Madáretető

Hó sehol, de azért én már november közepe óta etetek. És akkora forgalom van, hogy csak nézek, úgy fogy a madárgolyó, a napraforgó mag, hogy az hihetetlen. A vadszőlő bogyói lecsipkedve - szóval, hiába nincs hó, csak kellemesebb itt az "önkiszolgálóban" ebédelni, mintha valahol a réten kéne magocskákat keresni. 😃

(Sajnálom, hogy nincs saját képem a vershez, de olyan "rossz helyen" etetek, hogy titokban, lesi-fotót nem tudok készíteni.)

Kép: http://www.bufes.weblapmagus.hu/madareteto.html

Kányádi Sándor: Madáretető

Cinkék, cinegék, feketerigók,

megosztom veletek e fél cipót,

megosztom az én olyan-amilyen

énekem-szerzett kenyerem.

Csettegess, rigóm, járd a kerteket,

jöjjetek, csókák, varjak, verebek:

vendégül látok minden itt maradt,

velünk telelő madarat.

Terítve már patyolat abroszom,

kenyeremet elétek morzsolom.

Nem várok érte, nem kell félnetek,

ordas télben ujjongó éneket.

Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,

akkor zendüljön a ti hangotok,

hírrel hirdetve, hogy az emberek

télen se voltak embertelenek.