2017. november 9., csütörtök

Csak az imént...

Szép, igaz és szomorú vers...





Szabó Lőrinc:  Csak az imént

Csak az imént, csak az imént még
úgy kellett az öröm, a szépség!
oly mohó voltál! nyugtalan!
A sok is kevés: lázadoztál:
mindent szerettél volna... S most már
az is alig kell, ami van.

Csak az imént... Minthogyha tegnap
lett volna... Óh, egyetlenegy nap
és mennyi minden vele hal!
Ébredését még szinte látom
és már itt az este, barátom:
egy napig voltam fiatal!

Be gyors nap volt! Másnak is ily gyors?
Vagy csak enyém e különös sors?
Öregszem és fáradt vagyok.
Kezd fanyar lenni, ami édes,
az idő szép lassan kivégez
s nemsoká mindent itt hagyok.

És ez a legfurcsább: a semmi,
hogy lehet többé sohse lenni,-
ez a legérthetetlenebb:
végső lakójául agyamnak
a nagy csodálkozás marad csak,
hogy voltam és hogy nem leszek.

6 megjegyzés:

  1. Ismertem ezt a versét. Most bolond időszakom van, az utolsó sor különösen sokat foglalkoztat..."hogy voltam és hogy nem leszek"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy "a Földön" többé nem leszek - azt elhiszem - de hogy sehol se ?....
      Nem tudom miért, én hiszek abban, hogy valahol - jobb helyen - folytatódik valami belőlem. Hogy ott várnak rám azok, akik már elmentek előttem. Lehet, hogy nem életnek hívják..

      Törlés
  2. Ki miben hisz...Én voltam,vagyok és leszek.Az élet örök körforgásában a lélek tovább él.

    VálaszTörlés
  3. Én is az örök körforgásban hiszek. Voltunk, vagyunk, leszünk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt szoktam mondani, ha semmim nincs már, a hitemet senki sem veheti el tőlem.Mert enélkül (így gondolom) nem lehet élni.

      Törlés