2019. május 11., szombat

Szomorú mese a turbéki templomról

2022-ben készült egy drónvideó, itt megtekinthető:


Sokszor gondoltam már, hogy dühből, vagy elkeseredésből kifolyólag nem szabad leülni és írni-kezdeni… Habár,  pont ezekben az esetekben vagyok a lehető legőszintébb – de  aztán mindig rájövök, hogy kár volt, semmit nem értem el – azon kívül, hogy frusztrációmat, vagy szomorúságomat „kiírtam” magamból.

Írhatnám ugyan ezt a mai postot a kálváriás blogba, hiszen azzal kapcsolatos  lesz a téma, de aztán mégiscsak úgy döntöttem, először itt írom meg. Magáról a kálváriáról a csendhegyekben is lesz ismertető….
(Mellesleg jelentősége annak, hogy hol jelenik meg, szerintem semmi…. Sőt valójában az egésznek nincs jelentősége, valószínű csak a számomra fontos.)

A templom egy régi és egy friss képen
Véletlenül derült ki, hogy adott helyen – közel hozzám – van egy még eddig fel nem fedezett kálvária. A templom igen híres búcsújáró hely volt valaha és épp ezért, a helyszínen megdöbbenve láttam, hogy milyen állapotok uralkodnak ott.
A templom múltja után kutatva kiderítettem, hogy  igencsak különös történettel bír.
A település nevének eredetére vonatkozó, széles körben elterjedt magyarázat szerint, a Turbék névalak a szigeti vár 1566. évi ostromakor   elhunyt I. (Nagy) Szulejmán szultán halálának helyén emelt türbe (sírépítmény) török szóból eredeztethető (türbe > Türbék > Turbék).

Ezen értelmezés alapján tehát Turbék nevében a szultán hajdanvolt türbéjének emléke őrződött meg. Itt állt egykor az ostromló szultán sátra, s a hagyomány szerint itt emelték fel emlékére a türbéjét is.
Szulejmán türbéjét a XVII. század végén lebontották, helyére egy fakápolnát építettek.
A mai kegytemplom 1760 és 1770 között épült fel.

A szükséghelyzetben fohászkodó embert megsegítő Mária tisztelete a magyarországi törökellenes felszabadító háborúk végeztével, a 18. századtól kezdve új szellemi dimenzióba helyeződött.
Az Ormánság és a Zselic (református-katolikus) felekezeti és (magyar-német) etnikai határvonala mentén fekvő Szigetváron egyrészt a német nemzeti tudatot is erősítő rekatolizációs törekvések, másrészt pedig az 1838-as utolsó nagy hazai pestisjárvány pusztítása idején megjelenő – betegségelhárító, gyógyító ereje iránti – lelki igény kielégítésének szolgálatába lépett.

 
Búcsú kicsit régebben és nem túl régen...

Turbék a környék magyar, német és horvát katolikusainak közös búcsújáró helye. A mohamedán törököknek máig fontos szent helye, erről tanúskodik a kegytemplom elején lévő emléktábla is.






Itt egy elég különleges kálvária volt,  építése pontos idejét nem tudni. A  szigetvári bekötő úttól indulóan a templomig 12 keresztet állítottak, a 13. kereszt a templom előtt, a kerítésen kívül, a 14. a kerítésen belül állt.

A hajdani kálvária  igencsak hosszú gyaloglással volt bejárható.
Minden keresztnek más család volt az állíttatója – ez egyébként a máig fent-maradt keresztek (=4 db) némelyikén még látható is. Ezen  családok leszármazottai ezeket  a kereszteket  a mai napig karbantartják. 




 
A kálváriajárás később megváltozott, egyszerűsödött és rövidült, a templom kerítésében balról-jobbról 7-7 oszlopba, először meszelt felületre festett képek kerültek. Ezek azonban nem voltak időt-állók, (bár még a hatvanas években is megvoltak, állandóan javítgatva…) ám lassan tönkrementek. Ekkor készültek el (pontos időt nem tudok,de állítólag valamikor a rendszerváltás táján)  az új stációképek, melyek elég érdekesek voltak, meglehetősen nagy méretűek, valamilyen kőzetnek, vagy speciális égetett anyagnak tűnő keretbe foglalva, belül voltak a kiégetett kerámia képek és ezt az egészet valamilyen réznek látszó fémlemezzel, vagy mázzal vontak be, miáltal úgy tűnt, az egész kép rézből (bronzból) van.

   



Ez lett a képek veszte. Szép új világunkban, amikor munka helyett emberek fémgyűjtéssel és fémlopással kezdtek foglalkozni, egy ilyen világvégi elhagyott, senki, csak a Jóisten által őrzött helyen természetes, hogy megpróbálták lelopni az értékesnek tartott képeket. Az már más kérdés, hogy otthoni szétverésük után mekkora csalódás érhette a tolvajokat – de a lényeg, a 14 képből ma már csak 6 db van. Ezeket az utolsó előtti percben leszedték és bevitték Szigetvárra.

Az út-menti keresztek a nagyüzemi mezőgazdálkodás óriás traktorainak útjában voltak, egymás után döntötték le, semmisítették meg ezeket. Ma az út mentén már csak két kereszt áll. (Az eredetileg állíttató családok utódai gondozzák ezeket.)
A templom kerítése - nem csak a kivert/kivett képek miatt - összedőlés előtt áll, maga a templom bezárva, alulról magasan vizesedett falakkal, s ahogy hallottam, felülről is rendszeresen és rendesen beázva várja a végső megsemmisülését.
Igen, a világhírű búcsújáró hely temploma veszélyben van – és megmentésének esetleges tervéről semmi hír…

Amikor én 4 éve ott jártam,  a templom  mögötti zarándokszállás – bár nem üzemelt, de - még állt. Most porig rombolva, vállalkozók viszik el a még használható téglákat.
Információm szerint Kollár György plébános építtette 1770-ben, ő 1760-79 között volt Szigetvár plébánosa.
Egyébként a templomot és a zarándokszállást 1905-ben restaurálták. Nem tudom, azóta történt-e valami nagyobb javítás, felújítás, de meglehet, hogy nem, s azért jutott most erre a szomorú sorsra, nevezetesen, hogy egyszer s mindörökre eltűnjön a föld színéről.

2015
2019
(Csak zárójelben jegyzem meg: ha Máriakéméndi angyalok és a zarándokszállás ügyét  nem „karolta volna fel” a Mecsek Egyesület  és a megőrzéséért aggódó hívek, lehet, hogy az is erre a sorsra jutott volna… Mint ahogy a kéméndi angyalok Kishajmáson található „testvéreit” is az idő vasfoga fogja szétrágni – mert ott nincs senki, akinek érdeke fűződne az efféle „régiség” megőrzéséhez. 
Viszont igen sok focipálya épült és akkor tessék annak örülni.)

Megemlítem még, hogy a bekötőút elején áll egy kis barlang-szerű kápolnácska és egy kereszt (nem volt része a kálváriának, az út másik oldalán is áll). Ezt a Lurdes-i barlang mintájára, egy elhalt menyasszony emlékére állította a magára maradt vőlegény. Megépítése után rózsával volt befuttatva….  Most kövekkel van telidobálva – ennek ugyan nem tudom az okát – de valaki friss virágot is vitt oda…. Megmagyarázhatatlan dolgok ezek, legalábbis számomra.



Végtelenül szomorú volt a kép, ami engem itt most fogadott. Nem tudom, van-e remény ennek a régen oly nagy tiszteltnek örvendő helynek a megmentésére…

 
Egyébként:

Ezen a linken érdekes, friss  tanulmány olvasható, melynek legfontosabb megállapítása:

„….A kegytemplom az idők folyamán nemcsak búcsújáróhelyként vált ismertté,  hanem  a  közvélekedés  e  helyhez  kötötte  I.  Szulejmán  szultán  egykori  sírkápolnáját és az azt körülvevő épületkomplexumot is. A legenda olyan erősen beépült  a  köztudatba,  hogy  a  szultáni  türbe  után  folytatott,  mintegy  száztíz  éve  zajló tudományos vizsgálatokat is befolyásolta…..
………A 16–18. századi magyar, latin és német nyelvű források alapján egyértelmű, hogy Szulejmán türbéje és a később felépített turbéki kegytemplom két különböző, egy-mástól jól elhatárolható, távolabbi helyen állt. A türbe, a mellette álló dzsámi és derviskolostor,  ezzel  együtt  az  ezeket  őrző  erőd  egynegyed  mérföld  távolságra,  vagyis mintegy 4 kilométerre, „egy órácskányi” járásra, keletre épült fel a szigeti vártól, magán a turbéki szőlőhegyen……….
…Összességében az ásatás során a (Szulejmán) türbe és a turbéki katolikus templom helyének azonosságát nem tudtuk bizonyítani….”






14 megjegyzés:

  1. Egynegyed mérföld az durván 400 méter,kb.15 perc gyalog.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem szoktam a Magyar Tudományos akadémia mondatait elemezni... de nyilván igazad van.Egyébként sajnos nem találom a térképen a feltárás helyszínét, így azt se tudom megmondani, milyen messze/hol van pontosan.

      Törlés
  2. Nagyon sajnálatos ennek az egykor híres kegyhelynek a története. Tulajdonképpen hitében még él, hiszen misék és búcsúék évente néhány alkalommal vannak, de valójában már évtizedek óta haldoklik. Sok-sok pénzből most még megmenthető lenne, pár év múlva már nem biztos. A most élő híveknek, a szigetváriaknak, az egyháznak, és a Magyar Államnak kötelessége lenne ezt a helyet rendbe hozni, már csak a történelmi fontossága miatt is. Egyenlőre azonban néhány apró kis felszisszenésen kívül nem látok komolyabb erőlködést, hogy bárkinek is ez fontos lenne, és tenne-e az ügy érdekében. Szégyen, és egyben szomorú!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértünk. De most mondd, ha ez néhány emberen kívül senkit nem érdekel, akkor mégis mi lesz ? Tényleg hagyják összedőlni ? Ezt se tartom egész lehetetlennek, dőlt már össze templom, sőt bontottak is el már...akármi megtörténhet.

      Törlés
  3. Az ormánsági református templomok zöme is ilyen siralmas,összedőlés előtti állapotban van.
    Válasz:nincsen pap.De,ha nincs pásztor,szétszélednek a juhok.Azt mondják,hogy a katolikusoknál a cölibátus miatt nincs pap.A reformátusoknál nősülhetnek,még sincs.
    Olvasom a neten,hogy csaknem kétezer templomot bontottak le Németországban,miközben sorra épülnek a mecsetek Szaud-Arábia segítségével.Egy német szerzetes szerint a baj ott van,hogy a német keresztények nem járnak templomba,nem gyakorolják a vallásukat.Ezt látják a muszlimok is...Talán nálunk is ez a helyzet.Kevesen gyakorolják a vallásukat,nem fontos a templom.
    Régen a hívek építették a templomokat és tartották fenn...
    Lélekajtós

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem tudom... A múzeumokat se azért építik, hogy látogatók járjanak oda, hanem azért, mert valami ott meg akarnak őrizni. A turbékihoz hasonló múlttal rendelkező templomok igenis megérdemelnék az oda-figyelést, a fenntartást akkor is, ha csak elvétve járna oda pár ember.
      Hátha egyszer megváltozik a világ...
      (Amit egyébként - sajnos - nem hiszek.)

      Törlés
  4. Csak, mint érdekességet jegyzem meg. A korabeli vasúti menetrendekben (amíg még 1976-ig járt vonat Kaposvár és Szigetvár között) volt egy feltételes megálló Szigetvár és Csertő között Turbék-Töröksír megállóhely néven. A menetrendben pl. az 1943-as könyvet nézve, úgy szerepelt, hogy búcsújáró napokon állt meg itt a vonat. Nyilvánvalóan ez azt jelentette, hogy az innen 1 km-re eső turbéki kegytemplomhoz érkeztek a zarándokok, merthogy a környék 30-40 falujából jártak ide. Ma az egykori megálló helyén van a "Török-Magyar barátság park". Egyébként érdekes, hogy a Zselic turistatérképe a mai napig ezt a helyet Török temető és Felső-Bástyalyuk néven említi. Ma sajnálatos módon a turbéki kegytemplomot nem lehet tömegközlekedéssel megközelíteni, mint pl. a máriakéméndi kegytemplom szerencséje, hogy buszmegállóval is rendelkezik (igaz nem túl sűrű a közlekedés, de a búcsúkra éppen megfelelő időpontban érkeznek járatok, vagy mi alakítjuk úgy a rendezvények időpontját.)Bár igaz, hogy 3 megállóhely is van (Szigetvárról csak helyijárat közlekedik erre felé, mert távolsági járat nem érinti)a kegyhely közelében van a Turbéki temető, Tsz major és Turbéki Szoc. otthon nevű megállók, csak épp a kegytemplomnál nincs. Bár az igazság az, hogy nem sikerült nyomára akadnom, hogy ez a 3 megálló pontosan hol is van, hiszen ezek a helyszínek egymás mellett/közelében vannak, akkor hogyan áll meg 3-szor ilyen közel egymáshoz a busz, miközben a kegytemplomnál nem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erről lehetne beszélgetni mert olyan "mi volt előbb tyúk vagy a tojás" téma. Ha lenne busz, mennének többen ? Ha mennének többen, lenne busz ?
      Bár én azt hiszem, aki AKAR az el tud menni oda. Akár gyalog, akár autóval akár valahogy busszal...Talán egy kicsit több "reklám" sem ártana a helynek.
      De nem vagyok az ügyben túlzottan bizakodó.

      Törlés
  5. Milyen érdekes, hogy, amikor templomokkal, műemlékekkel vagy búcsúkkal kapcsolatos írásaid vannak, akkor a blog olvasói mennyire hallgatnak, érdeklődés, hozzászólás, majdhogynem nulla. De, hát ez Magyarország, az emberek többsége csak a saját érdekével törődik, mit érdekli, hogy a lakóhelyétől távol valami összedől, ami egykor sokaknak fontos volt. Még azokat sem érdekli túlságosan, akik ott, vagy a közelében laknak! Persze, az, hogy írogatunk, semmit sem old meg, de ha valamiről nem beszélnek, az az ügy nem is létezik. Szomorú kedves emberek, hogy ilyenek vagytok. De biztos, én vagy mi ketten fodorkával gondolkozunk rosszul. Ez az én véleményem, de nem kell egyetérteni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Igen, igen, jól látod.... valami okból, ha egy receptet írok, vagy valami hasonló "igen érdekes" dolgot - akkor ahhoz jönnek kommentek. Ha olyasmiről írok, ami (szerintem) fontos, ami számomra érdekes/értékes - hát az bizony senkit se érdekel, vagy csak nagyon keveseket.
      De nem baj. Olyan sokszor leírtam, most se tudok mást mondani: a blogot jobbára a saját kedvemre írom. Írom, mert "írás-kényszerem" van - amiről nem tehetek. Ha síráskényszerem lenne, akkor se vigasztalnának sokan - hát elfogadom ezt is.
      Én is elgondolkodom néha a közöny mértékén.És annak esetleges okán....

      Törlés
  6. Megértem a dühödet/bánatodat. Szomorú. Semmire se vigyázunk mi, emberek (tisztelet a kivételnek). Sokat gondolkodok én is ezeken az elmúlásokon mostanában, a romboláson...

    (esetleg nem fordulhat elő, hogy azért nem szólnak a témához sokan, mert ezekre a dolgokra nincs mit mondani, csak szomorúan hallgatni lehet?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy ez is oka a hallgatásnak - de úgy érzem, a blogolás kezd kimenni a divatból. Mindent tarol a fb. Nem baj. Akiknek (pl. nekem is) - ez a változat a kedvesebb, az ír - aki nem, az simogatja a telefonját.
      De jelen esetben a szomorú egyetértésről is lehetne írni, ha lenne ilyen valakinek - de én valahogy inkább közönyt érzek a hallgatás mögött.

      Törlés
  7. Engem végtelenül elszomorít minden pusztulásra ítélt/hagyott épület, emlékhely, templom. Aminél egyszer megérzik az erre szakosodottak, hogy elhagyatott, na attól kezdve gyakorlatilag halálra van ítélve :(
    Nincs gazdája semminek, egymásra mutogatásból mindenki kiváló és minden marad a régiben.
    Tehetetlennek érzi magát az ember.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valahogy nem sikerül disztingválni a dolgok értéke között. Akik rangsorolnak más szempontokat vesznek figyelembe, mint amit kellene. És azok vannak pénz-közelben, akik rangsorolhatnak.Ha valaki egy varázsszemüveggel körbenézhetne az országban, bizonyára sok, a turbéki templomhoz hasonló helyszínt találna - és nem csak szakrális helyszínekre gondolok...
      Szomorú,hogy nem kezeljük helyén a múlt értékeit...Bár - az az érzésem, hogy ez sokkal jobb sosem volt. Hagytuk összedőlni/elpusztulni ami értékes volt, aztán X évtized/század múlva mint értékes kincset, kiástuk és pénzért mutogatjuk.
      Nem vagyunk mi (=emberek) normálisak....

      Törlés