Barátságos gerle

Gondolom, nem minden olvasóm kapja a Madártani Egyesület hírlevelét. S mivel a legutóbbi számban egy kedves történetet olvastam, meg amúgy is olyan meleg van, hogy az embernek nincs kedve, ereje komoly dolgokkal foglalkozni - közreadom: 

"A hónap elején érdekes hírt közöltek Erzsébetről önkénteseink. Az egyik nap megjelent az udvarukban egy balkáni gerle. Rendkívül bizalmasan viselkedett, a félelem legcsekélyebb jelét sem mutatta. Szinte kereste az emberek társaságát, mindenkinek a vállára, hátára repült, de legjobban a fejtetőn szeretett megpihenni. Lehet, hogy a dús frizurák emlékeztették legjobban egykori fészkére.

A ház lakói igyekeztek a hívatlan vendég kedvében járni, hisz a madár barátsággal

közeledett feléjük, amit illet méltóképpen viszonozni. Etették, itatták nagy szorgalommal, s örömmel nézték, ahogy kézből is elfogadja a finom mageleséget. Még azt sem vették zokon, ha valakinek időnként „megtisztelte” ruházatát az ürülékével.

A gerle ilyen jellegű viselkedése alapján szinte biztosra vehető, hogy fogságban

nevelkedett fiókakorától kezdve. Hiányzik belőle a ragadozóktól való ösztönös félelem, ami hátrányára válik akkor, ha hirtelen idegen közegbe kerül. Könnyen elkaphatja az udvarban ólálkodó macska vagy kutya, és ha éppen egy kevésbé madárszerető portára téved, még a fazékban is végezheti.

A mi gerlénknek szerencséje volt, mert jó emberek közé került.

Mondhatnánk most, hogy a mesének vége, boldogan élt, míg…. De hát ki tudja a végét !?"