2018. július 15., vasárnap

A húsleves illata



Csendes szombat délután. Fontos feladatok elintézve, jöhet a készülődés a hét végére. Sokszor van, hogy előre elkészítek bizonyos ételeket – néha akár több napra is. Megsütök egy nagyobb adag húst, vagy pl. mint ma is, elkészítek egy nagy fazék levest, momentán húslevest…

Amikor minden benne volt és lassú tűzön bugyborgott, én meg bent ültem a szobában, (nem is értem az okát, hisz szellő sem rezdült, de)  egyszer csak a leves illatától, hajdanvolt vasárnapok illata jutott eszembe. 

A mai étel-kavalkádot tekintve mi nagyon is egyszerű konyhát vittünk. Hétfőn többnyire a vasárnapi maradékot ettük – ha volt. Ha nem, akkor a hétfő, szerda és a péntek tészta nap volt. Kedd, csütörtök főzelék, a szombat meg olyan se ez-se az. Mondjuk palacsinta/lángos bablevessel… A tészta többnyire kifőtt tészta volt  (mint nemrég emlegettem, friss, házi készítésű – boltban sosem vettünk tésztát, lehet, hogy akkoriban még nem is volt) …de sokszor sütött is a nagymamám buktákat, darázsfészket és ilyesmiket. A főzelék  afféle normális: kelkáposzta, krumpli, lencse, spenót, zöldbab, és igen kedveltek voltak a mártások: meggy, sóska, birsalma… ezek többsége inkább habarva, mert csak azt rántotta a nagymama, amibe nem került tejföl.
 



De a vasárnap ! A vasárnapi húsleves már szombaton megfőtt és illata betöltötte a konyhát !
Ha húsos csontból főtt, akkor öröm volt lepiszkálgatni a  puha húscafatkákat, picit sózva-paprikázva-borsozva  bekapni. Ha pedig velős volt a csont, akkor még a leves-evés előtt szabad volt pirított kenyérre kenve, a rezgő  (pfuj csupa koleszterin) velőt is befalni…Mennyei volt…
Nem tudnám megmondani, mikor ettem utoljára. Több évtizede nem, az biztos.

Az ételek egy részét – már amit lehetett – szombaton elkészítették, mert a vasárnap d.e. misére-menéssel telt, és kevés lett volna így a maradék idő, a 7 fős család ebédjének elkészítésére. Vasárnap mindig húsos étel volt, én nagyon szerettem a rántott húst, de a sült húsokra, a pörköltre, vagy pl. a vadasra  is  szívesen emlékszem. Sokan elcsodálkoztak, amikor meséltem, hogy nálunk a süt húshoz mindig volt valamiféle befőtt is, nem csak savanyúság.
És mindig volt süti, de torták  inkább csak különleges ünnepeken készülhettek, nincs is róluk emlékem.
A vasárnapi ebéd elmaradhatatlan kísérője volt a fröccs. Nem volt a családunkban rendszeres borivó, de a vasárnapi asztalról nem hiányzott sosem a fehérboros üveg meg a szódásszifon.
Mi – gyerekek – vizet ittunk, nem volt „szörpikézés” – és érdekes módon azért valahogy csak csak felnőttünk…

Ebéd után aztán az asszonyok egy-kettőre elmosogattak, és mindenki ledőlt egy kis sziesztázásra. Majd ha szép idő volt, akkor irány a Tettye vendéglő, vagy a Dömörkapu. Akármelyik helyre mentünk, a felnőttek mindig találkoztak ismerősökkel, és egy sör mellett megpihenve, elbeszélgettek egy-két órácskát. Mi gyerekek pedig rohangálhattunk és felfedezhettük a világot akár az erdőben, akár a parkban, s ha kifáradva visszaértünk, ott várt a piros bambi minket is az asztalon.

Ezeket az emlékeket idézte fel ma nekem a húslevesem illata….
Rég volt, tán igaz se volt…


14 megjegyzés:

  1. Na, ezt a fotót nem kellett volna mutatnod!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szép a levesed.Nálunk is a vasárnapi menühöz tartozott gyerekkoromban.Ahogy öregszem,a leves egyre inkább "főétel"lett a számomra.Sokszor fütyülök a "másodikra",jóllakom a levessel.Amikor a caminot jártam és egy hétig semmi nem maradt meg bennem,annyira kiszáradtam,hogy csak a levest kívántam.Azóta is egy jó leves számomra felér egy gyógyszerrel.
    Lélekajtós

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem az én levesem ( írtam, hogy honnan hoztam a képet) - de ettől még rendkívüli módon gusztusos. Rákíván az ember, ha nézi a fotót. Érdekes módon néha én is elég jól elvagyok valami tartalmasabb levessel. Valószínű nem véletlen, hogy a nagy betegeket régen húslevessel próbálták "életre kelteni".

      Törlés
  3. Bocsáss meg nekem, de mikor megláttam a képet Huszárik filmje, a Szindbád (Majmunka csodálatos húslevese)jutott eszembe.
    PZs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, sajnos az én képemen, a velőscsont hiányzik... :-)

      Törlés
  4. Ha ilyesmikről,- vagy ehhez hasonló dolgokról olvasok - (mert ez itt nem csak főzés,evés-ivás, annál jóval több )- szokásom mondani, hogy más idők voltak azok. Pedig egy-egy nap akkor is 24 órából állt, igaz nem volt napi n+1 óra tv.nézés,számítógépezés,ill. telefon nyomkodása és valahogy mégis jutott idő sok mindenre. Nem volt ez a napjainkban annyira jellemző nagy rohanás. Étkezésnél maradva talán csak annyit,hogy pl. nem nagyon volt hűtőszekrény ( esetleg a belvárosban járt a jeges...)- kevesebb volt a ételpazarlás, és mintha nem az lett volna a fő kérdés,hogy miből készült, mennyi a szav.idő (eltarthatóság) - árt-e a szervezetnek ... és ne soroljam mindazt, ami egy-egy étkezéskor akarva-akaratlanul eszünkbe juthat. Nem "kellett" napi kb. 2-3 liter vizet inni (palackosat) - és voltak akik a "jó" pécsi forrásvíz előtt álltak sorban kanákkal.. (vagy itták saját kútjuk vizét) - bár mindkettőre manapság mondanák : ivásra alkalmatlan ! ( sőt ! - mi mindennel "volt tele" - a csatornázás hiánya miatt.) Emlékezetem szerint többféle "bambi" is volt (citrom és narancs is, a színére értve ) és a műanyag szívószál is ismeretlen volt. ( szót sem a nem műanyagból készült (eldobható) poharakról. Persze, a felsorolás még hosszasan folytatható lenne, bizonyára másoknak,más emlékeik vannak / lennének , de ez sok egyéb mással kapcsolatban is így van. Hogy a történések miatt vagy ellenére, kinek hány év van "megírva" ( meddig él ) -az pedig (állítólag) eléggé egy bonyolult dolog. (Ez itt csak utalás arra, hogy ezen a héten (28.hét) a futball vb. ellenére (vagy mellett) jó pár más műsort is néztem, pl. a génekről, vagy a tudatról és a szellemről,az emlékezésről (azok működéséről (?) - ( és természetesen a táplálkozásról is ) - de hát az ... egy más történet lehetne. Kifelejtettem, hogy nem egyszer megnézem a hungast.hu (?) honlapon, mit esznek (kapnak enni) hetente a "közétkezésben résztvevők" ( pl. Pécsett, a korosztályok )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, a leglényegesebb és legfontosabb igazság: MÁS IDŐK VOLTAK AZOK. Valószínű az emberek többsége a múltból "csak a szépre" emlékezik - hiába volt mellette sok rossz dolog is.
      Az, hogy ma mit kénytelen az ember enni, nos az több külön fejezetet is megérdemelne - de hiszen mindenki tudja, s nem nagyon tesz(ünk) ellene semmit. Élünk, amíg lehet. De azért olyan kár, hogy a jót kevésbé használjuk, mint a rosszat. Mindig is mondtam, elrontott teremtmény az ember....

      Törlés
  5. Amit leírtál és a hozzászólásokhoz is csak csatlakozni tudok hasonló érzés kavarog bennem is ebből az időből. Nekem sokszor eszembe jut a húsleves és a déli kanálcsörgés mellett még a "jó ebédhez szól a nóta " hangulata !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kíváncsi lennék, 30-40 év múlva tudna-e írni valaki efféle visszaemlékezést ? Vagy csak a pizzáról és hot dogról tudna merengeni...Bár....hát ki tudja, lehet nekik az ad majd okot a múltra, szépre való emlékezésre....

      Törlés
  6. Én most szabályt szegtem. Olyan régen főztem húslevest (mert majdnem mindig úton vagyunk vasárnap...) hogy én azt mondtam: én bizony ma megfőzöm. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de így nézett ki az én levesem is, a saját készítésű házi tésztámmal :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Nocsak, neked még van házi készítésű tésztád ??? Tésztacsináló gépem nekem is van valamelyik szekrény aljában, de van 10 éve, hogy nem vettem elő. Pedig.... pedig nagyon is tudom, hogy az a tészta egészen más, mint a bóti... De....elkényelmesedtünk(tem)...

      Törlés
  7. Guszta, nagyon guszta! Érdekes, gyerekként nem kedveltem, hogy "már megint húsleves" van vasárnap. Nálunk is ez volt a hagyomány.
    Ahogy idősebbek leszünk a férjemmel egyre többször kerül az asztalra. Ha megkérdezem őt mit enne, akkor gyakran húsleves a kérés. De én már nem kötöm naphoz, ahogy más ételt sem. Inkább amikor megkívánjuk, hogy ne essünk a gyerekkori "már megint" csapdájába.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én se csak vasárnap főzöm. Sőt, tulajdonképpen "alaplevesnek" is használom, átkreálom, ilyen-olyan krémlevesek alapja is ez.De azért a cérnatésztás, főtt húsos húsleves az igazi...

      Törlés