2017. szeptember 21., csütörtök

A barátságról



Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te kinek akarsz látni engem!"

„A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk. A csillagévek óráin egy perc az életünk. Az ember önmagában semmit sem ér, ha nincsen barátunk, elvisz a szél.”

„Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit.”

"Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillag-milliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen..."


Nincs semmiféle évforduló, idén már a franciaországi barátnő/osztálytárs se jött, (akinek ittléte jó ok volt a találkozókra)   mégis néha-néha összejövök pár osztálytárssal. Tegnap pl. csak hármasban, (háromtól nyolcig) annyit beszélgettünk, hogy alig bírtuk abbahagyni. Olyan, de olyan jó volt ! Ahogy múlik az idő egyre inkább felértékelődnek az ilyen kapcsolatok.

Az ilyesmi is a "Hálás vagyok, köszönöm" felsorolásba tartozik.....



3 megjegyzés:

  1. Szeretem az ilyen barátnős összejöveteleket. Érdekes, mindig ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk :)
    háromtól nyolcig? ilyenkor a pasik már kérdezik, mit tudunk mi annyit beszélni? nem értenek hozzá, ennyi :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És szinte észre sem vettük, hogy elszaladt az az öt óra. Volt abban minden, múlt, jelen, jövő...iskolai élmények, családi dolgok...szóval van miről beszélni mindig. Esküszöm, egyetlen szóval nem említettük a jelenlegi hazai és világ-helyzetet...és milyen jól elvoltunk nélkülük !

      Törlés
  2. Kellenek az ilyen napok, órák!

    VálaszTörlés