Fontos versek

https://hiveminer.com/Tags/hervad%C3%B3%2Cvir%C3%A1g

 

Elolvasásra ajánlva kaptam egy verset, kinyomtattam, itt van előttem, fel-rajzszögezve egy másik, számomra fontos vers mellé. Valószínű ezt is minden nap el fogom olvasni.

SZABÓ T. ANNA: HAMU, LÁNG

Úgy pakolják ki majd az életünket,

mint a nagynéni házát, a gyerekkor

utolsó helyszínét, százéves tárgyak

borús múzeumát, a csengő csillárt,

fakó szőnyeget, sötét képeket,

rengeteg könyvet – srapnelnyomokat,

háborús sebeket, és ki tudja hol halt

emberek szignóit – polgári élet

éhezések árán fenntartott közegét –

színházbérletek, olcsó porcelán,

a márvány lámpaállvány csupa por,

az összegyűjtött régi szappanok

nyugatszagát is elnyomó halálszag,

vége, vége, szétszáll a semmibe,

csak álmainkban lesz egész, az emlék

megbízhatatlan, nincs, ki összetartsa,

a ház halott, ha gazdája halott –

de pár könyvet por és hamu között

fellapozunk, halkan beszélni kezd

egy régi szerző, egy elfeledett

fordító, él és szól a hang tovább,

mert aki könyvbe préseli magát,

az egy ideig biztos halhatatlan,

azt olvassák majd az üres szobákban

virrasztó gyászolók, nem hallgat el,

és felszáll majd a fejfáink fölé,

és megmutatja, kik voltunk mi mind,

mi fájt, mi volt jó, égő titkokat

gyógyítva kimond, és életet ad

minden halottnak, arcot és nevet,

hideg papírból tüzes meleg élet

csap ki, hűlt hamvainkból pőre láng,

a hit, a hit, a hit, hogy senki köztünk

nem élt hiába, és ez – megmarad.