Ha az olyan könnyű lenne….

 

"Gyakran gondolunk arra, amitől félünk, amit nem szeretnénk, hogy megtörténjen velünk, és sokkal ritkábban képzeljük el azt, amire vágyunk.

Tudat alatti félelmeink irányítanak bennünket, azok a félelmek, amiket el akarunk kerülni. Amikor lüktet bennünk egy új probléma, amikor azt éreztük, hogy fájdalom ért, vagy megint belekerültünk egy igazságtalan helyzetbe, akkor a berögzült gondolkodásmódunk szerint elkezdjük keresni az okokat, gyártani a kifogásokat.

Hagyjuk abba a keresést, a kifogások gyártását, a mások okolását és az önvádaskodást is ! Ha erre képesek vagyunk, biztos nem sodródunk bele egy véget nem érő kutatásba és ezek a negatív és fölösleges, a lelkünket felőrlő gondolatok sem veszik el energiáinkat.

Ezek helyett arra fókuszáljunk, hogy mi is az, amit eredetileg szerettünk volna, ami helyett a problémát kezdtük megélni. Ha önkéntelenül fel-fel is bukkannak a régi gondolataink, próbáljunk meg továbbra is csak arra figyelni, amit szeretnénk !" (Seneca)

Hej, jó öreg Seneca, de szívesen beszélgetnék Veled erről....Ha jól látom, Te nem élted meg a 73.életévedet...Hja, fiatalon még könnyű ilyeneket írogatni....(Bár nem tudom, ezeket a sorokat hány évesen írtad.) Egyébként meg nem is értem, miért nem próbáltál elbujdosni az eszement Néró elől ? Miért nem disszidáltál Írországba/vagy máshová ? Vagy akkor még nem volt divatban az őrültek elöli menekülés ?
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lucius_Annaeus_Seneca