2016. november 5., szombat

Olvasni (vagy sírni ?) - való



Mivel egyrészt saját tapasztalataim is vannak, másrészt kegyetlenül igazak az alábbi sorok, ajánlom elolvasásra.
Sajnos nem lesz tőle virágos jókedvetek és sajnos nem fogtok tudni megoldást ajánlani a problémára, ugyanis nem ti ültök Magyarország trónján.
Pedig meglehet, esetleg érintettek leszünk….

Csak azt ne kérdezzétek, hogy „és akkor most mit csináljak ?” Sajnos erre én sem tudom a választ. Csendben és gyorsan elaludni volna jó – de eddig engem még senki sem kérdezett, miféle véget szeretnék…

 


8 megjegyzés:

  1. A cikkíró szerint rendjén van,hogy valaki eltartsa a szüleit öreg korában.Csak vegyünk egy példát:egy házaspárnak összesen négy szülője is lehet eltartott-remélhetőleg nem egy időben.Tehát tartsa el a szülőket.Arról nem szól a fáma,hogy ha netán nincs munkahelye,akkor miből,ha netán még két-három gyereket is nevel?Mert ugyebár a három gyerek az ideális,azt kell támogatni...
    Na,akkor semmi hátránya nem lehet annak,akinek nincs gyereke,mert ő sincs rosszabb helyzetben.Talán őt könnyebben befogadják egy intézménybe,hiszen nincs gyereke,akinek a nyakába lehetne varrni.
    Bizony,embertelen világ ez,akárhogy nézzük.De az volt a békeidőben is,aki magára maradt,éhen halhatott.Főleg egy napszámból élő.Visszafelé tartunk az időben,úgy látom.Persze,a szoc.időkben sem volt jobb mindenkinek.Nagyanyám 1960-ban halt meg egy hónap kórházi kezelés után.(kemény szocializmus idején)Olyan horribilis számlát kaptunk a kórháztól az ellátásáért,hogy évekig nyögték a szüleim.Mert hát a parasztnak nem járt nyugdíj akkor sem.Meg fizetés sem,hiszen nem volt falun munkalehetőség.
    Egyszóval,az öreg és tehetetlen mindig kiszolgáltatott volt.
    A cikk netán Kolozsváron íródott,határon túl,hogy mi megijedjünk?
    Mit tehetünk?Legfeljebb nem hagyjuk magunkat ijesztgetni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy engem is csak azért zaklatnak fel az ilyen hírek, mert 72 éves vagyok. És totálisan bizonytalannak látom a jövőt.(Bár van aki biztosnak látja ???) És akár tetszik akár nem, mindig ehhez a rohadt pénzhez jutok vissza. Azt hiszed, érdekelne a dolog, ha pár millkóm nyugodna a bankban ? Bevallom, nem érdekelne.(Ha kell, szégyellem...) És egyébként igazad van, sose volt ez jól. Régen se, de szomorú, hogy most se az és a jövőben sem lesz az.
      Fogalmam sincs, hol íródott a cikk, nem ismerem sem a szerzőt, sem az újságot. Elolvasásra ajánlva kaptam én is.

      Törlés
    2. Nem Kolozsváron íródik. Keresd meg az oldal impresszumát!

      Törlés
    3. Számomra ez nem világos. Romániáról is esik az impresszumban szó, vagyis fogalmam sincs, ez miféle cég - habár nem is érdekel....

      Törlés
  2. Ilyesmiket nem olvasok ! ...pontosabban a honlapra értve. ( ezt sem olvastam el) -
    Bár @aranyosf. tudja,hogy egy "hozzátartozóm" ( 90 év körüli) pár napot "lehúzott" egy kórházban, ahol ő is járt látogatóban. (Szerencsére kiszabadult az ismerősöm) * Szót sem, hogy a Facebookon az ilyesmi "kéretlenül jön"... ( hacsak "le nem tiltod" X,Y,Z-t... ) de hogy (még) ilyesmit "elolvasásra ajánljon valaki"... ( e-mailben ) az egy más történet lehetne. (Igaz, nem vagyunk egyformák.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, kétségtelen, ha az életem tele lenne boldog eseményekkel bizonyára azokról írnék.De nem így van. És az aggodalmaimról meg mint ez esetben is - írnak mások, ezt néha közreadom. Mindig gondolom én, hogy nem kéne. Blogot se kéne írni, mert minek is. Aki valami után érdeklődik, minden fent van a neten, csak meg kell keresni.
      Hát ez van.Igyekszem még jobban figyelni a téma-választásomra..

      Törlés
  3. Én csak azt tudom, amit látok magam körül. Az idős szülők mindaddig míg aktívak, fontosak a családjuknak. Ők a bébicsőszök, a háztartási alkalmazottak, a magánbankárok, és folytathatnám. Aztán, ha leesnek a lábukról már csak terhet és gondot jelentenek. Ne szépítsük, ez így van.
    Szerencsés esetben van annyi nyugdíjuk, ami a gyerekek részéről kiegészítve biztosítja a szükséges segítséget. Szerencsés esetben a pénzzé tett ingatlan árából helyet biztosíthatnak maguknak egy idős otthonban. Ismétlem szerencsés esetben, mert az utóbbi megoldás a gyerekek tiltakozása miatt szóba se jöhet, de a szülők többségének eszébe se jut a csemeték örökségét így elherdálni.
    Régen az ápolásra szoruló idős embert az elfekvőbe helyezték el, manapság széles a skála. Tudok olyanról, akit egy illegális otthonba vitték a gyerekei, ahol embertelen körülmények között tartottak, egészen addig, míg a rendőrség fel nem számolta. Mi lett vele, sajnos nem tudom.
    Tudok olyanról, aki a nyugdíj+a gyerekek támogatása révén került gondozásba. Tudok olyanról, aki az utolsó pillanatig otthon volt és egy egyházi szervezet tagjai segítették. Halála után a gyerekei az ingatlanon és az ingóságokon jól összevesztek, a kutyáját pedig kidobták az M5-sön. (szerencsére állatszerető emberek megfogták és otthont kerestek neki.)
    Miért van az, hogy a szülők mindenüket feláldozva felnevelik a gyerekeiket, de a gyerekek nem képesek segíteni a szüleiket? Kifogások nem érdekelnek.


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kommentedet ! És ha megengeded, az egésszel egy új post-ot írnék, amiben feltenném a kérdésedet, mert ide nem biztos, hogy valaki visszanéz. Pedig a kérdés igencsak aktuális és igncsak sok embert érint. De valami miatt a fontos dolgok elsikkadnak, más lényegtelenebb és jelentéktelenebb dolgok mellett. Talán mert nincs "protektoruk" az efféléknek. Nincs mecénásuk, aki támogatná a témával való foglalkozást. És különben is mindenki és mindig rohan. Ki ér rá velünk foglalkozni ? Meg a bajainkkal, meg a gondolatainkkal ?

      Törlés