2019. június 30., vasárnap

Egy kis közvélemény-kutatás



Nagyon szeretném, ha csak egy egy szóval válaszolna kérdésemre, aki ide téved.

Mit tennél, ha 'levelezőtársad' helyesírási hibákkal teli leveleket küldözgetne neked ? No nem durva hibák, csak épp felmegy tőlük a vérnyomásom.
Szólnál/írnál neki ?
Hozzáteszem, csak netes ismeretség, nem is régi barátság… de akkor is piszokul zavar, mert legalább a helyesírás-ellenőrzőt futtatná le, mielőtt elküldi azt a nyavalyás levelet…de nem… 
(Most a netre felkerülő blogos szörnyűségekről nem is akarok beszélni. Én szégyellem magam a blogíró helyett...)  

Szóval, mit tennél ????


(Csak zárójelben: én is elgépelek, ismétlek néha szavakat és nem veszem észre, stb… és elmondhatatlanul hálás vagyok egyik kedves blogos/levelezős-társamnak, aki diszkréten, külön levélben figyelmeztet a hibára. Tényleg annyira jólesik és ha idetévedsz kedves XY, itt is, most is köszönöm. 😊
Na de nem biztos, hogy mindenki így áll a kérdéshez…)




2019. június 29., szombat

Nézz fel ma este az égre !



Úgy tíz után biztos még sokan fent vannak, akkor elég sötét van  már és ha D felé fordulsz, láthatod a  Jupitert, nem messze tőle  balra pedig a Szaturnusz csillog. És 10 után már közelít fölénk a „Nyári nagy háromszög”, a Sas-Lant-Hattyú mesés kompozíciója.

Tudom én, hogy már többször is írtam ilyen nyári éjszakáról, de hát nem tudok betelni ezzel a dologgal. (=csillagok, csillagászat)
Lenyűgöznek az emberi aggyal fel nem mérhető távolságok, és ha valahol, hát a nyári csillagos égen tud igazán korlátlanul száguldani a fantáziám. Most mondjam azt, hogy a legboldogabb pillanatai az életemnek ezek a csillagos nyári éjszakák ?

És hogy ez a ragyogó éjszakai gyöngyszem, a naprendszer leghatalmasabb bolygója, a Jupiter mekkora ? Itt róla egy kis képecske…


A Hold és a Vénusz után a Jupiter harmadik legfényesebb bolygó. 79 holdja van ! Távolsága változó 816 081 455 km - 740 742 598 km között mozog. Elképzelhetetlenül messze van…és mégis (hozzám) közel.
És az az óriás lufi naprendszerünk négy gázóriásának egyike; elsősorban nem is szilárd anyagból áll. Hát nem csoda ? !

További részletek itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jupiter





Ma este 10-kor ezeket láthatod:







Balatoni érdekességek

Elég régen volt, amikor a "nyaralás" szót összeköthettem a Balatonnal... De volt néhány ilyen év és szívesen emlékszem rá vissza. Alsóbélatelepen voltunk mindig - és máig őrzöm annak a szép, lapos partnak a látványát, ahol csodás csepegtetett iszapvárakat lehetett építeni 65 évvel ezelőtt. Mert most ugye már nem lehet...
Na, nem nosztalgiázni akarok, de találtam két (szerintem) érdekes olvasnivalót a Balatonról, csak ezeket szeretném az esetleg érdeklődőknek ajánlani:


https://likebalaton.hu/telepules/balaton/hireink/micsoda-a-balaton-a-fold-legnagyobb-ingaja-96904/


https://likebalaton.hu/telepules/balaton/hireink/elkepeszto-es-vicces-adatok-a-balatonrol-52294/


https://kiderul.startlap.hu/idojaras-hirek/jovo-het-szerdara-24-fokos-lesz-a-balaton/





2019. június 28., péntek

Mese a kőről, aki mindig elégedett volt


Marie-Louise Vert -  Mese a kőről, aki mindig elégedett volt

Volt odafenn a hegyen, félig belemélyedve a földbe egy nagy kő. Ez a kő mindig elégedett volt.
Mióta lehetett már ott, maga sem tudta...
Reggel harmattól frissen ébredt, délben a nap megforrósította és este, mielőtt elaludt, rózsaszínű és lila árnyalatokba öltözött.
Naphosszat a tájat nézte, és nem unatkozott. Hiszen ott voltak a szomszéd hegyek, melyek nagy köpenybe burkolt óriásokra hasonlítottak, akik azért gyűltek össze, hogy meséket mondjanak el egymásnak. Azután ott voltak a völgyek mélyedéseiben a házak kis csomócskái, fehérek, mint a fészekben a tojások, és a templom, akár egy kövér tyúk, úgy feküdt a közepükben. S ott volt még egészen távol, lent a síkságon ez a nagy ragyogó kígyó, a folyó.
Kövünk sok mindent látott a saját hegyén is: a legelőket, a csordák jövés-menését. Nyomukban csengettyűszó szállt. Majd lejjebb az erdőt, a sötét fenyőket. Ha a szél meghajlította ágaikat, olyan mozgással és zajjal elevenedtek meg, mint a tenger.
Körülötte hollók keringtek kiáltozva, és bogarak zizegtek a száraz fűben. Az eső és a napfény úgy vonult át a kövünkön, hogy a békéjét nem zavarta.
Márpedig a hegy rossz szelleme nem szerette a boldog embereket, sem a nyugodt tárgyakat.
Azt mondta a kőnek:
- Örülsz, hogy itt lehetsz?
- Igen - felelte a kő -, jól megvagyok itt.
- Úgy?! Örülsz! No, majd én kiköltöztetlek innen, és elgurítlak messzire.
- Micsoda szerencse! - mormolta a kő. - Utazni fogok.
Szörnyűséges földomlás keletkezett: a kő levált és elszabadult, lejtőről lejtőre bukott, majd begurult egy mély szakadékba.
- Milyen finom hűvösség van itt! - mondta, amint leérkezett.
Ez a vizek birodalma volt: mohaszálak és fodorkák alatt megbújva, kis források csörgedeztek a sziklák között. Odahallatszott tompa moraja egy vízesésnek, melyet a fák és bokrok elrejtettek a szem elől: a szakadék legmélyén pedig egy hegyi patak játszott bakugrást a sziklákon.
Kövünk egy hegyi patak medrébe esett.
Amikor az esés szédületéből magához tért, érdeklődve figyelte környezete életét: fehér hasú, fekete pöttyös hátú pisztrángok siklottak körülötte, bújócskát játszva. Apró rákok másztak feléje, visszafelé járva, és őalatta rejtőztek el...Mindez roppant mulatságos volt.
- Még mindig elégedett vagy? - kérdezte fütyörészve a rossz szellem.
- Igen - felelte.
A szellem erre dühösen kiáltotta:
- Majd megmutatom én neked! Elvitetlek egészen a tengerig!
"Micsoda szerencse! - gondolta a kő. - Még sosem láttam a tengert!"
És a hegyi patak megdagadt, zúgott, félelmetessé vált: magával sodorta a követ, az vele bukdácsolt egészen a folyóig. A folyó belevetette a folyamba, és egy szép reggelen megérkezett a tengerhez.
A kő utazása alatt megszabadult a földtől, mely besározta. Megcsiszolódott, és most szép gömbölyű volt, fényes, sima, mint a márvány, és oly kellemes tapintású is.
Az emberek felvették, ujjukkal simogatták, és nézegették.
- Milyen szép lettem! - mondta a kő. - Igazán örülök, hogy gömbölyű lehetek.
A rossz szellem ezt is meghallotta. Belegurította az óceánba, egyenesen egy szikla-halom közepébe. Egész nap követte a hullámok mozgását, melyek a szirtekhez csapkodták: ekkor összetört, szétmorzsolódott, és kis kavicsokként a partra hullott.
-" Milyen kellemes itt!" - gondolta magában, míg a fürdőzőket nézte. Gyerekek körében élt, akik parányi ásójukkal kivájták a homokot, vagy süteményeket készítettek.
Addig taposódott, mígnem lágy, aranysárga homokká lett, mely vízként folyt alá az ujjak között.
- Érzem, hogy könnyűvé válok, oly könnyűvé... - mondta még mindig örömmel.
A rossz szellem végül is megfeledkezett róla. Visszatért a hegyekbe, hogy más élőlényeket és más tárgyakat gyötörjön.
A kő pedig boldog időket ért meg: a gyerekek nagyon szerették napszínű homokját.
Azután egy este, mikor már nem volt több, mint egy csipetnyi aranyló por, könnyű szél járt arra: végigsimítva a virágzó orgonabokrokon, magával vitte őt egy illatos fuvallatban.

Így tűnt el a kő, aki mindig elégedett volt.






Kérdezem magamtól: melyik halmazállapotban vagyok ? Még kő, vagy már homok ? És szeretek-e az lenni, ami vagyok ?



2019. június 27., csütörtök

Cica-kedvelőknek afrikai melegben







Egyszerűen nincs erőm többre. Csak azt várom, hogy a reggelből este legyen. Közben meg gondolkodom, hogy vajon mit kell még megélnem, megtapasztalnom a hátralévő időmben ? Mondjuk az időjárásra gondolok most....
Hogy lehet ezt bírni bizonyos munkakörökben, napi 8-10 órában ?  Mert ugye nem légkondicionált termekben dolgozik az emberek döntő többsége...
Naponta hallom : "climate change"  - hát nyakig benne vagyunk és nem nagyon látok kiutat.


Más: a macskákat kb. két óránként hideg vizes ruhával áttörlöm. Dacára, hogy a macskákra nem lehet azt mondani, hogy víz-kedvelők  lennének - ezt most az enyémek nagyon élvezik...

Bolond világ...


2019. június 26., szerda

Kiirtunk mindent, nem csak a szúnyogot


A szúnyoggyérítés jelenlegi, vegyszereket alkalmazó módszere hatalmas pofon az ökoszisztémának, egy szúnyog mellett több mint ezer egyéb rovar pusztul el. Pedig van hatékonyabb, olcsóbb és környezetkímélő módszer is.
A hazánkban bevett szúnyoggyérítési módszer a közösségi média és a sajtó egyre gyakoribb témája, ezernyi véleményt, tényként közölt információt hallani és olvasni róla ugyanúgy, mint ezek ellenkezőjét.”

Olvasd el ezt a cikket, közérthető módon tárgyalja a témát:

A cikk záró sorai:

„Németországban 1972 óta alkalmazzák a biológiai gyérítést olyan sikerrel, hogy mostanában a szúnyogot fogyasztó fajok visszaszorulása miatt korlátozni kell az irtást. A jövő viszont a sterilszúnyog technológiáé: sterilizált hím szúnyogokat engednek szabadon nagy tömegben, náluk hatékonyabban senki nem találja meg a nőstényeket. Nászuk eredményeként viszont a peték életképtelenek, kiiktatható a következő generáció.

Jelenleg azonban Nyugat-Európában a biológiai módszer a legelterjedtebb, még Szerbiában is 60 százalék az aránya. Magyarországon mindössze kettő százalék. Olvasni olyanokról, hogy ilyen-olyan módon a szergyártók kezében van az irtás is, tehát ellenérdekeltek a változtatásban.”

Olvasom a pécsiújság-ban, hogy Pécsett  kedd-szerda-csütörtökön is lesz irtás. És tényleg, most (kedd este fél 9) itt körözött fölöttünk jó alacsonyan a gép. Én nem láttam a napokban egy szúnyogot se – egyébként nem is túl régen már volt egy ilyen akció.

De a kertembe nem jön egyetlen lepke se, méhet, darazsat, sőt, a nagyon utált, maradék macskakajára régen rögtön megjelenő döglegyeket se látom idén. És ugye, panaszoltam már – meghalt az összes tücsök.

Nekem senki se mondja, hogy az irtás csak a szúnyogokra  káros.

És mi van a fecskékkel/madarakkal ?

És velünk, emberekkel ? 







2019. június 25., kedd

2019. június 24., hétfő

Olyan kevés kell a boldogsághoz…


…nekem…
És olyan jó, hogy tudatos bennem ez az öröm-re való - még meglévő - készség.

Reggel a piacon – már csak 5 perc volt a buszom érkezéséig, az időt eltöltendő,  a külső árus-soron sétáltam végig. És mit látok a virágos-petrezselymes nénikék egyik asztalán ?
Egy szalmavirág csokrocskát !  
A meglátni és megszeretni érzés azonnal úgy bukkant fel bennem, hogy ha ezer Ft-ba kerül akkor is megveszem.
Nagyon régen nem láttam szalmavirágot, és ilyen különöset (=fehér) meg még soha… És csak 400.- Ft volt !
Hát nem is tudom mikor, minek örültem ennyire….