2017. szeptember 30., szombat

Nem olyan vagyok, mint más

http://kisdunaujsag.hu/wp-content/uploads/2015/02/Mag%C3%A1nyos-fa.jpg


EDGAR ALLAN POE: KÜLÖN  


Gyermekkoromtól fogva nem 
Olyan vagyok, mint más. 
Szemem 
Nem úgy lát, nem közös kutak 
Habja bennem az indulat. 
Nem közös forrásból ered 
Bánatom. 
Gyújtva szívemet 
Más fokra izzik örömöm. S
Ha szeretek: azt is külön. 
Ott -- gyermekkoromban -- a vad 
Élet hajnalán: ott fakadt 
Ez a varázs -- a jó s hamis 
Mélyekből -- mely kötöz ma is: 
Forrásból lett, gyors patakból, 
Sziklahegyen rőt falakból, 
Napból, mely lekörözött 
Őszi aranyfény között, 
Villámból az ég alatt, 
Amint elszállt, elszaladt, 
Dörejből, vihar ha forrt, 
S fellegből, mely olyan volt 
(Bár kéklettek az egek) 
Szemre, mint egy szörnyeteg. 
(fordította: Tellér Gyula)


(Zárójelben:Hányszor, de hányszor érzetem, hogy én "más" vagyok. Hogy nem értenek meg és nem értek meg mindenkit. Csodának érzem, hogy valaki ezeket az érzéseket szavakba, rímekbe tudta foglalni.)

2017. szeptember 29., péntek

Az örömhöz....


Az örömhöz nekem néha oly kevés is elég.
Mondjuk pont ennyi....





Egy langyos szeptemberi délután,  amikor egyszer csak kéretlenül és váratlanul ilyen lidércek jelennek meg ablakom függönyén.
Hát nem csodás ? 


2017. szeptember 27., szerda

Köveim mesevilága



Vasárnap volt ismét ásványbörze Pécsett és „természetesen” ott voltam – fájdítani a szívemet. Én nem tudom, miért van bennem ez a fura vágyakozás, hogy ilyen csodálatos kövekkel vegyem magam körül ? Nincs az a mennyiség, amire azt mondanám: Na most elég már ! Legszívesebben valami olyan „palotában” élnék, ahol minden (vagy majdnem minden) ilyen csodaszép kövekből van. Annyi elmondhatatlan szépséget láttam  megint, hogy  felsorolni se lehetne – aki nem volt még ilyenen, hát sajnálhatja – meg nem is nagyon tudja elképzelni ezt a mesevilágot. 
Igen jó volt a majd egy órás 3D-s barlangos filmvetítés is.

Nagyon fegyelmezett voltam, mindösszesen egyetlen csiszolatlan ametisztet vettem, és még az is lehet, hogy a család kisleányának ajándékozom, annak, aki valamiféle érdeklődést mutat a kövek/kavicsok irányában. Hátha, hátha fel tudom hívni a figyelmét  az ásványok varázsvilágára, s ha másképp nem,  ha az egyik tőlem kapott szépséget kézbe-veszi, akkor tán én is eszébe jutok. 
(Önző vagyok ? – Vállalom.)






 



Képek:
https://www.programturizmus.hu/ajanlat-asvanyborzek.html

2017. szeptember 26., kedd

Minden nap történhetnek csodák. Kicsik, de csodák.



Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy tudok örülni némely "felfedezésnek". Mindegy hogy egy sosem-látott kis virágról van szó,  sokezeréves fosszíliáról, vagy egy csodálatos hangú énekesről....Persze lehet, hogy a dolog csak nekem újdonság, ám mivel "tátott szájjal hallgattam" - gondoltam, mégiscsak írok róla. Legyen már itt a blogban szép is, ne csak mindig a gond, a baj, a nehézség és a szomorúság.

A hosszú szünet után jelentkező Tiffanylda blogjában olvastam/hallottam először róla – nem szégyellem, hát nem lehet ma már mindenről tudnia az embernek.
Ha véletlenül valaki még hozzám hasonlóan „tudatlanka”, akkor itt az életrajza ennek a csodahangú embernek:  

És egy szépséges bemutató tehetségéből:



2017. szeptember 25., hétfő

Nincs remény....

(Meglehet, unalmas vagyok ezzel a témával - hogy ilyen-olyan oldalról, szemszögből folyton, újra és újra visszakanyarodom ide. Nem tehetek  róla - vannak dolgok, melyek minden alkalommal felháborítanak, ezredik olvasásra is  - és még akkor is, ha tudom, hogy ezzel a vacak kis blogommal semmit se tudok tenni ellenük.)


Egyszer régebben már valahogy ráakadtam erre az oldalra, aztán elfeledkeztem róla és most a véletlen megint a szemem elé sodorta. És micsoda anyaggal… Milyen szégyenletes, fájdalmas cikkel...
Nem is nagyon fűznék én hozzá semmit, olvassátok, nézzétek.....

Sajnos nem hiszek abban, hogy az emberiség megváltozik. Kevesen vagyunk jóakarói a Földnek – és mi is el fogunk pusztulni a vétkesekkel együtt.
De hát ez – sajnos – a világtörténelem során mindig is így volt.
Bár nem tudom, miért ?....

http://www.doomsteaddiner.net/blog/2013/11/01/india-and-its-incredible-problems/

2017. szeptember 24., vasárnap

Szenzációs !





Ez nekem annyira tetszett, hogy mindenképp szerettem volna megmutatni annak, aki ide téved. Hátha mégse látta mindenki, habár majd 3 éve fent van a neten...

Bevallom, én csak tátottam a számat,  mert hosszas keresgélés után kiderült, hogy ez a csoda-szökőkút Vietnamban látható-hallható: Nha Trang, Vinpearl Land, Amusement Park a helyszín, itt keressétek, ha arrafelé járnátok.... 😄
Hogy micsoda csoda dolgok vannak manapság ! Mintha valami varázsló játszana a szökőkúttal ! Most döbbentem rá, hogy milyen sok helyen van ilyen - csak nekem volt újdonság. Ha beírod a youtube keresőbe, hogy "musical fountain"  1.050.000 találatot láthatsz....

2017. szeptember 23., szombat

Rohan az idő



Érzitek néha, hogy felgyorsult az idő ? Vagy ez csak a korommal összefüggő „észlelés” ? Most volt hétfő – s ma már szombat… Ha megnézem a naptáramat, szinte minden napra, délelőttre és délutánra is be van írva valami – tehát nem ölbe-tett kézzel vártam az idő múlását –  valahogy mégis szinte csodálkozom, hogy  újra itt a vasárnap, pedig „most” volt a múlt heti…






JUHÁSZ GYULA: MINDEN ROHAN

Minden rohan.
Szegény magányos,
Hiába nézed a kék csillagot,
Az élet nem bús, nem talányos,
Az élet harcol: züllik és ragyog.
Minden rohan.
S a nagy talányok
Meddőn virulnak fönn a kék űrön,
S míg lelkeden ül méla átok,
Mások gyönyörbe hullnak szédülőn.
Minden rohan.
S rohan az élet,
S reád mi vár, te kérdő s álmodó?
Mély óceánja semmiségnek
S az alvilági, hallgatag folyó.
Minden rohan.
Rohanj te is már,
Hisz úgy is későn indulsz, balgatag,
Leszüreteltek mindent itt már,
Tiéd tűnt őszök holt pompája csak!