Helyettem írták....

Egész más után kutakodva, „Elbi” blogjában ráakadtam egy régebbi írására, mely szívemből szól és kényszerem, van, hogy ennek pár sorát – mint saját érzéseimet is kifejező tényt – közreadjak, egyben ajánlva, hogy akit érdekel, vagy valami miatt érint a téma, olvassa el az egész bejegyzést:

http://elbiferrum.blogspot.hu/2011/11/a-vadaszatrol.html

„…..a vadászat alapvető pszichológiai beállítódásai közt a következőket említi: harcias férfiasság, libido dominandi, kalandvágy, elit-tudat, fizikai erőfeszítés, természetközelség, gyilkos ösztönök szabadjára engedése. A tevékenység örömforrása pedig a gyilkolás, a kockázat sikeres túlélése, a teljesítmény öröme és presztízse.….

….A vádaszat már rég nem élelmiszerszerzés, és libido dominandira is vastagon rárakódtak a rítusok.  A vadászok is használnak ilyen rítusokat, mint a ravatal, azaz teríték "ízléses" elrendezése,  az utolsó falat, a seb elfedése, a főhajtás, kürtjel stb. A vadászok tudatosan küzdenek azért ezekkel (a kívülálló szemében nem egyszer röhejes) szokásokkal, hogy elfedjék a vadászt lényegét, és hogy igazolják, hogy a vadászat nem az "ösztönök gyarló megnyilvánulása"….

….Különösen férfiembernél nem lehet lebecsülni, mekkora önbizalmat, élményt ad a kiváló érzékszervekkel rendelkező vadat kijátszó, a társakét felülmúló, csodálatot kiváltó ügyesség bizonyítása (mintha Wimbledont nyerne egy teniszező). (Visszatetsző lehet, de egy sok tesztoszteronnal megáldott férfinél pusztán egy szép puska megemelése is gyönyört okozhat.) Ősi, primitív ösztönök?....”

Nem fűznék ezekhez a nagyon is találó sorokhoz semmit. Vagy tán annyit, hogy akinek ERRE van szüksége ahhoz, hogy önbizalma legyen, vagy a vadászatot örömteli élménynek érzi, azt csak sajnálni tudom….

Akit érint, érti, akit nem, annak hiába mondanék bármit.

http://kaposvarmost.hu