Ez a cikk
utolsó bekezdése:
„Pesszimista
klímakutatók szerint már elkéstünk azzal, hogy bármit tegyünk az emberi faj
közelgő kihalásának elkerüléséért, az optimisták szerint még van remény, de
csak akkor, ha az elkövetkező években hajlandóak vagyunk radikálisan
átalakítani az életünket.”
Én azt
hiszem, tényleg nincs mentség – az emberiségnek vagy teljes egészében, vagy
döntő többségében le kell takarodnia a Földről – bár nem akarom/tudom
elképzelni, hogy ez miképp valósulhatna meg… És ha az ember a szeretteire
gondol, azokra a kis – még ki se nyílt virágocskákra, vagy életerejük teljében
lévő fiatalokra – akik a szívének kedvesek, akkor szorul igazán össze a torka.
Mit tegyek
? Mit tudnék (még) tenni ? És ha mégis összébb szorítom a nadrágszíjat –
jelent-e az azon kívül valamit, hogy az én életemet megkeseríti/megnehezíti ? Nem
én XY. a Z utcából vagyok a fő bűnös.
Na de ha mindenki
ezt gondolja ?
Nem látok
kiutat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése