Gracián Baltazár

Meg nem mondom, hogyan bukkantam én rá Gracián Baltazárra…Vannak véletlenek(?)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Baltasar_Graci%C3%A1n Kóboroltam a neten és olvastam valamit, aztán beütöttem a gugliba a nevét, majd ellapoztam  az Életbölcsességek kézikönyvéhez.

Namármost, ahhoz képest, hogy Baltazár barátunk 1601-1658 között élt, s ráadásul szerzetes volt, egész szép kis gyűjteményt szedett össze a másoknak ajánlott életbölcsességekből. És van is köztük több megszívlelendő.

Én az alábbiakat választottam ki a neten olvasható 300-ból. Nem is egészen  véletlenül...

Aki szeret ilyesmikben szemezgetni, itt megteheti: 

http://mek.oszk.hu/01900/01922/01922.htm

 

„Ez is művészet: hagyni mindent, ahogy van. Éspedig annál nagyobb, minél jobban zajlik a nyilvános és magánélet tengere. Vannak örvényei a társas létnek, viharai a szívnek: ilyenkor az okos visszahúzódik a kikötő biztos révébe. Sokszor a gyógyszer csak súlyosbítja a betegséget, engedjünk ilyenkor mind a természetnek, mind az erkölcsi dolgoknak szabad folyást. A tudós orvosnak éppúgy kell értenie a rendeléshez, mint a nem rendeléshez, mert néha inkább abban áll a művészet, hogy ne alkalmazzunk orvosságot. A tömeg zajlásának lecsillapítására válasszuk azt a módot, hogy kezünket visszahúzva megvárjuk, míg a tömeg magától elcsendesül. Az átmeneti visszavonulás későbbi győzelmet jelent. Kis ok elég ahhoz, hogy a forrás megzavarodjék, és nem beavatkozásunktól tisztul meg, hanem attól, hogy magára hagyjuk. Sok baj ellen a legjobb orvosság, ha nem nyúlunk hozzá, akkor magától elmúlik.”

„Ismerd fel a szerencsétlen napokat. Mert vannak ilyenek: semmi sem sikerül, s játékot változtathatsz ugyan, de szerencsét nem. Két játszma után be kell látnod ezt, és vonulj vissza, ha úgy veszed észre, hogy a nap nem kedvező. Az év sem mindig egyforma, nem lehet az ember minden órában okos. A gondolkodáshoz éppúgy szerencse kell, mint egy jó levél megírásához. Minden kiválóságnak megvan a maga időszaka: a szépség sem tündöklik mindig. Sokszor az okosság rácáfol magára, akár hátra-, akár előretekint. Mindennek a maga napján kell végbemennie, hogy jól végződjék. Ahogyan némelyeknek minden rosszul, másoknak minden jól sikerül, kisebb megerőltetéssel. Ezeket már minden készen várja: a szellem megfelelő, a hangulat alkalmas, és a csillagok kedveznek. Az ilyen alkalmat ragadjuk meg, és egyetlen parányát se engedjük elveszni. Azért a megfontolt ember egyetlen balsiker miatt nem fogja a napot végleg rossznak, sem egy siker miatt jónak nyilvánítani, hiszen amaz hangulathiány, emez szerencsés véletlen is lehet.”

„Ne áruld el gyöngédet, mert rátalálnak. Ne panaszold el, mert a rosszindulat mindig odanyúl, ahol legjobban sajog. Akkor aztán hiába berzenkedel, avval is csak a szórakozást fokozod. A kajánság addig szimatol, míg leránthatja a leplet gyöngédről, és alapos tapogatózás után meg is találja, hol a bibi. Ezer módon próbálkozik, míg csak az eleven húshoz nem ér. Az óvatos ne mutassa ki, hogy átláttak rajta, és ne takarja ki sem személyes, sem örökölt fogyatkozását, mert néha még a szerencsének is kedve telik benne, hogy ott okozhat fájdalmat, ahol a legfájóbb. Ütése mindig elevenre talál, ezért ne mutasd ki soha, mi okoz szenvedést és mi örömet. Ha eszerint jársz el, amaz múló, emez tartós.”