2018. február 15., csütörtök

Zu viel








Előre is bocsánatot kérek, hogy már megint egy német filmet ajánlok – de higgyétek el nekem, egyetlen der-die-das ismerete nélkül is megdöbbentő, amit itt láthattok.
(Csak utólag, amikor a beilleszthető videót kerestem, vettem észre, hogy ez  egy régebbi film, 2016-os – ám én nem láttam. De meggyőződésem, hogy a helyzet nem javult azóta, sőt...)
Annyira felzaklattam magam megint a témán, hogy kénytelen voltam bevenni egy altatót – pedig hát mi értelme ? Segíteni, változtatni én egymagam semmin sem tudok.

Ezredszerre gondoltam át a saját életmódomat – és tudom, hogy nem vagyok „bűntelen” (túl sok vizet használok) – de hogy étellel valaha 73 évem alatt pazarlón bántam volna – na ezt legalább nem mondhatom.
És épp ezért képtelen vagyok megérteni, egyrészt azokat, akik még ehető élelmiszereket is kidobnak, aztán azokat, akik megvesznek olyasmit és annyit, amire nincs is szükségük – legvégén pedig képtelen vagyok megérteni, hogy ha valahol (bárkinek!) feleslege van – azt miért nem juttatja el valahogy azoknak, akik erre rászorulnának.

Én nem akarom most már megint magamat dicsérgetni, a blogban nem is tudom hányszor volt már téma ez  - de nálam tényleg csak a krumpli-hagymahéj és ilyesmi ehetetlen dolog kerül szemétbe.  És ha én erre képes vagyok, más miért nem képes erre ?
Szóval nem értem én a világnak ezen dolgait, de hogy  meglesz ennek a böjtje – abban ezer %-ig  biztos vagyok. Csak az a gond, hogy nem azok – sőt elsősorban nem azok – fognak bűnhődni, akik az összeomlást okozzák…

Ez az a pont, ahol a hitem meg szokott rendülni.

12 megjegyzés:

  1. Elkeserítő, mi mást lehet erre mondani. (Voltak részek, amiket nem is tudtam nézni.)
    Fogyasztói társadalom nőtte ki magát. Túl sokan vagyunk ezen a bolygón. (Mi lesz, ha még digitálisabb lesz a hétköznapunk? De az már egy újabb téma.)
    Összetett a probléma, nem csak az osztrákoknál, hanem több európai országban így zajlik. Egy mókuskerék, amiből nem könnyű kiszállni. Ez is az EU hozadéka, erre nevelnek bennünket bizonyos érdekcsoportok. (az új generációt elég nagy sikerrel.) Van, aki átlátja és megpróbál ezen ár ellen úszni, van, aki nem látja át (esetleg nem is érdekli) és nem tesz ellene semmit csak sodródik. Mindenki , aki az élelmiszer diszkontoknál vásárol támogatja ezt a beteg rendszert. Akarva, akaratlan. Nem mindenkinek van lehetősége saját kertben termelni vagy a termelőtől közvetlen vásárolni.
    A filmben szereplő takarítónő a 7,- Euros órabérrel képtelen a termelőtől megvenni, a termelőnek nem sok vásárlója marad/lesz. Másrészről ezek az érdekcsoportok tesznek is arról, hogy ne érje meg a termelőnek. (pl. hús, tejtermék felvásárlói ára)
    Egy reményt látok, a két egyetemista, akik a kidobott élelmiszerből éltek nem felejtik el és majd később a nagybetűs életben, ha részt vesznek, tesznek ez ellen!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is nagyon tudok mit mondani...
      De azt is láthattad, hogy a két egyetemistát végülis mindenféle barikáddal elzárták a kukáktól - és azt hiszem, megpróbálják titkolni a szemétbe dobott mennyiséget. Csodálom is, hogy ez a film egyáltalán elkészülhetett...
      Képtelen vagyok megérteni, hogy ami nem fogy el, vagy ami kicsit hibás, azt miért nem lehet a szegényeknek adni ??? Szervezetten, kontrolláltan. Hát miért nem törődik ezzel senki ??? Egyes egyedül nekem fáj ez a látvány ? S ha nem, akkor miért nem történik már végre valami ? Hisz a téma nem tegnapi....

      Törlés
    2. Az elbarikádozás épp azért történt, hoyg ne láthassák, ne hordhassák el a kidobott élelmiszert.
      A kérdéseidre néhány válasz - amit én is úgy kaptam - "mert visszélésekhez vezet(het)", " mert akkor nem veszik meg, hanem megvárják, míg ingyen megkaphatják"...

      Törlés
    3. Hát persze, tudod kifogás, magyarázat mindig és mindenre van....

      Törlés
  2. :(((((((((((((((( csupa libabőr, borzongás vagyok ettől a hihetetlen pazarlástól. Nem akarok hinni a szememnek...és ez csak egy város (terület?).

    Világéletemben azt láttam otthon is, hogy az ennivaló szent dolog. Én a mai napig így vagyok vele: Ha valami ok miatt mégis ki kell dobnom nagy ritkán élelmet, a szívem szakad érte. Ezek szerint már ez kirívó példa a mai világban.

    Szörnyű kimondani, de nekem erről is az jut eszembe: az emberiség érik a pusztulásra...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érik bizony, de a tragikus az, - miképp írtam is - hogy nem csak azok fognak pusztulni, akik a kárt okozták, (sőt azoknak tán még a menekülésre is lesz módjuk) hanem a félig-meddig ártatlan emberek. És csak azt nem értem, hogy számtalan, nálam ezerszer okosabb, befolyással is rendelkező ember él a világon, miért nem tesz már végre valaki valamit ? Miért kell kivárni a tragikus véget és majd akkor futkosni, siránkozni, egymásra mutogatni ?

      Törlés
  3. Kedves Fodorka, nagyon megrendítőek ezek a képsorok, de szerencsére tudok jó példát. Van egy non profit szervezet a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, ami segít összehozni a felhalmozott árukészletet a rászorulókkal. Munkahelyem is kapcsolatban áll ezzel a szervezettel és rendszeresen kapunk adományokat az élelmiszerbankon keresztül a Tescoból, Metróból: közeli lejárati idejű vagy lejárt, de még fogyasztható pékárút, tejterméket, zöldség-gyümölcsöt, ami nagy segítség a szűkös költségvetés kiegészítésére. Nem mondom, hogy nem lenne még tennivaló e téren is, de talán valami elindult.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őszintén örülök, hogy van ilyen is, úgy látom, igencsak szükség van erre a karitatív munkára, s jó, hogy végre a boltok üzemeltetői/tulajdonosai, az eszement EU-s vezérker, no meg a KÖJÁL(=ÁNTSZ) meg a hasonló előírogató szervezetek nem tiltják már.

      Törlés
    2. Ez kifejezetten jó hír, nem tudtam. Nagyon remélem, hogy nem tiltják be.

      Törlés
    3. Én pedig azt hiányolom, hogy ennek nincs nagyobb visszhangja. Egyébként belenéztem az egyesület lapjába, de keveslem annak dokumentálását, hogy a szegény emberek hol, mikor és mit kaptak - esetleg összehasonlítva, hogy az egyesület konkrétan kitől, mit/mennyit kapott. Nem véletlenül vagyok szkeptikus. Ismerem az embereket. Láttam filmet arról, hogy az adománygyűjtők miként túrják/szedik/válogatják ki maguk és barátaik számára a jobb minőségű dolgot, s viszik tovább a maradékot....

      Törlés
    4. Erről nem tudok nyilatkozni. Hozzánk közvetlenül a boltból hozzák az árut és dokumentálnunk kell, miből mennyit vettünk át.

      Törlés
    5. Sajnos csak a lelkiismeretre lehet hagyatkozni, mert "abszolút" ellenőrzés nem létezik. Nem akarnám a dolgot tovább részletezni, habár lenne példám.

      Törlés