2016. december 2., péntek

Kalandozás - emlékek szárnyán



Igaz, hogy egyszer már írtam erről, és ezeket a képeket is megmutattam, de  tegnap egy beszélgetés közben újra előjöttek bizonyos ősrégi emlékek, gondoltam, felfrissítem kissé ezt a sok évvel ezelőtti bejegyzést.

Mert ugye nincs is szebb, mint a hajdani boldog napok visszaidézése…
És mikor volt boldog az ember gyereke ? Természetesen ifjú korában. Ezzel együtt valószínű akkor csinálta a legtöbb butaságot is,  de pont ezekből aztán (ha szerencséje volt) mindig tanulságokat is tudott levonni. Megértett, megjegyzett jót/rosszat – és többnyire későbbi hasonló helyzetben elővette az emlékeit, s kimazsolázta, hogy akkor most mit és hogyan is kell csinálni, hogy minden jó legyen.

Többször említettem 7 barlangos évemet, a minden-vasárnapi túrákat és barlangmászásokat. Valójában ezen idő alatt ismertem és szerettem meg igazán én a Mecseket. Olyan hálás vagyok a….nemtudomkinek, Sorsnak/Istennek/agysejtjeimnek – hogy ezekre az évekre elég jól vissza tudok még emlékezni. (Nem úgy mint a tegnapelőtti napra…)

Nem csak Orfűt és Abaligetet ismertem meg „belülről” hanem nagy szenzáció volt a kőlyuki barlang.
Megmutatom térképen is, hol van. Itt:


Valamiért nem tudom úgy beállítani ezt a fránya térképet,, hogy jó méretben legyen látható a vidék, nyomjatok párat a mínusz (kicsinyítés) jelre, akkor jobban be lehet tájolni, hol van pontosan.


Nem elérhetetlen távolság, busszal el lehet menni Mánfáig, s onnan egy kellemes kis völgyön el lehet sétálni a barlangig. Ami természetesen ma már nem látogatható – sőt valójában hivatalosan sosem volt az.

Amikor mi kezdtünk oda járni, annak is „vízügyes’” oka volt, ugyanis barlangász vezetőnknek Vass Bélának volt egy terve, hogy a vízhiánnyal küszködő Komlót hogy lehetne megsegíteni: az orfűi Vízfő forrás barlangjából a hegyen át kell vezetni a vizet a kőlyuki barlangba, mint víztározóba, s onnan lehet továbbnyomni Komlóra. Szerintem zseniális ötlet volt. Mellesleg meg is valósult, bár nem  tudom, működik-e még  ? (Nem érdeklődtem utána, de ennek az emlékeim szempontjából momentán semmi jelentősége…)

Az orfűi vízműház, a Vízfő barlang bejárata közelében
Szóval a tárgyra – a kőlyuki barlangra térve – nagy szenzáció volt kezdő kis barlangász életemben, amikor oda bemehettem. Mindjárt az elején egy szifonon kellett átjutni, ami nekem újdonság volt, még úgy is, hogy nem volt vízzel teli a barlangjárat.

Szifon-átúszás - na nem ilyen volt, hanem....
...valami ilyesféle helyzetet képzeljetek el  egy kevés vízzel alul...


A rajz egy olyan állapotot mutat, amikor az egész járat vízzel van tele, hiszen a barlangász búvárruhában van. Igenám, de ha alacsony a vízállás, akkor a szűkületben, nincs víz, csak előtte meg utána. Remélem el tudjátok képzelni. Merthogy egy ilyen szűkületen át lehetett bejutni a barlangba – ehhez viszont ahol alacsonyan volt a  járat, bizony bele kellett feküdni a vízbe/sárba. Bármilyen sekély is volt, máshogy képtelenség lett volna átkúszni… Hát belefeküdtünk, mit a kismalacok a pocsolyába….És akkor abban a vizes overállban jártuk végig a barlangot, majd  visszafelé a kijárat előtt ismét egy lubickolás a vízben – és máris kint voltunk – dideregve…
Eszméletlen élmény volt, meg kell mondjam…😄

Íme pár fotó a barlang környezetéről. Ezek is "idegen tollak" nekem akkor nem volt még fényképezőgépem...


Egy  őszi, illetve egy tavaszi kép


A kőlyuki barlangbejárata
Többször voltam még Kőlyukon, de bent a barlangban már nem jártam. Egyébként a  környék völgyei a Zsidó- a Melegmányi- és a Kismély-völgy is nagyon szép, érdemes arra túrázni, ha valaki  fel akarja keresni, mert nem csak Mánfa felől lehet megközelíteni ezt a helyet.



A Melegmányi völgy mésztufagátjai


 
Zsidó völgy



Természetesen a barlangnak mondája is van. Az "igazi" mondát a "Rejtett kincsek nyomában" c. könyvben olvashatod. 
Itt is van egy jó leírás + fotók: http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=398
És ez is egy változat:

                                                       Kőlyuki rege


Ezerötszáznegyvenhárom                                          Aztán apót, s Anikót.
török átok az országon.                                            Vigyorgott fogatlan szája
Égő házak üres falvak,                                              örömében kardját rázta,
útjuk nyomán ez maradt csak.                                    mert ekkora zsákmányt Ahmed
Baranyába is elértek,                                                 életében még nem szerzett.
nem volt kegyelem a népnek.                                     Már megfogta a csikót
Pécs városa is elesett                                                 és vinné is Anikót
és hamarosan a Mecsek                                            de most Péter bátya kéri:
Allah nevétől reszketett.                                            Ő egyetlen kincse néki,
Völgyekbe simuló házak                                           hagyja itt és cserébe
végső órájukra vártak.                                               egy aranyat ad érte.
Ki tehette ment a hegybe,                                          Ha több volna, többet adna,
kicsi vagyonát mentette.                                            no de nincsen több pénzmagja.
Péter bátyó s unokája                                                Nevet Ahmed, fejét rázza
maradt csak ott egymagába,                                      s Anikót nyergébe rántja.
Mánfa egyik kunyhójába.                                          A lány rúg, harap és karmol,
Az öregnek szemefénye                                            ámde a török elindul.
Anikó volt büszkesége.                                             S Péter bátyó földre rogyva
Kis szolgája, ápolója.                                                 átkot szór a lányrablóra:
Hová rejtse hová dugja ?                                           „Nyeljen el a föld, te gaz!
Szólt a lányka: „Nagyapóka                                      Ilyent, mint te, nem igaz
üljön kend fel a csikóra,                                            hogy elviselni bír a hátán,
menjünk fel a Zsidó völgybe                                     tépjen ízekre a sátán!”
elrejt majd az erdő zöldje.”                                       És a föld abban a percben
Így is tettek, csomagoltak,                                        el is nyelte elevenen
majd szaporán elindultak,                                         Anikóval a nyergében
de a csikó és a lányka                                               eltűntek a föld mélyében.
fiatal volt és a lába                                                    Kőlyuk lett e hely neve,
mindegyiknek hamar fáradt.                                     S apóka, mint remete
Menetközben meg-megálltak,                                   évekig élt az erdőben,
a forrásnál éjszakáztak.                                             őrként furcsa temetőben,
S alig ébredtek fel másnap,                                       várva egy újabb csodára
a távolból kürtszó harsant:                                        hogy egyszer majd unokája
„Itt a török, tűnj  el gyorsan !                                    kősírjából feléled.
Menekülj!” - így szólt az öreg                                   Közben múltak az évek
Én nem tudok futni veled.                                         s apó elsírt könnyei
De Anikó jó szívére                                                  egy barlangot vájtak ki.
hallgatott s nem az eszére,                                         s most ha ott jársz láthatod
így ott maradt Nagyapóval,                                      a kőlyuki könny patakot.
a forrásnál s a csikóval.                                             Bár meghalt már az öreg,
Egyszerre egy csúnya török                                      de a barlangban a kövek
Bukkant föl a dobok között                                      mai napig siratják
Észrevette a csikót                                                    eltűnt kis unokáját.
1969





9 megjegyzés:

  1. Gyönyörű az erdő!!!!DE bebújni a barlangba én: jajjjj! :)

    VálaszTörlés
  2. Válaszok
    1. Mamka, Holdgyöngy, gondoljatok arra, hogy 21 éves voltam, nem 71 !!!! Abban az időben azt hiszem bármire rá lehetett volna könnyen szedni engem, ami ma már kalandosnak tűnne. Vagy nem volt az 40 évesen egyedül a Triglav ? De, az volt. Ma már nincsenek ilyesféle terveim, de mégis jó visszaemlékezni arra, hogy valamikor voltak.

      Törlés
  3. Nem volt soha klausztrofóbiád? Sajna én sosem tudnék ilyen szűk helyekre bemászni. Azok a fóbiák!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem volt akkoriban klausztrofóbiám. Nem tudom, ma miként élném meg, ha - csak szárazon - kéne egy ilyen szűk helyre bebújnom, eltekintve attól, hogy fizikailag se lennék rá képes.
      Ezért kell "igyekezni" és ifjan sok kalandban részt venni :-)

      Törlés
  4. De gyönyörű a bejárat! És a környék is csodálatos. Rá kell vennem Katicit, hogy menjünk el ide, ha legközelebb Pécsett járok.
    Nagyon klassz lehet barlangászkodni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A barlangászás valóban az egyik különös fejezete volt az életemnek. Beszélni nem nagyon lehet erről olyannak, aki nem ismeri a helyzetet. Dettó, mint a sziklamászás....
      Ha erre járnátok, keressetek meg, segítek az eligazodásban, vagy amiben csak tudok.

      Törlés
  5. Gyönyörű környék. Barlang? Még sosem próbáltam, nem vonz ilyen mélységekig.

    Tegnap találkoztam egy volt kolléganőmmel, most 71 éves. Ismét megjárta Santiago de Compostela-t kerékpárral. Írt egy könyvet is róla, miután teljesen egyedül pár éve először tette meg ezt az utat. Ámulattal figyeltem őt. Nem változott semmit, pont úgy néz ki, mint amikor nyugdíjba ment és akkor sem nézett ki annyinak amennyi. Minden lehetséges, ha ő eszembe jut!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak csodák - melyek ritkák. Nem hinném, hogy sok 71 éves nő járta meg kerékpárral a Caminot...
      De ez nem baj, amíg az ember még vissza tud emlékezni arra, ami szép volt.

      Törlés