Rosszul
vagyok és mélységesen
szégyellem magam, hogy magyar vagyok, illetve, hogy Magyarországon élek.
Olvasom ezt
itt:
Népszava|2017. nov 25. 05:07
„…Elkészítette
az ételosztások rendjét szabályozó miniszteri rendelet módosítását az Emberi
Erőforrások Minisztériuma (Emmi), a javaslatot most egyeztetik más tárcákkal –
értesült a Népszava.
Az Emmi még
nem tette nyilvánossá a tervet, de belső forrásaink szerint ennek lényege, hogy
csak önkormányzati, állami és egyházi
szervezeteknek adnának területfoglalási engedélyt, hogy rászorulóknak, például
hajléktalanoknak szervezzenek rendszeres vagy alkalmi ételosztásokat. A civil
szervezetektől pedig elvennék ezt a lehetőséget. Ennek előszele, hogy sok
ételosztással foglalkozó egyesület már hónapok óta nem kap területfoglalási
engedélyt pénzért sem, nemhogy ingyen, pedig korábban több fővárosi kerület
méltányosságból elengedte a foglalási díjat.
Arra a kérdésünkre, hogy miért
szúrhatják ennyire az ilyen szervezetek a hatalom szemét, forrásunk azt mondta:
nem szeretnék, ha egyszerre sok ételért sorban álló szegény embert lehetne látni
közterületeken…..”
Tudom,
millió más mocsokságot találhatnék még, ami miatt szégyenkezni kellene – de szerencsére
nem nagyon foglalkozom belföldi hírekkel, mert
állandó rosszullétben kellene miattuk élnem. Ha véletlenül el is jut
hozzám egy egy hír, az is eléggé megvisel. Mint ez a fenti is.
Igen,
vállalom, „illegálisan” én is etetek egy
szerencsétlen, szegény öregembert. Jó, nem foglalom le ehhez az utcát, amiben
lakik, de minden nap odamegyek az ablaka alá, bekopogok és beadom neki az
ebédjét. Mert 46 ezer Ft nyugdíjból a téli tüzelőt alig tudtuk megvenni,
ügyeskedni kell, hogy a 25-ös villanykörtéjének és a tvjének a villanyszámláját,
meg a lakbért ki tudja fizetni, az udvarban
lévő(!!) de vízöblítéses vécébe inkább kannában viszi ki a vizet, mert az
takarékosabb megoldás.
NEM akarom
sorolni élete nehézségeit.
De tudom
NEM EGYEDÜL ő él ilyen körülmények között.
Szerencsére
azonban vannak, akik a nehéz sorsú
embereknek próbálnak valami módon segíteni. Nem fényképeztem én le, de láttam
már nem is egyszer Pécsett kenyérért és valami másféle kisebb élelmiszer-csomagért
hosszú sorban állókat.
Bizony VAN
ILYEN, nem is egy helyen és nem is egyszer évente - kedves bársonyszéken ülő politikus urak – hogy
szakadna be alattatok a föld, de jó mélyre, hogy ki se tudjatok jönni.
Akkor
talán egy másik - még kevésbé arcátlan
csapat - megengedné, hogy a segítőkész emberek legalább enni adhassanak a
rászorulóknak.
***
Jaj! Nem téged kérdőjelezlek meg, de én már nagyon kétkedő vagyok a médiával kapcsolatban. reménykedem,hátha nem igaz a hír.Utánanézek. Ha így van,akkor pedig megérett a pusztulásra az emberiség.
VálaszTörlésKicsit körülnéztem, de még nem végleges. Az a gyanúm,hogy ez már politikai lobbi a választás előtti évben...
TörlésMinden lehet, az is, hogy ez csak a figyelem-elterelésre nagyon is alkalmas EGYIK hír. Mert ilyesmikkel bizonyára el leszünk árasztva, a 60 Ft-os tojástól kezdve a migránsozáson át, ki tudja még mi mindennel, ami kellőképp eltereli majd a figyelmet a lényegről.
TörlésSzerintem kétségbeejtően megosztott az ország.(Bár a világ is) Mész az utcán, nem tudsz lépni az autóktól, és látsz kirakatokat X tízezer forintos cipőkkel. És ugyanakkor olvasod, hogy a belvárosból a rendőrség kitiltotta a kéregetőket...
Mocskos egy világ - de fogalmam nincs, hogy személy szerint én (a minimális más-megsegítésén kívül) még mit tudnék tenni ???
A napokban mondta az egyik felnőtt gyerekem, amikor negatívan rácsodálkoztam valamire: de anya,hát mindig ilyen volt a világ! -és valóban. Mindig voltak szegények és gazdagok,szívtelenek és jószívűek....
TörlésDe ez fájdalmas...Nekem,ahogy telnek az éveim, egyre jobban fáj és azt hiszem,te is így vagy.
Az,hogy te minden nap megebédelteted azt a bácsit, hatalmas dolog! ♥
Teréz anya mondta 1x-mert én is szeretnék MINDEN szerencsétlenen segíteni-,hogy amit tehetünk, az csak 1 csepp a tengerben, de anélkül az 1 csepp nélkül kevesebb lenne a tenger.
Igen, igaz, a világ a kezdetektől fogva megosztott volt, mindig voltak jók és rosszak - gazdag gazemberek és szerencsétlen rászorulók. Épp ezért is törtek ki háborúk és utána a nyomorban kicsit helyrezökkent a világ, aztán minden kezdődött elölről.
TörlésNem tudom, miért van ez így és miért nem vagyunk képesek különbekké válni az állatoknál ?
egyetértek az első hozzászólóval, a média általában azt mondja, amit fentről diktálnak neki. Olvassátok a nyomor széle HVG-blogot, Ritók Nóra sűrűn írja a valóságot, naplószerűen. Most nem fogom felsorolni, húsz éve hányszor és kiket támogattam anyagilag, tárgyi javakkal stb. és milyen reflexiókat kaptam utána ismerősöktől - hogy én krőzus vagyok. A családban is mindenemet odaadtam, és bár nem vártam, mit kapok cserébe? hogy a legfontosabb dologban nem segítenek. Rágondolni sem akarok, mi lesz, ha tényleg megöregszem és gondozásra szorulok. Na és persze ami az államot illeti, a vezetőket, hát mindenki, aki oda fölkerül, elocsmányosodik - lásd Móricz Rokonok-ját. Ő már akkor nagyon élesen látta, de mehetünk végig vissza a történelemben, az ember elocsmányosodott, mióta kettő lett belőle.
VálaszTörlésHa nem is rendszeresen, de nagyon régóta belenézek a Nyomor széle blogba. Elkeserítő és reménytelen. Arról már nem is szólok, hogy mit látok a közvetlen környezetemben. És egyelőre arról se meséltem, hogy én milyen feladatot vállaltam fel. De igenis azt érzem/vallom, annak, aki tud, segíteni kell(ene). Akkor is, ha mi (én) a szocotthonban fogom végezni, Merthogy - sajnos - azt a világot is jól ismerem, gyakori látogatója vagyok.
Törlés