2017. június 11., vasárnap

Sétálni, sétálni....egy kis dombra lecsücsülni



Már a kisgyereknek is ezt mondjuk... Mégis miért nem tesszük, ha tudjuk, hogy hasznos, sőt nagyon fontos lenne ?

Vagy írjam egyes szám első személyben ?  Miért nem sétálok már régóta céltalanul ? Csak úgy, a magam kedvére ? Mióta nincs Lili – az életemnek ez a része teljesen eltűnt. Mert megyek én gyalog, hiszen tudom, kell a mozgás, de mégiscsak más a legyaloglás a városba, majd cuccokkal megpakolva félig buszozva a hazajövetel: EZ NEM SÉTA….
 
Az út vár(na)....
Olvasom ezt itt: „A séta napjainkban már szinte luxusnak számít. Gyakorlására mind kevesebb az idő és a tér. Pedig ez az aktivitás, amely oly régi, mint az ember, könyvtáraknál jobban inspirálta a filozófusokat, költőket, tudósokat, elég csak Szókratészre és tanítványaira vagy Jean-Jacques Rousseau-ra és A magányos sétáló álmodozásai című művére gondolni.
Alain Montandon irodalmár professzor A séta: Rituálé és kalandozás címmel jelentetett meg a témáról tanulmányt, melyből az olvasó megtudhatja, hogy Immanuel Kant minden nap, mindig azonos időben indult sétára. Königsberg lakói hozzá igazították óráikat. A filozófus a sétát fontosabbnak ítélte az életben, mint a szerelmet.

Rousseau A magányos sétáló című művében bevallotta, hogy meditálni csak séta közben tud, amint megáll, nem gondolkodik, feje csak akkor működik, ha mozognak a lábai. Nietzschének és Heideggernek séta közben születtek a legmagvasabb elképzelései. Jól értesült források szerint Bill Gatesnek is ilyenkor jönnek a legjobb ötletei. A sétának hódolt Petrarca, Goethe és Stendhal is. Szókratész Athénban séta közben állandóan kérdéseket tett fel az útjába kerülőknek. Mert – mint ahogy a szerző kiemeli – a séta segít abban, hogy kapcsolatban maradjunk felebarátainkkal.
Csak séta közben lehet jól megismerni a természetet, a séta segíti a memória működését, és rengeteg hasznunk származik belőle. Igazi hódolói tudják, hogy két orvos mindig rendelkezésünkre áll: a jobb és a bal láb.

„Természetesen mindig egyedül kell sétálni, legalább egy, de inkább másfél, s ha lehet, két órán át napjában. A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz, és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez.” (Márai Sándor)”  (http://ujszo.com)

Ilyen szeretnék lenni - de nem nagyon akar sikerülni...Valószínű több oka is van a kudarcnak. Kár...



11 megjegyzés:

  1. Tényleg jó sétálni és jó séta közben emberekkel találkozni, beszélgetni. Most, hogy sok időm van és van egy tacsim, sokat mászkálunk, sok új 2 és 4 lábú barátunk lett.
    Ugyanakkor azt is látom, sokan egyedül sétálnak, üldögélnek a padokon. És lehet, hogy én látom rosszul, de ők mintha nagyon szomorúak vagy inkább dühösek lennének.
    PZs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony irigykedem a kutyásokra - régen nekem is voltak kutyás "barátaim" - de hát elmaradtak a séták, elmaradtak a barátok. És én is szomorú lennék, ha magányosan ülve egy padon kutya-sétáltatót látnék. De azért talán nem minden padon ülő szomorú. Lehet, csak elgondolkodik az életén - s az efféle elgondolkodások többnyire nem váltanak ki kacagást az emberből...

      Törlés
  2. Nagyon jó kis bejegyzés, tele velős gondolatokkal!
    Jó a sétálás is, de még jobb nekem(nekünk) a hegyre fel/le mászás, a természetben járás pontosan a fent említett okok miatt. Néha jó egyedül is sétálni, de én jobb szeretem, ha valakivel megoszthatom az élményt, a gondolatokat, az érzéseket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Menjetek is, míg tudtok - gyűjtsetek emlékeket, hogy legyen mire visszaemlékezni, ha netán egyszer eljön az az idő, amikor már csak nézni tudjátok a kirándulókat.Bár, vannak 80 körüli túrázó ismerőseim is - szóval szerencse kérdése ez is....

      Törlés
  3. Ma mi is sétáltunk. Élveztem minden pillanatát, szeretek itt lenni, hárman voltunk, de én inkább a fényképezőgépemmel.Vagy azzal már nem séta a séta? De körben a tó körül,a táj, a növények, a csend, az illatok, ez engem annyira feltölt mindig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mióta nincs Lili én is magammal hordom többnyire a fényképezőmet - azelőtt elég volt figyelnem a kutyákra. És szerintem a séta fényképezővel is séta, és jó.Ki kell néha szakadni/menekülni a mókuskerékből.

      Törlés
    2. Szerintem is séta a fényképezős séta. Én gép nélkül szinte egy lépést sem teszek. Nekem a fotózás nyitotta meg a szememet az apró szépségekre, amiket leginkább a magányos fényképezős sétákon találok.

      Törlés
    3. Teljesen igazad van, fényképezőgéppel a kézben valahogy "másképp" lát/néz az ember....Én csak azt sajnálom, hogy a digitális fényképezőgép elég későn jelent meg az életemben. Igaz, a régiekről van papír-képem, a mostaniakról meg csak a gépen, s mi lenne, ha "elszállna"? Rágondolni is rossz....

      Törlés
  4. Próba, kedd reggel) lehet-e még ide írni ?

    VálaszTörlés
  5. Szerencsére,a gyermekmondóka (van róla video) tartalmazza azt is,hogy lecsücsülünk. Szerintem a járni tanuláskor alkalmazzák elsősorban.
    Ez a téma - szerintem - erősen életkorfüggő, elismerem,hogy (állítólag) kell a mozgás.Nem biztos,hogy annak sétának kell lennie, meg,hogy a természetben és egyedül. ( vagy társsal)Meditálni éppenséggel otthon is lehet. "Híres emberekkel" (bár nem mindegyik életét ismerem)példálózni... (nem kedvelem) - mert volt nekik minden bizonnyal "nem jó" cselekedetük is. (akár az is naponta ) Ki ne feledjem azt a mondást sem : ( tér és idő ) : Ha lesz időm,majd kimegyek a térre. Természetesen mindezekkel senkit nem akarnék lebeszélni a sétálásról ! ( + vizet vigyetek magatokkal ! :-) - meg forrásvizekből se' nagyon igyatok ! - stb.) - na, nem kezdenék bele abba, hogy mi minden változott az utóbb évtizedekben, ill. sok esetben milyen a természet. (körülöttünk) - (becsukott szemmel (meg füllel) meg nem lehet sétálni !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokszor mondtam/írtam: én blogom, én gondolataim.
      Nekem nagyon hiányoznak a régi séták. Kétségtelen, nem CSAK az hiányzik. De alkalmazkodó ember vagyok, elesés után eddig még fel tudtam mindig állni - tehát most is sétálok még. Bár nem akkora örömmel, mint rég.Aztán ha végleg 'elesem', akkor már nem lesz a dolognak jelentősége.

      Törlés