2017. január 1., vasárnap

Egy délutáni séta képei



Még „tavalyról” – vagyis tegnapról - valók a fotók. Bár ma is gyönyörű napsütés volt ebéd után, de valahogy a kedvem hiányzott az útra-keléshez – míg tegnap, azaz tavaly még ez megvolt…
Nem mutogatom ezredszerre a most napos Havi-hegyi képeket (nem unom meg fotózni ezt a vidéket) – de összehasonlításképp hármat mégiscsak:

A most napsütésben fürdő rom a ködben alig látszik....

Ici-picit más a felvétel szöge, de a "gaz" ugyanaz. :-)

Ez nem egész pontosan az az ág, de ugyanaz a jázmin-bokor.


Ugye, mit jelent az a pár kis szőrős jégtüske ? Pedig ugyanott készültek a képek, mégis mindegyik más és más világ…

Viszont amit már régen mutogattam – pár fotó a kedvenceimről, a mohákról. Teljesen „oda vagyok” értük – és ez a szerelem 70 éve tart. Annyira emlékszem, amikor egész pici gyerek voltam, a Munkupunkus manós-mesekönyv hatására állandóan manólakot építettem- s ennek alapvető eleme a moha volt. Mai napig csodálom sokféleségüket.
Most is találtam egy kerítést, ahol „megvetették a lábukat” – az alábbi képek valójában 3-4 m-es kerítésdarabon megtelepedett mohákról készültek, s bár sokkal többet kattintgattam, de nem könnyű ilyen közeli képeket csinálni. A selejtezés utáni maradékból mutatok néhányat: 







Mohák kicsit messzebbről és közelebbről. Az utolsó előtti képen jégkristályok

 

Természetesen legalább két kép kell a pompás kilátásról:

Tettye völgy, háttérben a kétpupú Makár hegy, távolabb a Jakab hegy, balról a székesegyház és a kálvária kápolna

A TV torony és az Ilona pihenő
Az utolsó két kép már csak azért került ide, mert részemről nincsenek elfelejtve a Hegyalja utcai keresztek. „Valakiknek” meseházuk építése közben útban voltak és megfeledkeztek az újjáépítésükről. Kár, hogy ezek a régi keresztek senkinek se fontosak itt. Nem úgy, mint Máriakéménd környékén….

 







14 megjegyzés:

  1. Gyönyörűek a mohás felvételeid, én is imádom őket. És valóban nem könnyű jól fotózni őket. Néha hasalok egyet a földön, csak úgy sikerül jól megörökíteni.
    Sajnálatos, hogy a ma itt élő emberek vagy úri népek(?), nem törődnek elődeik alkotásával, és hitük sincs, ami ebben segítene. Az út mellett álló keresztről, aminek most csak az alsó talapzata áll, a híradások lévén annyit tudok, hogy az egyházmegye szállíttatta el felújításra, már vagy másfél évvel ezelőtt. A kedves P.N. az egyházmegye főépítésze úgy nyilatkozott, hogy még nincs kész, vagyis nem jelentkezett még a mester, egyenlőre nem tudnak információval szolgálni, mikor lesz kész...
    És igen, Máriakéménd dicsekedhet, az összes keresztje (9 db van), jó állapotban van, az elmúlt 3 évben lettek felújítva, vagy újra felállítva, mert volt olyan is, ami hosszú évek óta ledőlve feküdt. Azzal azonban már kevésbé dicsekedhetnek a kéméndiek, hogy egyetlen felújítás ötlete sem köthető az Ő nevükhöz, természetesen nem letagadva azt a tényt, hogy az egyik helyi család tagjai minden alkalommal ott voltak és segítettek, bár nem hívők, templomba sem járnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, hogy bele lehet szeretni egy olyan egyszerű pici növénykébe is, mint a moha ? Mert valóban szépek a virágos virágok - neki meg hát mondjuk "alig" van virága, sőt...de azért olyan kedves !!
      A keresztekről és az egyház dolgairól meg inkább nem kezdek írni - mert...szóval nem kezdek.....

      Törlés
  2. Tényleg mennyire más tud lenni valami zúzmarásan! Mintha valami varázsruhát húzna olyankor a természet az övéire.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem folyton a menyasszonyi csipkés ruha jut eszembe - olyan ártatlannak, szépnek tűnik ettől a fehérségtől az egész világ.

      Törlés
  3. Ugyanaz és mégis más. A zúzmarás öltözet persze mindig különleges, bárhova is telepedjen le, különösen, ha megcsillan rajta a napfény. :-)
    A mohás képekből nekem sem elég sosem, én is nagyon szeretem őket nézegetni, mind más és más. De hát nem megint a természet adta szépségekről áradozunk...? :-))) <3
    Bolgog és egészségben gazdag új esztendőt Aranyos!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A jó kívánságokat köszönöm, viszont kívánom itt is...
      Mondd, tudnál valamiről olyan szeretettel/csodálattal/elragadtatással nyilatkozni, mint a természetről ? Én biztos nem...Legyen az egy hegy, egy vízesés, vagy egy csepp kis moha.

      Törlés
  4. Csodaszép.Mi is sétáltunk tegnap is, jólesett.:)Akkor még nem volt zúzmara, "csak" csípős hideg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A zúzmarás képek nem most készültek - és nálunk - a kemény hideg ellenére - még ma reggel sem volt újra zúzmara. Tiszta, nem párás a levegő, gondolom ez az oka.

      Törlés
  5. A mohák fényképezésének kényszeréről nekem eszembe jutott az én fagyökér fényképezés mániám. Úgy látom mindkettőnknél a gyerekkori meséből eredeztethető.:-) Sajnos amerre én járok ott sincs megbecsülése a régi kereszteknek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No, az se rossz téma... A természet egészében és részleteiben is csodálatos és nem lehet betelni a nézésével/fotózásával.
      A keresztekről meg: ahol van akarat, ott sok minden sikerül. Ahol nincs - ott semmi se...vagy csak csodapaloták épülnek - és ott egyelőre senkinek sem hiányzik egy régi kereszt....

      Törlés
  6. Gyönyörűek a fotóid. A zúzmarás tájban mi is napokig gyönyörködtünk. Csudavilág tud lenni csipkébe öltöztetve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony örül az ember szeme-szíve amikor a természet különös szépségeit meglátja és örül, ha tovább tudja adni olyanoknak, akik a képeket nézegetve szintén örülnek...

      Törlés
  7. Válaszok
    1. Te is szereted a mohákat ? Nem lehet megunni őket !

      Törlés