2018. november 17., szombat

Ősz, levelek, gondolatok


Tóth Árpád: Őszi chanson

Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.

S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Mig éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél

Ó, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...


Vigasztalan látvány...


Mindehol virágok...én már alig férek el

Búcsúcsokor

Hát nem csodálatos ? (2-3 napig...)
   

Melléjük kellene bújni, s aludni....

Nos, ez van...Betéliesítettem. Virágok bent, levelek felsöpörve (a szebbek 1-2 napig dekorálnak), a macskák alszanak.
Gondolkodtam rajta, milyen jó lenne, ha én is tudnék valamiféle "téli álmot" aludni. Legalábbis tavaszig.
Azt mondják/olvasom, tényleg jön a hideg....



7 megjegyzés:

  1. Én is félig téliesítettem, de kidőltem a húzkodástól, mint várhatóvolt. Mondtam nem érdekel, de mozdulni nem tudtam. Nálunk is alszanak, meg engem nyúznak, ételért, az agyonetetettek.

    VálaszTörlés
  2. S még egy mondat, ez idei őszre szavunk nem lehetett. Amúgy, milyen lesz a tél?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt állapítottam meg, hogy ha így "változom", jövőre valószínű segítséget kell kérnem a virágok becipeléséhez...
      Annyira díjazom ezeket a szőrmókokat...szeretnék a helyükben lenni, ilyenkor csak evésből és alvásból áll ki az életük. JÓ nem ?
      Kíváncsi vagyok én is a télre. Egyrészt tudom, az lenne a normális, ha hideg és hó lenne - másrészt az nekem totális szobafogságot jelent, vagyis legszívesebben kihagynám...Tudathasadásos vagyok.
      Majd meglátjuk...

      Törlés
  3. Azt hiszem,ez a macskamennyország...irigykedem.
    lélekajtós

    VálaszTörlés
  4. Oh, ez a vers, örökre beleégett a tudatomba, középiskolában mikor tanultuk, a magyar tanárnőnk fanatikus volt, ha egy szót eltévesztettünk, már egyes volt. Még a dallamára is emlékszem, ahogy mondani kellett...lehet ezért nem lett a kedvenc verseim egyike :)

    Még én is csak a múlt héten hordtam be a leandereket, mikor jósolták a nagy fagyokat, aztán itt nem lett belőle semmi. Mindegy már bent vannak a pincében, mindig húzom-halasztom a becipelésüket, mert mégis csak jobb nekik kint.

    VálaszTörlés
  5. Nem tudom miért, de erre a versre (tán a dallama/rímei miatt?) annyira élénken emlékszem én is, hogy azt hiszem bármikor el tudnám mondani. Nekem -szerencsére - semmiféle rossz emlékem nem fűződik hozzá, az első versszak meg olyan, mint valami varázs-szöveg (számomra)...

    VálaszTörlés