

      Törlés
  5. Sokszor elcsodálkoztam, annak idején, hogy Anyu milyen feledékeny volt...Mindig keresett valamit, mindent cetlire írt...akkor nem igazán értettem, mert azt gondoltam ,szórakozott volt...pedig nem.Most pár éve cetlizek... mert ha nem, nem tudom, ki mit hol, mikor mit kell csinálni......de ha vigasz lehet, más
    ismerőseim is mindig keresnek valamit és cetlire írják amit
    elfelejtenének...Tudom én korban közelebb állok hozzád, így tudom miről irsz...Esténként jön... bevettem a gyógyszerem vagy nem.... és hasonlók... de nekem szerencsém van, mert van aki segít ebben is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon nehéz, vagy tán nem is lehet ezt "megszokni" - az ember néha elkeseredik, máskor dühöng, de tán akkor teszi a legjobbat ha nevet... Persze már ha lehet nevetni azon, amit elfelejtett és nem okozott bajt a feledékenységével.
      Na, nem könnyű ez, de sajnos nem nagyon tudunk tenni ellene.

      Törlés
    2. Ez nem feledékenység, az ember a rutin dolgokat, mint egy tabletta bekapása,odafigyelés nélkül csinálja. Amikor elmegyek, nem emlékszem, bezártam-e a garázsajtót, mert már annyira automatikus, de látom, ott a kulcs a helyén, tehát megcsináltam. Csolk.

      Törlés
    3. Vigasztalj csak, vigasztalj !!! :-) :-) :-)

      Törlés