2019. július 16., kedd

Visszajövök !



"Interaktív sírkő is vásárolható már Nagy-Britanniában. A látogató mobiltelefonján kaphat tájékoztatást a halottról, képekkel, videofelvételekkel, a család rendszeresen újíthatja, bővítheti, frissítheti a profilt.
A kellően "okos" mobiltelefonokat aktiváló, sírkőbe épített kódjeladó ára 300 font (bő 100 ezer forint), a net-helyé 95 font.
A lehetőséggel elsőként egy özvegyasszony élt, akinek férje 55 évesen, tavaly halt meg szívbajban. Azért rendelt interaktív sírkövet, mert férje rajongott a technikai újdonságokért. "Mellesleg, ha valaki idővel családfakutatásba fog, a videók megkönnyíthetik a dolgát" - idézte a nőt a brit The Sun."   


Szeretem én a netet, de kedves utódaim, ha velem ezt megcsináljátok, visszajövök kísérteni és nem lesz egy nyugodt éjszakátok  !!!




Azért elgondolkodtam ám a dolgon... Hogy a "média" milyen hihetetlen erőszakosan tör az életünkben az egyenesen elképesztő. Hacsak nem költözöl el egy lakatlan szigetre, nincs menekvés. 
Nem tehetek róla, engem már a sok önmagát folyamatosan fotózó, a legközönségesebb (=hétköznapibb) helyzeteket is állandóan megörökítő  telefonosok hihetetlenül idegesítenek, bosszantanak. Nem is tudom igazán, miért, hiszen semmi közöm hozzájuk - csak egy valaki vagyok, aki elmegy mellettük. 
Ja, hogy esetleg én is rajta vagyok a képen ?  Ja, hogy nem kérték az engedélyemet, hogy a világvégére is elküldjék azt a fotót ?  Hogy bárki, bárhol lásson engem, az is, akinek semmi köze hozzám és viszont ? Hát kit érdekel ? 
Valószínű, csak a hozzám hasonló ....(írj, gondolj valami rút jelzőt) vénembereket bosszantja az efféle nyilvánosság.

Jó, persze nagyon jó egy mobiltelefon - ha baj van. Jó, persze öröm nézegetni a fényképeket, vagy most nem is tudom már miképp hívják azt a képet, amit a telefonokon lehet látni ? Még "fénykép" annak is a neve ? Megértem én azt is, hogy jó érzés megmutatni a barátaimnak, merre jártam, mit láttam, hiszen anno én is megmutattam néhány barátomnak azokat a fényképeket, melyeket utazásaim során készítettem. Na de hogy állandóan ? És hogy mindenhol ? És hogy szinte mindenki ?
Na, szóval nekem ebből elegem van....
 
 


Igaz persze  az is, hogy az én véleményem senkit se érdekel... 
Hát..."így jártam"... 


13 megjegyzés:

  1. :D az önfotózósok engem is kiborítanak. Rólam évente 2 fotó ha készül, az is sok, és ha valahova megyek, akkor nem magamat akarom látni a képen, hanem emléket készíteni a helyről, amit majd később ismét megnézek. Én tudom, hogy ott voltam, és semmi szükségét nem érzem, hogy másoknak ezt bebizonyítsam azzal, hogy ott pózolok a képeken. Azokat a képeket kedvelem amin nincsenek emberek, vagy nem felismerhetőek, tömeg, távol. Haverekkel voltunk valami kiruccanáson és ők jöttek, hogy "cseréljünk" képeket. Erre kaptam egy zsák képet velük mindenféle pózokba állva. 95% letöröltem. Mi csak szezonon kívül megyünk valahova ami turista látványosság, mert akkor még esélyes lefotózni az érdekességet anélkül, hogy csücsörítő Mancikra kelljen várni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy egyetértünk - és csak reménykedem, hogy nem csak ketten vagyunk....

      Törlés
    2. ( 2. beírási kísérlet...) Talán annyit,- írtam én már többször,- szerencsére az egér(maus) meg a tv. távirányítója az még nálunk van. Senki nem kényszerít arra, mit olvass/hallgass/vagy nézzél. Igaz, igyekszem én is "képben lenni," - de gyakran csak a címet olvasom el, és magát a cikket nem. Más : Igaz, nem tudom,hogy hogyan sikerült : ( 3 unoka ittléte közben) elolvastam : Géczi János -Csányi Vilmos (2018-as könyvét) Címe : Őszikék (két Homo sapiens beszélget ) Esetleg írjad be a Googleba- és ott megtalálhatod a tartalmát ( borító szöveget) ( Jó pár dolog - esetleg - kapcsolódik ahhoz, ami (általában) foglalkoztat.

      Törlés
    3. Kimaradt : ... foglalkoztat téged (is) - engem nem annyira,- bár isnét sok érdekesség / újdonság (?) volt benne.

      Törlés
    4. Mobiltelefonos fényképezésről írtam - nem tévézésről, vagy gépezésről. De mindegy.Majd megnézem, amit ajánlottál.

      Törlés
  2. Viszont a hátrány rólam nem készül fotó, mikor családi(ajándék album)ra kértek tőlem fotót, azaz rólam, nem találtam, csak a blogra feltett kutyásat. Ezen meg kiakadt az uram.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én cseppet sem sajnálom, hogy nincsenek rólam képek - a saját kérésemre ! Ha emlékezni akarnak rám, és csak fényképről tudnak, akkor már...
      Én a dédanyámra - pedig csak egyetlen fényképem van róla - a mai napi jól emlékszem.

      Törlés
  3. Szerencsére nincs okos telefonom és nem is tervezem, hogy legyen! Mindennel egyetértek! De azért géppel fotózok sokat és mutogatom is!;) Magamról soha!

    VálaszTörlés
  4. Én is így gondolom. Sokan meg is jegyezték, hogy a természetfotós albumokba, vagy a honlapokon rólam alig van kép. Nekem a látottak a fontosak. Sokszor egy-egy túratárs beküld x db fotót, hogy ezeket a túráról készítette. 90%-án a természet fel sem tűnik, csak közeli arcok, és az, hogy ők milyen jól érezték magukat. Sokan nem érzik ennek a súlyát, és egyfajta feltűnési viszketegségben szenvednek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából nem tudom mi az oka. Annyira el vannak telve önmaguktól és a telefonjuktól, hogy csak azt látják, amit a picurka képernyő mutat ? Ez én már valószínű sosem fogom megérteni...

      Törlés
  5. jujj, na én is rosszul vagyok az örökösen magukat fotózóktól. Sosem szerettem, ha rólam készítettek fényképet, szelfit meg még úgysem. Na, attól végképp brrrrrrrrrr....
    Sajnos én is sokat látom a túrákon, hogy minden kőnél, minden kilátópontnál ezerhatszázhetvenkilenc fotót készítenek magukról, jobbról, balról, alulról, felülről, hátulról. A táj? kit érdekel, az a lényeg, hogy legyen mivel dicsekedni hol járt. Ismerek olyat, aki minden településen áthaladva bejelentkezik a facebookra, hogy ott járt. Na, ettől is berregek...

    Én meg: a tájról, a virágokról, egy falevélről, távolban kövön ülő ragadozó madárról, felhőkről, patakról, kövekről szóval ezernyi téma van, amit érdemesnek találok megörökíteni. Nekem az fontosabb :)
    Egy kivétel van, ha a családdal fotózkodunk. Azt szeretem. Magunknak...

    VálaszTörlés