tag:blogger.com,1999:blog-4805663694228831913.post6234738817403269652..comments2024-03-19T10:04:49.008+01:00Comments on Aranyosfodorka napjai: Gondolatok az étkezésről (is)aranyos fodorkahttp://www.blogger.com/profile/09070832364750516151noreply@blogger.comBlogger6125tag:blogger.com,1999:blog-4805663694228831913.post-24725285911763117452024-02-23T10:16:12.160+01:002024-02-23T10:16:12.160+01:00Szabad a vásár, szabad a világ, gyakorlatilag mind...Szabad a vásár, szabad a világ, gyakorlatilag mindent szabad. És mindenki úgy élhet, ahogy tud/akar/kedve van...Max azt hiszem a pénztárcád lehet az egyetlen sorompó ebben a szabad világban. Én "kifele megyek" - nem hinném, hogy bármit is változtatni akarnék. Jó (volt) így is, nem lenne jobb másképp sem.aranyos fodorkahttps://www.blogger.com/profile/09070832364750516151noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4805663694228831913.post-39590931073451671142024-02-22T21:14:28.058+01:002024-02-22T21:14:28.058+01:00Én gyümölcs-zöldség szempontból kifejezetten szere...Én gyümölcs-zöldség szempontból kifejezetten szeretem ezt az új világot. 30 éves koromban még nem is ismertem azokat, amiket felsoroltál, de azokon kívül is: rajongok a spárgáért és az avokádóért, a szárzellerért és a brokkoliért, az ananászért és a kínai kelért, a sokféle új salátáért. Hiányolom ugyan a többféle almát, a jonatánt, a nyári rétesalmát, a batult, de mivel nagy zöldség-gyümölcsfaló vagyok ezeknek örülök. Amióta olvastam a bejegyzésedet, azon gondolkodtam, mi is volt a sajtokkal, és úgy emlékszem, hogy csak a kockasajtot ismertem, és a trappistát már csak az egyetem után, saját háztartásomban ismertem meg. <br />Annak viszont nem örülök, hogy sokakban kialakult mindenféle érzékenység, az én saját fiam is tejfehérje érzékeny lett 40 éves korában, ami hatalmas sorscsapás volt neki, mert kedvencei voltak a sajtok és joghurtok Azóta eltelt 7 év, megszerettem a zabpelyhet, megnéztem kismillió videót az alternatív termékek készítéséről, és valóban, lehet finom "körözöttet", sajtszerűséget, vajat, tejszerűséget készíteni. <br />Mivel a világ nem alakul hozzánk, mint ahogy a hegy nem megy Mohammedhez, - nekünk kell hozzá alakulni, akkor tegyük ezt jókedvvel és szeretettel.<br />Ezzel együtt az arany középút mellett vagyok, kevés só (világéletemben úgy volt), viszonylag kevés hús (mindig -gy volt), szeretjük a halakat, rákokat, és viszonylag kevés cukor (kávé, tea cukor nélkül, a kenyérbe se teszek, pedig a legtöbb videó javasolja. A lekvárokba kevés cukrot teszek (de ezt is azért, mert gyerekkoromban utáltam a nagyanyám 1 kg barack-1kg cukor lekvárját, és már amikor 25 évesen először főztem lekvárt, lecsökkentettem 20 dkg-ra), és sok-sok zöldség és gyümölcs.<br />HelgaAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4805663694228831913.post-61019369172202860402024-02-21T10:59:07.643+01:002024-02-21T10:59:07.643+01:00Azt hiszem, a korunk-béliek zöme megmaradt a régi ...Azt hiszem, a korunk-béliek zöme megmaradt a régi ételek mellett. Persze - miképp írtam is - néhány újdonsággal kiegészült a lista, de szerintem alapjaiban kitartottunk régi szokásaink mellett.aranyos fodorkahttps://www.blogger.com/profile/09070832364750516151noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4805663694228831913.post-4064347038230372912024-02-21T10:36:40.775+01:002024-02-21T10:36:40.775+01:00Sok minden megváltozott úgy mint a mi szokásaink i...Sok minden megváltozott úgy mint a mi szokásaink is. Legalábbis magamon veszem észre hogy amit régebben nem ettem nem is kívántam azt most rendszeresen eszem ilyen pld. a kefir. Nem a divat szerint élek étkezem, hanem úgy amit szívesen megeszek nálam a tészta az első helyen van de húst nagyon ritkán . Gyümölcsöt is szeretem . Hentesárút már régóta nem veszek .Évahttps://www.blogger.com/profile/16039663404789252611noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4805663694228831913.post-89804353439751759662024-02-19T15:41:52.494+01:002024-02-19T15:41:52.494+01:00Katikám, kimegyünk mi a divatból a régimódi ételei...Katikám, kimegyünk mi a divatból a régimódi ételeinkkel együtt....nem is tudom, mit írjak, hogy "sajnálom", vagy azt, hogy "nem érdekel" utódaim jövője ebből a szempontból. Kétségtelen, hogy nálunk a családban (még) a fiataloknál (negyvenesek mind) fellelhetők igen gyakran a megszokott, otthonról ismert ételek, de bizony hallom, hogy ezt is, ilyent is, olyant is kipróbálnak. Nem ítélem el őket, csak magamban mondogatom: más világ ez, nem az én világom. <br />És ez nem csak az ételekre vonatkozik.aranyos fodorkahttps://www.blogger.com/profile/09070832364750516151noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4805663694228831913.post-58740389499483361612024-02-19T14:36:32.847+01:002024-02-19T14:36:32.847+01:00Egyetértek veled, szinte én is írhattam volna... c...Egyetértek veled, szinte én is írhattam volna... csak én szeretem a halat és a pulykát is. Sokat változott a világ és az étkezés az utóbbi évtizedekben. Már semmi sem az amit régen árusítottak, és ami élelmiszernek néz ki. A zöldségekben sincsenek benne azok a vitaminok, nyomelemek, amit régen tartalmaztak. Sok újdonság jött be, amiről én gyerekkoromban nem is hallottam, nem hogy ettem volna. Ilyen a padlizsán, a cukkini, az édesburgonya... mondjuk ezeket mindet szeretem. <br />Mikor 1974-ben (Istenem már 50 éve!) az akkori NSZK-ban jártam a szüleimmel, kitelepített rokonoknál, sok újdonságot ettünk, ami ott már akkor természetes volt. Mint például hagymaleves, kukorica köretként, ezen nagyon elcsodálkoztunk. Aztán elvittek minket olasz étterembe, ott rendeltek nekünk spagettit, ez is szokatlan volt, emlékszem nem is nagyon ízlett. Olyan volt, ahogy most is az olaszok eszik: egy nagy adag csupasz tészta, rajta egy köpet (bocs!) ragu, a közepén egy kis sajt. Viszont ami ízlett az a gyümölcsös joghurt volt, ezen is csodálkoztunk, mert ilyen párosítással akkor mi még nem találkoztunk.<br />De a paleo és a mindenféle mentes ételek nem az én asztalom, vagyis nem a mi asztalunkra való. A befőtteket, lekvárokat ugyanúgy cukorral készítjük, ahogy nagyanyáim. És egy jó darab házi kolbász, szalonna, zsír, hurka.... sajnos már csak emlékeimben él, amikor még disznót vágtak a szüleim, nagyszüleim. A mostaniakat is szeretem, amit lehet kapni, főleg ha "maszektól" veszi az ember, de a régi mégis más volt. <br />Hát ezt még tudnám folytatni órákig, hogy mi minden volt más gyerekkoromban. Nem voltunk szegények, de nem is gazdagok, és úgy érzem semmi nem hiányzott. Mert amiről az ember nem tud, annak nem érzi hiányát. Mindig volt mit ennünk, disznóvágás, csirkék, kacsák, a kert.... amiből nekem minden nagyon finom volt....Katalinhttps://www.blogger.com/profile/15129674439293537345noreply@blogger.com