Aranyosfodorka napjai

Gyakorlati életszabályok

2012-02-13T08:42:00.000+01:00

A múltkori „régiség-fiókomban” való kutakodás során találtam egy másik füzetet is „Gyakorlati életszabályok” ( Jótanácsok az életből, az élet számára.) a címe. Nem tegnap készült, ám dátumot nem találtam benne. Úgy 75-80 év körülinek saccolom, a nyomda üzemelésének neten található időpontja alapján. (A Gyarmati és Bősz nyomda Budapest 1937 és 1948 között működött.)

Átlapoztam a kissé már régiesnek tűnő gondolatokat, aztán figyelmesebb olvasás közben rájöttem, hogy azért annyira nem avíttak ezek, van köztük használható is. Elmondhatták volna 150 évvel ezelőtt is figyelmeztetésképp egy fiatalnak ezt, és elmondhatnák ma is. Talán csak a konkrét példákat kellene időszerűsíteni.

Egy részletet bemásolok.

„Az eredmény ne szédítsen – a kudarc ne csüggesszen !

Senki sem szorul olyan kioktatásra, hogy az eredmény minden életpályán örömet szerez az embernek. Örülni kioktatás nélkül is tud mindenki. Inkább arra kellene egyeseket megtanítani, hogy ne túlságosan örüljenek. Tudjuk, hogy „a fák nem nőnek az égig” és előfordulhat az is, hogy ”aki a palfónig ugrik örömében, alaposan megüti a fejét.” Másrészt arra kellene törekedni, hogy a sikertelenség túlságosan el ne csüggesszen, le ne lohasszon. Semmit sem tehetünk azon tény ellen, hogy az élet útján hegyek és völgyek, sikerek és kudarcok váltogatják egymást.

Aki a völgyben időzve elcsügged, annál az egyik eredménytelenség már magában hordja a másik eredménytelenség csíráját. Aki azonban elég okos ahhoz, hogy betartsa a helyes távlatot, az kb. így fog szólni önmagához: Ha jelenleg alaposan csúszom is lefelé, ezzel együtt megkapom azt a lendületet is, melynek segítségével feljutok a következő magaslat bizonyos pontjáig, ahonnan majd annál erőteljesebben fogok törekedni a hegy csúcsának elérésére…..”
………………

Aztán elolvastam újra és még harmadszor is. És most azon gondolkodom, ha én innen, ahol vagyok, „lecsúszom”, hát nincs az a csoda, mely még egyszer fel tudna engem lendíteni, nem egy hegycsúcsra, de már egy ici-pici halmocskára sem…..

Magyarán, én ezekkel a jótanácsokkal már mit se tudok kezdeni.
A fiatalok meg nem olvasnak ilyesmit.

Napfény a tengerfenéken

2012-02-12T09:17:00.000+01:00

Amennyire gyötrő tud lenni az, ha kora hajnalban ébredek, épp olyan fantasztikus „ajándékra” bukkanok néha a tv-ben. Valószínű napközben is leadják ezeket a műsorokat, csak épp – szerencsétlen módon – én a meglévő 59 másik csatornám valamelyikét nézem ezalatt.
Szóval ma hajnalban megint láttam egy fantasztikus filmet és ahogy vége lett, azonnal bekapcsoltam a számítógépet, megnézni, a youtube-on megtalálható-e ? (Rájöttem már régebben, hogy bizonyos adókon leadott tudományos filmek megjelennek itt is.)
És láss csodát, tényleg fent van az egész másfél órás anyag – igaz 9 részletben – de fent van a youtube-on.

Fogalmam nincs, hogy valamelyik magyar nyelvű tv adó adta-e ezt, a címe magyarul Napfény a tengerfenéken. (…persze lehet, hogy magyarul más címet kapott.) A film témája, hogy ha valami csoda folytán el tudnánk távolítani a Föld felületéről az óceánok vizét, milyen fantasztikus tájkép tárulna elénk. Nos, azt kell mondjam, szemem, szám tátva maradt. A tengeralatti szonár-technológia és az űrben keringő szatellitek tették lehetővé ennek a pontos és tökéletes tengeralatti világnak a feltérképezését. Komolyan mondom, lenyűgöző.
Sajnos – német nyelven van csak meg, így csak ezt tudom ajánlani, de talán van olvasóim között olyan, aki beszéli a nyelvet – annak (már ha érdeklődik a téma iránt) gondolom, élmény lesz ez a film.
Nem illesztem be ide mind a 9 részletet, ha valakit tényleg érdekel a dolog, akkor az első rész megnézése után rá tud lépni a youtube-on a következőkre.

Velős-csont

2012-02-11T04:56:00.000+01:00

Habár vasárnapra születésnapi ebédre vagyok hivatalos húgomékhoz, nem bírtam ellenállni és a tegnap vett velős csontból főztem egy mennyei levest ! Eláll az hétfőig is ebben a hidegben, akár még hűtőszekrény nélkül is – hiszen pár napja a sárgaborsó leves befagyott az előszobámban…!
Volt a mélyhűtőmben egy kisebb darab maradék marhahús csíkom is, gondoltam nem árt bele – és mindenféle zöldség. Egy-egy leveshez előre összekészítem a zöldségféléket és így fagyasztom le, most egy olyan csomag került a kezembe, ami komplett volt, még egy kelkáposzta levelet is találtam hozzá.

Szó mi szó, előírás szerint (hideg vízben feltéve) szép lassan bugyborgott a lé, többször leszedtem a habját ( bár valahol olvastam, ezt nem kéne, de megszoktam már, hogy így csinálom) és délre el is készült.
És akkor került sor a szertartásra. A velős-csont óvatos kiemelése az első, ügyességet kívánó lépés. Majd az előmelegített tányérra rezegve rázuttyantott velőt pirítós kenyérre kentem, sóztam, paprikáztam és befaltam. Az egészet. Én, egyedül….
Közben – természetesen – eszemben jártak a gyerekkorom vasárnapjai, amikor elég sokszor volt a húslevesben velős csont is – és árgus szemekkel néztük, kinek mekkora szeletke jut. (Mintha nagymamám sose evett volna – gyanítom nem azért, mert nem szerette.)
Az asztalon ott gőzölögtek a levesből kiszedett zöldségek – ami megmaradt ebéd után, abból a nagymamám a következő héten kis morzsával, tojással hamis fasírtot készített, feltétként valami főzelékre. Aztán jöhetett a hús, az általam nagyon kedvelt „rósejbni”-vel meg valami finom salátával és elképzelhetetlen volt a vasárnap sütemény nélkül, tehát az volt a befejezés. Közben a felnőttek spriccert ittak, nekünk meg a szódavíz is különlegesség volt – nemigen divatozott nálunk a szörpök készítése, egyéb „üdítők” meg akkoriban nem léteztek.
Csak ültünk ott az asztal körül, beszélgettünk, mindenki élvezte, hogy nem kell sietni sehová…

Szép vasárnapok, amikor még együtt volt a családom, hol vagytok ?
Csak a velős-csont maradt, és ráadásul amiatt is enyhe lelkifurdalásom van, mert hát ugye, nem tartozik kifejezetten a diétás ételek közé.
Viszont nagyon finom….

Kép: http://gasztro.receptem.com/search/pulykacomb
(Sorry, a sajátomat elfelejtettem lefotózni…)

Pillanatfelvétel.

2012-02-10T08:03:00.000+01:00

Délután előbányásztam a kincses fiókomból azt a régi hittan-könyvet, amiben gondoltam, hogy megtalálom az, amit keresek.(Nevezetesen a ministrálás régi szövegét kerestem valami miatt…) Tudtam, hogy van nekem még ezer évvel ezelőttről egy, az egyházi szertartásokat ismertető tankönyvem és ez az. A címe: „Szertartástan az általános iskolák V.osztályának római katolikus tanulói számára.” (Szerkesztette és kiadta a Szent István Társulat 1954.)

Közben – a szokásos – délutáni kötelezően elfogyasztandó napi egy almát is odakészítettem a kisasztalra. Leültem a géphez, mielőtt nekifogtam volna a könyv olvasásának és megnéztem a postámat. Miután elolvastam a leveleimet, egy pillantást vetettem az asztalra és akkor, mint valami színházban, amikor felmegy a függöny – eszembe jutottak gyerekkorom szeptemberei. Vagyis inkább az augusztus végi utolsó napok…

Már megvoltak a kötelező következő évi füzetek – könyveket emlékezetem szerint az iskolaév első napjaiban kaptuk meg – persze ha egyáltalán megkaptuk, mert nekem volt többször is mások által előző évben már használt könyvem. Nem tudom pontosan miért, talán mert azért nem kellett, vagy kevesebbet kellet fizetni, vagy egyszerűen csak azért mert nem volt elegendő tankönyv ? Egy biztos, ha valamikor, hát akkor utáltam meg a mások használta könyvet – most is úgy vagyok a könyvtáriakkal, ha valaki abba „belepiszkított” – hát többnyire elmegy a kedvem az olvasástól….

Az utolsó augusztusi napok egyikének délutánján a füzetek bekötése volt a program. A képen látható, hogy ez a hittanfüzet egy több mint 50 évvel ezelőtt használatos kék papírba van kötve. Ezen már egyáltalán nem látszik, de úgy emlékszem ennek a füzet-bekötő kék papírnak az egyik fele fényes, a másik mattabb volt. Gyakran megesett, hogy ha tudtunk rá vigyázni (és tudtunk) akkor a következő évben is felhasználásra került a papír, kifordított formájában. Ráragasztva a piros-fehér matrica. Ezt a matricát – pedig hatodikos koromban használtam ezt a füzetet, tehát 12 éves voltam, mégis Édesanyám írta meg. Valószínűleg azért, hogy „rendesen nézzen ki”….(Sosem volt igazán szép írásom, mindig gyorsan írtam és az nem igazán kedvezett a szépségnek.)

És a véletlen e kékbe kötött füzet mellé tetette velem ma a piros almát. Ez is azokra a régi szeptemberekre emlékeztet. Mindig vajas-kenyeret és almát kaptunk tízóraira. A Nagymama csomagolta és a mai napig, ha az almához vajas kenyeret eszem, ezek a kora-őszi iskolába-járós napok jutnak eszembe. Nem mondanám, hogy túlságosan szerettem iskolába járni. Az egészből csak az olvasás érdekelt, gyanítom, akkoriban több mesekönyvet olvastam, mint tankönyvet. Ma már mindegy, hogy akkoriban szívesen jártam-e oda, mert az iskola emléke (is) kedvessé vált az elmúlt évtizedek alatt.

Fogalmam nincs, ma mibe csomagolják a füzeteket, vagy becsomagolják-e és hogy egyáltalán miféle füzetek vannak. Mi több, készítenek-e egyáltalán ma még az édesanyák/vagy/és nagymamák uzsonnára almát vajas-kenyérrel ?
Attól tartok, amit leírtam az már mindörökre a múlt.
Én csak azt kívánom a mai gyerekeknek, hogy az enyémhez hasonló boldogságot érezzenek ötven év múlva, ha egy véletlenül fiók alján maradt, műanyag borítású iskolai füzet a kezükbe kerül….És kívánom, legyen hozzá egy szép piros almájuk is.

Összeírás

2012-02-09T11:49:00.000+01:00

Aki rendszeresen olvas, tudhatja, nem nézek (magyar) TV-t, nem hallgatok rádiót, nem nagyon olvasok újságot, s ez a strucc-politika sok bosszús és bánatos pillanattól megvéd.
Így történhetett az, hogy számomra 2012 februárjában, egy régebbi újság kezembe kerülvén, atombomba-robbanásként hatott a még tavaly decemberi hír, nevezetesen, hogy 2012-től nyilvántartást vezetnek a hadköteles férfiakról. http://hvg.hu/itthon/20111205_hadkoteles_ferfiak
Nem volt nagy hírverés, szinte el is veszett a többi mindenféle „világválság-téma” között….

Gyűlölöm a háborút, gyűlölöm a katonaságot, gyűlölök minden erőszakot….(a jó erőszakát is!) A sorkatonai szolgálat a 2004-es eltörlése számomra hihetetlen megkönnyebbülést okozott. Családom idősebb férfitagjai voltak sorkatonák és van néhány történetem az ott uralkodó viszonyokról. Szégyenletes, és számomra megvetni való, amik ott megtörténtek…
A wikipedia nagyon finoman fogalmaz http://hu.wikipedia.org/wiki/Sorkatonai_szolg%C3%A1lat :

„….A sikeresen bevonultatott állomány morálja sem volt jobb: a hadseregbe került fiatalok hozzáállása a túlélés, az ügyeskedés és a nehezebb feladatok alóli kibúvás alapján épült fel, amelyhez tovább negatív tényezőként járult a saját kategóriájában is legfeljebb közepesnek minősíthető ellátás, a gyakran elavult és kifogásolható műszaki minőségű eszközpark, a gyakran megkérdőjelezhető logikájú kiképzési és egyéb feladatok és a szervezet szinte minden szintjén tapasztalt interperszonális nehézségek és konfliktusok….”

Komolyan mondom, életem nagy ajándékaként fogadtam, hogy a gyerekeknek már nem kellett bevonulniuk, és igen sokat imádkoztam azért, hogy ez bekövetkezzen.
És akkor tessék, most itt van ez a hír…Beleborzongok, csak rágondolva is és Isten látja lelkem, nagyon félek attól, hogy visszacsinálják ezek az őrültek … Nyilván nem is kellene mondanom, hisz annyira nyilvánvaló, hogy egy elkövetkezendő esetleges háború csak a lakos-szám csökkentésére lesz jó - és felmerül bennem a kérdés nem ez-e a cél ?

Néha vannak nagyon rossz megérzéseim. Emlékezzetek: nekem a planetáriumi távcsővel, vagy a Caflish cukrászda ellopott Zsolnay dísztárgyaival kapcsolatban is igen rossz előérzeteim vannak/voltak…
Csendben a fű alatt lapulnak a mocskos dolgok és senki, de senki nem mer/tud/akar beszélni ezekről nyíltan és őszintén. Mert mindenkinek egyszerűbb, kényelmesebb, biztonságosabb homokba dugni a fejét, mintsem felvállalni az esetleges kellemetlenséget, tiltakozni, vagy tenni ellene.

Kíváncsi vagyok most ebben a katonai témában mennyire lesz igazam. Adja az ég, hogy életemben először óriásit tévedjek….vagy ha igazam lesz, azt ne kelljen megélnem.

Csak úgy....idézet kedvencemtől

2012-02-08T08:28:00.000+01:00

Marcus Aurelius – Rossz érzések ellenszere

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”

Marcus Aurelius 1832 éve (!) halott.
Életéről itt olvashatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Marcus_Aurelius_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r

Az utolsó tánc…..

2012-02-07T05:55:00.001+01:00

A hideg, havas téli esték sok mindenre jók. Varrogathat, vagy köthet, akinek ehhez van kedve, olvashat a könyvmoly, lehet ülni a meleg szoba félhomályában egy bögre jó teával és elmerengeni a múlton. És lehet meghallgatni egy mesét, amit úgy vezet elő valaki, hogy „Tudod, ezt soha, senkinek nem meséltem még – annyira kedves emlék, hogy eddig megtartottam magamnak.”
Nem vagyok fecsegő öregasszony és a barátnőmnek nincs internetje. A történet viszont olyan kedves, hogy beazonosítható adatok nélkül én most mégis közreadom. Pici tavasz a télben.

Az úgy volt, hogy hónapok óta teljes lelki letargiában éltem a válásom miatt. Több, mint egy évtized (részemről lángoló) szerelem után „elhagyatva” lenni, nagyon, nagyon nehéz. Nem találtam a helyem és értéktelenek éreztem magam, céltalannak láttam az életet, nem adódott semmi, ami kirángatott volna ebből a lelkiállapotból.
Véletlenül futottam össze egy gyerekkori pajtásommal (nevezzük itt most Katinak). Régen nem láttuk egymást, beültünk egy cukrászdába és jól kibeszéltük magunkat. Azt hittem kiegyensúlyozott házasságban él, nos kiderültek azért olyan dolgok, melyek némileg ellentmondtak az én elképzelésemnek. De a három gyerek mégis csak összetartja őket, s Kati abban reménykedik, mire megöregszenek, összecsiszolódnak. Hja, hogy ez néha fájdalmas ? Hát igen, az élet már csak ilyen….

Aztán szóba kerül, hogy a munkahelye nőnapi utazást szervez – viszonylag megfizethető, kedvezményes áron Pozsonyba. Több se kellett nekem, feltolultak az én régi szép emlékeim is, majdnem elsírtam magam, hiszen nem is volt olyan rég, amikor mi is jártunk ott. Jártunk a vár alatti koronázó templomban is, nekem mégis – pécsi lévén - a legkedvesebb a Zsolnay csempékkel borított kék templom volt. Máig emlékszem a boldog meglepetésre, amikor megláttam – mert ott és akkor büszke voltam arra, hogy ennek a szépségnek köze van az én városomhoz, s ezáltal kicsit hozzám is.
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9k_templom_%28Pozsony%29
Mi innen aztán tovább mentünk a Vág völgyén fel a Tátrába, ill. Kassa felé jöttünk haza – de Pozsony mint szép emlék örökre megmarad a szívemben.

Szóval ahogy erre a régi a pozsonyi útra terelődött a szó, azt mondja nekem Kati: „Te, van még pár üres hely a buszban, megkérdezem, - mint idegen – eljöhetnél-e velünk ?”
Elmehettem….
Így kerültem újra, másodszor és talán utoljára Pozsonyba, de emlékét most már nem csak a kék templom miatt őrzöm mindhalálig.

Természetesen részt vettem a hivatalos idegenvezetésen, habár sok újdonságot nekem már nem tudtak mondani. 4 óra felé le is léptem a csapattól – tudván hol a szállás, hiszen ott lecuccoltunk megérkezésünkkor – gondoltam, kicsit kóborlok egyedül. A véletlen a Természettudományi Múzeum felé vitt, mivel itt még nem jártam, benéztem. Nem tudom, hogy állandó, vagy időszakos kiállítás volt-e, de akkor volt ott egy fantasztikus lepke kiállítás. Életemben először ott láttam azúrlepkét, lenyűgöző méretű és valami álomszép színű volt, természetesen kék. http://hu.wikipedia.org/wiki/Az%C3%BArlepke
Az én emlékezetemben Pozsony a kék színnel mindörökre összekapcsolódott.

Az utazás két napos volt, tehát egy éjszakát ott töltöttünk. A szállodában volt a vacsora – eldumálgattunk evés után egy darabig, aztán kimentünk az előcsarnokba, ott elszívni még egy cigit, s a kényelmes bőrfotelekben ücsörögve beszélgettünk, először négyen. Két nő elment lefeküdni, mi Katival maradtunk még egy cigi erejéig.
A szomszéd asztalnál két igen jóképű férfi ült, egyre nézegettek felénk, az ember még a 40 évhez közei is észreveszi az efféle pillantásokat. Lassan összecihelődtünk, hogy hát akkor most mi is felmegyünk a szobánkba. Ekkor felállt az egyik férfi, odajött hozzánk és hihetetlen udvariassággal, picit talán félénken is, megkérdezte, hogy nem hívhatnának-e meg bennünket a bárba ? Igen jó a zene, szívesen táncolnának, ha lenne kedvünk hozzá.
Nem szégyellem, volt kedvünk, és így aztán fél 10 tájban nem a szobánkba, hanem a bárba mentünk.
Az egyik férfiember – éreztem én, hogy ez lesz, mert igenis megérzi azt az ember – azonnal engem kért fel táncolni, épp hogy csak megrendeltünk egy italt, s mi már forogtunk a parketten. Törve beszélte a magyart, szlovákul én egy kukkot nem tudtam – de a tánc egy külön nyelv. Nincs ott szükség sok beszédre. Mindig is imádtam táncolni. Nagyon jó táncpartner volt, ragyogóan vezetett, komolyan mondom, mintha egy életet táncoltunk volna át együtt. A bárban alig voltak, a táncparketten meg szinte végig csak mi. Gyakorlatilag nekünk játszott a zenekar. Csak annyit ültünk, amíg hivatalos „csüccs” volt, aztán ahogy a klarinétot a kezébe vette a zenész, mi már pattantunk fel és repültünk, repültünk….

A bár 3-ig volt nyitva. Nem éreztem én se álmosságot, se fáradtságot, csak valami hihetetlen boldogságot. Nem csak a tánc öröme volt ez, hanem a kisebbrendűségi érzésemet kitáncoltam ott magamból. Igenis kelletem valakinek, még ha csak egy táncos éjszakára is.

Az előcsarnokban hosszasan búcsúzkodtunk, címet cseréltünk, hogy majd levelezünk. ( nem lett belőle semmi – ami nem baj, sőt, talán így volt a jó.) Az én fiúm egyszer csak kezet fogott velem, rám nézett és azt mondta: Várni ! – majd elszaladt… Mire várjak ? Minek várjak ? Még álltunk ott pár percig a másikkal, aztán szépen elköszöntünk és elindultunk fel az emeletre a szobánk felé. Egyszerűen nem tudom megmondani, hogy az emeleti szobába miért nem a lifttel mentünk fel ? Csak…Így volt megírva…Lassan ballagtunk felfelé a lépcsőkön, már a folyosóra értünk, amikor futó lépteket hallattam a hátam mögött. Hátrafordultam: hát az én táncos lovagom volt, kezében ( a márciusi éjszakában) egy csöpp kis hóvirágcsokor. És akkor ott a szálloda folyosóján letérdelt elém, átadta a csokrot és azt mondta: Köszönöm ! Majd felállt, és vissza se nézve elment….

Azóta nem táncoltam senkivel.

A feketerigókról…

2012-02-06T09:17:00.000+01:00

…írtam tegnap, hogy a vadszőlőre járnak… Sajnos nem tudok jobb képet készíteni, de itt a dokumentum, a tegnap délutáni látogatásokról:

Kányádi Sándor: Feketerigó

Ablakomban nagy a hó, halihó! –
ott sétálgat egy feketerigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz:
sétálgat, mint egy igazi zenész.

De most nekünk nagy a hó, halihó! –
nem fuvoláz a feketerigó.
Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
kifizeti ennyivel a telet.

Megérkezett

2012-02-05T09:44:00.000+01:00

Szó se róla, itt az ideje, februárban kell, hogy essen a hó. Na de ennyi ? A tegnapi napom szinte kizárólag lapátolással telt, - persze ennek részben magam vagyok az oka, minek kell „felvállalni” a fél utcát ? Ja, hogy ott kihalt a tulajdonos, vagy két másik házban is igen öreg néni a lakó? – hát, majd meglátjuk, ha én még öregebb néni leszek, eltakarítja-e előttem valaki is a havat…
Most még szép. Tényleg fehér minden, nem is tudom, ha ma délutánra maradna kis energiám, jó lenne elmenni valamerre „ki” – bár gyalog meddig jutok el? Nem messzire….
Nagyon meg voltam lepődve tegnap, mert bár a mi környékünket 25 év alatt még sose takarították le a hótól, vagy sózták, és gyalázatosan az útviszonyok, mégis reggel, a szokott időben megjelentek a kukások és elvitték a szemetet. Dicséret illeti őket.

Ma reggel készült pár kép. Bár én nem etetem a madarakat, de ilyenkor, amikor nagy hó esik, mindig teszek ki ennivalót, hiszen most aztán nem mondhatom, hogy „keressenek maguknak” – ámbár a házfara futtatott vadszőlőn még rengeteg bogyó van. A szomszéd ház meg a kerítés között épp van egy szélvédett hely, oda raktam a ládát, s bele a finomságokat. Sajnos nem tudtam olyan képet készíteni, mint amit tegnap délben láttam, 8 rigó és 2 veréb ült az orgonafán…Okosak. Délelőtt tettem ki az ennivalót, megtalálták.

Az első két kép afféle "előtte-utána" mintára készült. Ősszel ilyen volt és ma így néz ki a kertem kicsi része:

Az erdő

2012-02-04T09:04:00.003+01:00

Csodás ajándékot kaptam ! ’Délim’ küldte, szerintem nem tudta, hogy mekkora örömöt okoz vele /megírtam neki :-)/
Itt látható:
http://w3.upm-kymmene.com/upm/forestlife/index.html
Ez tulajdonképpen egy reklám video – de valami fantasztikus. Fantasztikus még akkor is, ha (hiszen épp ezt akarja elfogadtatni a nézővel) van benne erdőirtás – ám láthatod, hogy milyen szak- és tervszerűen csinálják. Emellett és főképp az erdő élővilágát mutatják be, igen magas színvonalon, rendkívül élvezetesen.

Először is kapcsold be a hangszórót – fontos, mert csak így hallhatod pl. a madárhangokat.
Aztán állítsd be a nyitólapon a nyelvet - remélem a felsorolt 4 közül tudsz valamelyiken beszélni, mert enélkül azért kevesebbet ér az egész.
Aztán a képeken kattints rá minden csillagocskára ! Lenyűgöző! Én még ilyen szép „erdős” videót nem láttam. Vannak zoom-olható helyek is, azokat se hagyd ki !

Az egyik képen - sajnos nem tudom, ill. nem lehet belinkelni, de ezt kell felül a kereső sorban látnod: http://w3.upm-kymmene.com/upm/forestlife/index.html#lang=2&hid=32&sid=12
(Az után a kép után következik, ahol egy nagy teherautóval elszállítják feldolgozásra a fát - a sorozatban a nyolcadik kép.)
Szóval itt a középen álló fenyő felső szélén van egy csillag (= megnézni való), amit ha megnyitsz, egy tündéri bandzsa gatyáskuvikot láthatsz (Aegolius funereus). Hangosan felnevettem, amikor megláttam, és vagy ötször újra megnéztem….Bocsánat, ha kicsit bonyolultan írtam, de annyira szeretném, hogy észrevegyétek !!

Az ide-oda kattintások közepette el lehet tévedni, akkor menj a lap alján, bal oldalon látható „térkép” feliratra, ott láthatod, mi az, amit már láttál és mi az, amit nem. Ha úgy érzed, a végére értél, akkor kattints még rá a jobb szélen lévő „beállítások” – szóra, ott megmutatja, ha mégis kihagytál véletlenül valamit.
Remélem élvezni fogod !

Kép: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gaty%C3%A1skuvik

(A film egyébként a finn UPM-Kymmene Corporation Papírgyártó cég reklámfilmje.)

Cicás helyzetjelentés

2012-02-03T09:09:00.002+01:00

Azt hiszem valahol írtam már, hogy nem vagyok „macskás” és ezt csak megerősíteni tudom. Elismerem a macskák előnyeit, értékeit, na de egy kutya, és pláne egy magyar vizsla….Mecsoda különbség !
Mégis, ugye, amit (akit) én egyszer „felvállalok”, amellett 110 %-kal ott is állok minden esetben.

Akik rendszeresen olvasnak, tudhatják, gazdát kerestem (keresek?) az elhalt szomszéd nénim 10 éves lány cicájának. „Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg…” – hát nem adom az ördögnek…

Azt tudtam, hogy 1. ivartalanítás nélkül egészen biztos nem kell senkinek. 2. nekem se….Szerencsém volt, mert megtudtam, van egy „A macskákért” alapítvány, mely azokat, akik rászorulók és kérelmük kellőképp indokolt, segítik, ill. támogatják a műtétet. Mivel nekem már két ivartalanított cicám van (ezek műtétjét teljes egészében magam álltam), ezen felül a (ma még adóval nem sújtott) nyugdíjam se túl magas, kaptam támogatást. Így aztán már nem volt akadálya, hogy az operáció megtörténjen. És az időjárás is kegyes volt nagyon hozzám, mert csak ma reggelre esett le a hó. Nyári gumikkal ugyanis a hegyről ma már nem tudtam volna elvinni a cicát.
De hát minden összejött – mondtam is hálát érte…

Most Cicó külön birodalmában, a kicsi szobámban pihen, én meg a másik kettővel nyugodtan élek a lakás többi részében. Amilyen hideg van és amilyen okosak, egész nap bent lustálkodnak, többnyire alszanak. Készült egy kép a ma reggeli, még kissé megviselt Cicóról, mellette az új kosara, amit én készítettem neki egy műanyag rekeszből, meg párnákból, a másik képeken meg Berci épp hízelkedve? gondoskodva ? látható szeretettel nyalogatja a „kicsit” – aki kéjes pofával és nagy élvezettel tűri is ezt.
Meleg van a lakásomban. Reggeliztem, előttem a kávé, körülöttem a macskáim. Azt hiszem sokkal több nem kell a boldogsághoz….

Talán még egy magyar vizsla lenne jó….

Most találtam egy jópofa képet, ezt még beteszem - utólag:

„Bólogató” betegség (Kopfnick Syndrom)

2012-02-02T07:37:00.000+01:00

Bocsánat, hogy megint egy kissé elkeserítő témám van…de tegnap megint láttam egy elképesztő híradást.
Ugandában ütötte fel a fejét néhány éve, egy újfajta betegség, melynek nem tudják az okát. Csak 5-15 év közti gyerekeket érint. Az izmok megmerevednek, a kóros agyhullámok csökkentik a nyak izomtónusát, emiatt a fej előre esik, majd ezt epilepszia-szerű roham és eszméletvesztés követi. Gyakran a gyerekek növekedése megáll, szellemileg visszamaradnak, esetleg vakok, vagy gyengén látók lesznek. Sokan végül is meghalnak ezek közül a gyerekek közül.
Jelenleg nincs ismert gyógymód a betegség ellen.
Vizsgálták és keresték a betegség okait, szóba került háborús trauma, pszichoszomatikus betegség, alultápláltság, környezetszennyezés – de valójában igazi okot nem találtak.
Nézzétek azért meg az alábbi filmet és figyeljetek a környezetre. A vízre….
Nem értem, nem értem és nem értem miért nem vigyázunk jobban a Földre, egymásra és egyáltalán mindenre, ami nem a miénk ????

Csillagászat…

2012-02-01T04:42:00.000+01:00

…kezdőknek és haladóknak.

Tiffanylda-tól kaptam az első ajánlatot, és „önszorgalomból” találtam a másikra. Engem érdekelnek az efféle témák, szívesen olvasok ilyen témájú könyveket is. (mint az már a blogból régebben is kiderülhetett.)

Az alább ajánlottak ¾ órás filmek – akinek van ennyi ideje és szintén érdeklődik a téma iránt, javaslom megnézni. Az első különösen jó, nagyon közérthetően mondanak el benne dolgokat. A második kissé elvont, szinte mérhetetlen hit és fantázia kell hozzá, hogy bizonyos részleteit megértse, vagy hinni tudja az ember…
http://ozonenetwork.hu/ozonenetwork/o3/20120126-egyenlito-63-adas-a-csodalatos-kozmosz-asztrofotozas-es-az.html

http://www.youtube.com/watch?v=3LuNHQTFGsM&feature=related

Az első filmben látott asztorofotós – Éder Iván – oldalát itt nézhetitek meg:

http://eder.csillagaszat.hu

A mellékelt kép is az ő gyűjteményéből való.

Türelemüveg

2012-01-31T08:30:00.001+01:00

Állandóan tanul az ember…Még vén korában is.

Komolyan mondom, életemben nem hallottam a „türelemüveg” szót.
http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%BCrelem%C3%BCveg
Most, hogy már tudom, micsoda, azon gondolkodom, ha tegnap kérdezi meg tőlem valaki , egy ilyent mutatva, hogy „Ezt hogy hívják?” Akkor bizony nem tudtam volna helyesen válaszolni, mert csak annyit mondtam volna: hát ez egy üveg, amibe mini tárgyakat rakott egy végtelenül türelmes ember. Na de hogy ennek „türelemüveg” a neve, azt nem tudtam….
Ráadásul a műfaj egyik híres művelője itt él a közelben, pontosan Komlón.
http://bama.hu/baranya/kozelet/palackba-zart-vilag-a-turelemuvegben-172826

Egy biztos, ez nem az én „műfajom”….

Kép: http://mardasgarrafas.blogspot.com/2010/05/os-mares-dos-navegadores-da-expansao.html

ISS felvételek

2012-01-30T07:59:00.000+01:00

Nyáron sokszor láttam a fölöttünk „elúszó” ISS-t, és mert nem az első olyan film a csatolt, amit látok, s amit ebből a csodarepülőből készítettek – néha picikét irigykedem a benne ülőkre…Csak egy-két körre, többre nem, de azért szívesen elmennék, mert varázslatos lehet onnan fentről látni azt, aminek részleteit most ez a kisfilm is megmutatja.

A film tempója szerintem kicsit gyors, de hát ezen nem tudok változtatni. Lassabban haladva még jobban lehetne gyönyörködni.Csodásak és ijesztőek szerintem a nagyvárosi fények. Ezek nekem mindig a karácsonyi díszkivilágítást juttatják az eszembe, de egyben el is gondolkodtatnak. Sokan vagyunk - és valahogy erőszakosak ezek a fények békés űri éjszakában…Ott van béke, ahol sötétség van (?) és ott még a Föld az, ami volt évmilliókkal ezelőtt, vagy majdnem az… Jó-e, hogy ennyire „világítunk” ?

Nem tudok válaszolni a saját kérdéseimre…

Aztán az északi fény ! Milyen csodálatos fentről is ! És a csillagképek ebből a magasságból is felismerhetők (már akinek). Vagy a viharfelhők, melyekben haragos villámok bukkannak fel néhol…

Olyan gyönyörű ez az egész és egyszerűen képtelen az agyam elfogadni, hogy egyszer vége lesz, s az egész gyönyörű mindenség a megsemmisülés felé száguld.

Kár.

Egyszerű kis szombat

2012-01-29T09:02:00.001+01:00

Olyan kutya hideg volt tegnap reggel, hogy hiába sütött a nap, úgy döntöttem, megengedek magamnak egy itthon-lötyögős napot. Komoly dolgaim ugyan nincsenek, de majd kitalálok ezt-azt – nem is másért, csak hogy ne üljek estig a monitor előtt.

Hát ez lett a semmit-csinálós napból:
Egy kicsit takarítottam- bevallom, nem nagyon: porszívózás, felmosás, nem igazán alapos törölgetés. Ebédfőzés, na ez gyorsan ment, mert valami isteni sugallatra, még reggel, amikor azon filóztam mit is ennék, valahogy beugrott a „tojáspörkölt”. Idejét nem tudom, mikor ettem. Rizs, savanyú volt hozzá, leves volt eléje – hát akkor ez is rendben.

Pár napja találtam egy újfajta zsemle receptet. Nagy bánatom, hogy nem vagyok képes szép zsemléket sütni – gondoltam kipróbálom ezt. Hááááááát, ilyen az eredmény. Nem tudom, miért „laposodnak” el az enyémek ????
Akciósan vettem citromot is, feldolgozásra került. Lereszeltem a héját, kis cukorral összekeverve, egy kis tálkában a mélyhűtőbe teszem. Bármikor bármihez használható. A levet beleöntöttem a jégkocka-csinálóba, azt is lefagyasztottam. Így aztán nálam a limonádé készítés egy pillanat műve…)

Hónapok óta állt előkészített anyagom, hogy edénytörlőket varjak, azok egy részét (12 db) is letudtam (=beszegtem).
És olvastam is, tévéztem is, meg azért egy kis gépezés is belefért. Négyszer voltam a Cicónál. (aki jelenleg ideiglenes jelleggel a régi helyén lakik, azaz a dermesztő hideg miatt este-éjjel-délelőtt újra bent van a néni lakásában – a további fejleményekről majd jövő héten számolok be)

Jó kis nap volt. Szeretem az ilyeneket, amikor nem történik semmi, mégis megelégedetten fekszem le este.
************************
Hogy véletlenül se legyen tökéletesen jó a nap: "Jajistenemdöglődikatévém"....Hétfőn szerelőt kell hívnom.Csak tartson ki addig !!!!!!!!!

Azoknak, akik nem látták.

2012-01-28T08:31:00.001+01:00

Ha van 50 perced, kérlek helyezkedj kényelembe és nézd meg ezt a négy részes kisfilmet ! Hidd el, megéri…Nekem is számtalan újdonsággal szolgált, különösen az első két rész.
A következő életemben repülős régész szeretnék lenni. Bizonyára vannak még felfedezetlen csodák, melyek csak fentről láthatók…Amúgy meg elgondolkodtató az egész…Annyira nagyra vagyunk mostani tudásunkkal ! Nos, a több ezer évvel előttünk éltek se voltak buták….De honnan, honnan volt az ő hihetetlen, elképesztő tudásuk ????? Aztán hová és miért tűnt el, merült feledésbe ezen 5000 évvel ezelőtti tudás többsége oly módon, hogy a modern embernek „újra” fel kelljen fedezni ?
(Köszönet a figyelemfelívásért Altair-nak !)

Teszt

2012-01-27T08:39:00.000+01:00

Többnyire ellen tudok (már) állni a neten kerengő ilyen-olyan teszteknek, de tegnap este valami miatt mégis csak eljátszottam az egyikkel, melyet egy kedves barátom ajánlott…
Ha valamelyőtöknek van kedve és türelme kipróbálni, íme a cím:
http://mbti.tarhely.biz/tesztek/teszt_20
Örülnék, ha aki kipróbálja, megírná, hogy az eredménye mennyire tűnt valósnak ? Én ugyanis szájtátva olvastam önmagam eredményét, mert tökéletesen visszaadta azt, amilyen én vagyok – vagyis amilyennek én tartom/ismerem önmagamat. Igaz, a kérdésekre is csak őszinte (és nem a jobbik, vagy szimpatikusabb!) választ adtam.

Elmerengek néha, hogy hogyan is van ez ? „Kaptafára húzhatók” vagyunk, vagy mindenki más és más ? Vagy ez is, az is ? Az "A C G T" mindenkiben egyforma, aztán mégis ahányan vagyunk annyifélék vagyunk ?

Kép: http://tudastars.webriq.com/articleGroups/hirek-2?tab=5

Földöntúli csodák

2012-01-26T08:02:00.001+01:00

Elég ritkán fordul elő velem már, hogy vágyakozzam valami után. Ismerem a határaimat és lehetőségeimet. De néha azért szívesen eljátszom egy-egy gondolattal, hisz az nem kerül semmibe….

Most épp azzal foglalkoztattam kis agysejtjeimet, hogy milyen pompás is lenne (lett volna) ha mondjuk tegnap este épp valahol az Északi sark közelében lehettem volna ! Az előbb láttam a Tv-ben, hogy most a nagyon erős napkitörés miatt, milyen csodálatos sarki fényt lehetett ott látni.

Ez az egész dolog olyan hihetetlen, habár épp eleget olvastam róla ahhoz, hogy megértsem, elhiggyem, hogy nem a tündérek játéka, még ha annak tűnik is.

Van valami félelmetes és misztikus ebben az egész-napos éjszakában, meg örökké fent lévő Nap-ban is, nem is egy filmet láttam ezekről a számomra szélsőséges jelenségekről. Az ottaniak élni tudnak vele, habár nekik is vannak problémáik. A 24 órás éjszakában hiába égnek megállás nélkül a lámpák, és fényesek az utcák – az azért egészen más, mint a napsugár. Talán ezért „cserébe”kapták a Teremtőtől a sarki fény csodáját…

A mostani is gyönyörű – sajnos friss videót nem találtam még a youtube-on…

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sarki_f%C3%A9ny

http://www.mcse.hu/sarki_feny_elorejelzes (Itt vannak egészen friss hírek !)

Kép: http://domonyi.aries.hu/haarp.html

Kisvendéglős álom….

2012-01-25T05:34:00.000+01:00

Egy filmrészletet látva „bekattant” az agyam, s mindjárt volt okom, miért is nem tudok este elaludni…

A filmben többek között egy eldugott (alpesi) hegyi kis vendéglő volt látható – nem is panorámás, nem is különleges, „csak” egy olyan hely, ahová betérhet az épp arrafelé túrázó. Nyálcsorgató sonkaszeletekre, omlós vajra, házi kenyérre, no meg egy sörre….
(Most ne essen itt szó a pompás vidékről, arról a látványról, melytől én azonnal elgyengülök, mihelyst meglátom…)

Vagy húsz éve láttam egy hasonló tájat, hasonló pici vendéglővel és annak a kisfilmnek az volt a témája, hogy a vendéglő (idősödő) tulajdonosai nem találnak olyan fiatalt, aki tavasztól őszig hozzájuk jönne dolgozni, vállalva a már-már zárdai, magányos életet – a hely ugyanis meglehetősen távol volt a lakott helyektől, gyalog és busszal is kell utazni, hogy elérd a „civilizációt”.

A filmben megadták a pontos címet, hogy ha valaki mégis jelentkezni szeretne, hát itt és itt lehet…
Komolyan mondom, hónapokig, vagy tán tovább is őriztem a kis fecnit, amire felírtam, aztán valahol mégis csak elkallódott, én pedig ma is itt ülök D.utcai kis lakásomban és sosem jutottam el – még vendégként, turistaként se – arra a szépséges tájra.

Szeretek ilyesmiken elgondolkodni, akkor is, ha túl sok értelme nincs. Kiszínezem, mint gyerek a kifestőkönyvét: ez lett(lehetett) volna, vagy az ?

Mi (ki) vezérli az ember döntéseit ? Miért tesszük azt, amit ?

Tatiosz egyik bölcsessége: „Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.”

Én azt hiszem, a döntéshez nem elég „csak” a szeretet.

Kép:http://szlovenia.utazni.info/cimke/kamniki-alpok/page/2

Találtam…közreadom

2012-01-24T08:05:00.000+01:00

„Bámulatra méltó, hogy egy olyan egyszerű élőlény, mint a kagyló, olyan csodákra képes, mint az igazgyöngy. Az emberek, ha irritálja őket valami, dühöngenek, morognak, csapkodnak. A kagyló egészen mást tesz. Ha idegen testecske kerül a belsejébe és irritálni kezdi, olyan anyagokat bocsát ki, ami csökkenti a kellemetlen súrlódást. Bevonja a sebesülést kiváltó testecskét, és csodák csodája, a kibocsátott anyag megszilárdul, és gyönyörűséges gyönggyé változik. Azoknak a kagylóknak, melyeket idegen testecske nem irritál, nincs problémája. Nincs probléma - nincs igazgyöngy.” (M. Dale Baughman)

Kép: http://www.das-edelstein-paradies.de/muschelperlen-schale-p-4277.html

Én NEM voltam tüntetni….

2012-01-23T08:09:00.000+01:00

Említettem már, hogy mostanság (=Lili nélkül) egyedül nem nagyon merek elmenni az erdőbe. Tegnap délelőtt ragyogóan sütött a nap, tisztára márciusi volt az idő, én bent ültem a szobában. Olvastam.
Egyszer csak csörög a telefon és meghív egy barátnőm egy közös erdei sétára. (Mondtam is neki utóbb, ezzel le van tudva az egész évi jótevése velem szemben.)
Felmentünk a Lapisra és kisétáltunk a kis- meg a nagy-tubesi kilátóhoz. Alszik még az erdő, hiába csalogatja a langyos napsugár a növényeket, egyetlen szál hóvirágot sem láttam és a hunyorok se nagyon igyekeznek. Két picurka bimbót találtam csak.

Örömmel láttam a kifüggesztett madáretetőket, volt is körülöttük cinke rengeteg.

Előbb a kis-, majd a nagy-tubesi kilátóról néztünk körül.

A kilátó tornyából „ellenőriztem” megvan még az orfűi tó.

Komló mint valami nagy hófolt terül el a dombok peremén.

Az erdő barnájában megbújt a sóshegyi kilátó piros teteje.

A régi és az új (immáron porladó) István akna, mögötte a Keleti Mecsek vonulata, a Hármashegy és a Zengő.

Hát nem csodálatos ?

Szöszök 4.

2012-01-22T08:15:00.006+01:00

Tudom, hogy semmi értelme ilyesmiket irkálni. Tudom, hogy lehetne még rengeteg hasonló példát felhozni.
Mégis leírtam....
Egy gondolat a fejemből, ami látszik.

A Big pictures-en nézegettem két nem régi képsorozatot.

Az egyik a Dakar rallyról
http://www.boston.com/bigpicture/2012/01/dakar_rally_2012.html

a másik a Kalacsakra ünnepélyről mutat fotókat.
http://www.boston.com/bigpicture/2012/01/kalachakra_a_festival_of_teach.html
( Hogy mi az utóbbi, itt olvashatsz róla: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalacsakra

Csak úgy elgondolkodtam, hogy ha azt a pénzt, amit az őrült motorosok még őrültebb sznobversenyére elköltenek ( hogy az ott résztvevő járgányok áráról ne is beszéljek ) – szóval ha azt a pénzt el lehetne valahogy juttatni (rendszeresen!) azoknak, akik a tibeti képeken láthatók, talán nem lenne rossz dolog…
Persze ez csak egy apró esőcseppecske lenne abban az érzelmi sivatagban, melyben élünk….

No jó, ez „csak úgy” eszembe jutott….bizony (sajnos) ez se több, mint pusztába kiáltott szó.

Kempteni szépség

2012-01-21T08:42:00.000+01:00

Mára is egy "vizes" témát találtam, de jobb, mint a tegnapi.

Ha lehet mondani egy vízerőműre, hogy szép, akkor a kempteni az. Egy rövidfilmet láttam nemrég róla a TV-ben, de a neten (pl.http://hg.hu/blog/12490-a-vilag-legszebb-vizeromuve) van több kép is. Minden elismerésem az efféle csodás technikai létesítmények tervezőié, mert ugyan alaposan megváltoztatják a környezetet, mégis valahogy az az ember érzése, hogy a hasznos alkotás egyben esztétikailag is nagyszerűre sikeredett. Hát ez ilyen szépség…

Itt (a lap jobb oldalán) több videó is megnézhető:

http://www.auew.de/index.php?plink=gute-loesung-fuer-anwohner-und-umwelt

Szerintem szép....

Az avató-ünnepély

Szöszök 3.

2012-01-20T08:05:00.000+01:00

Biztos hallottatok róla, hogy a Costa Concordia nevű óceánjáró a múlt héten zátonyra futott a toszkán partok közelében fekvő Gigliónál. Részletes cikk itt:
http://turizmus.com/cikk/index/1/10002/turizmus_hirek/16488
Soha nem vágytam ilyen utazásra, már többször meséltem, hogy valahogy a vízzel nem vagyok nagy barátságban…Az az esztelen nagyzási mánia és fényűzés pedig, ami ezeken az egymást túllicitáló óceánjárókon van, végképp nem tetszik.
És (nem tudom, a magyar Tv mondta-e) – és akkor kiderül, hogy a kapitány (aki mellesleg alávaló és szégyenletes módon az első csónakok egyikével menekült a biztonságot adó partra !) egy kis „villogás”, egy kis hiúság miatt (= esti fénylő pompájában megmutatni a hajóját a parton lévőknek), illetve a főszakács Giglióban élő testvérének szóló születésnapi meglepetésképp akart a partközelben elhajózni, s vitte így vásárra több ezer ember életét.
Hogy derült ki ez ? Természetesen a facebookon közzétett levél segítségével.
Óvakodjatok az óceánjáróktól és a facebooktól….

Kép: http://www.mediatar.ma.hu/tart/mediatar/9218

További képek itt: http://www.boston.com/bigpicture/2012/01/costa_concordia_cruise_ship_ru.html

Abide with me

2012-01-19T06:49:00.000+01:00

Temetésen voltam tegnap. Temetésre megyek ma. Csak 19 nap telt el ebből az évből, de máig öt ismerősöm hagyta itt ezt a világot.

Ez egy teljesen friss gyászhír, (@x hívta fel rá a figyelmemet) kifejezetten pécsieknek: http://bama.hu/baranya/kozelet/elment-a-pecsi-jelenseg-vegleg-letette-a-pakkot-a-taskas-neni-423220

Ballagunk lassacskán elfele...

Egész véletlenül bukkantam erre a dalra, s bár ez a változat egy átdolgozás, de nekem megtetszett. (Ha másnak is tetszik a youtube-on meghallgathat néhány variációt.)

Szöszök 2.

2012-01-18T06:23:00.000+01:00

Mitől melegszik meg télen a szív ?

Könyvtárba megyek, álldogálok a pult előtt, míg leadminisztrálják a visszahozott könyveimet. A terem sarkából halk, folyamatos gyerekhangon, beszéd hallatszik. Odanézek, nem látok első pillanatban semmit, csak egy nagy kinyitott újságot, ami mögött ül a hang tulajdonosa és megállás nélkül szöveget olvas. Aztán jobban odanézek és észreveszem, kerekesszékben ül….

Elmegyek kikeresem a könyveket, melyeket haza akarok vinni. A halk, folyamatos hang ott lebeg a teremben…követ mindenhová.
Visszaviszem az újonnan kiválasztott könyveimet és amikor kész az bejegyzésük, megkérdezem: ki olvas ott ?
A válasz: az a kislány hetente kétszer magnóra olvas a vakoknak.

Kép: http://pirateisland.ws/tema-a-felolvaso-the-reader-2008-dvdrip-hundub--130984

Szöszök 1.

2012-01-17T07:55:00.000+01:00

„Szösz” jelentése – a magyar értelmező kéziszótár szerint
1. A tilolt és gerebenezett len
2. Pihe(szerű) könnyű szál
3. Tréfásan: enyhén indulatos beszédben kérdés, tagadás nyomósítására, elhomályosult jelentéssel

Na ennyi bevezetés után egy fotó. Tavaly készült az Ágoston tér környékén, egészen pontosan az Ady Endre utca legelső házának falán.

Most lemeszelték. (Nincs róla fotóm, de elhihetitek). Kérdés miért ? Csak nem a nagy lila "Póló" felirat bántotta valakinek a szemét ?

Bábok (Nem keltek ki lepkék belőlük.)

2012-01-15T09:12:00.001+01:00

Kerestem valami kézzelfogható és használható szöveget a Bóbitában megnézett bábkiállításhoz. Hát szinte szó szerint ugyanazt írja/másolja mindegyik webhely, sokat nem tudtam meg az alkotóról, Mátravölgyi Ákosról.
Legtöbbet talán mégis itt olvashattok róla: http://www.gyermekszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2912:matravoelgyi-akos

Ami azt illeti, ez a kiállítás ebben az épületben, a második csalódásom volt, az első esetben nem kellett fizetni, most 400-ért csalódtam. Lehet persze, hogy velem van a baj, s én nem vagyok alkalmas kellőképp értékelni a bábokat, vagy nem vagyok képes felfogni, ennyi belépőért ennyi járt és slussz. Talán inkább egyszer egy bábelőadást kellene megnéznem, mert a figurácskák így számomra „halottak” sem a történetüket, se semmi mást nem tudok róluk. Egy idegen ember játékszerei…

A cím pedig (Nyitva van a Zárva-ház) engem zavar, kellemetlenül érint, mert egyértelműen „AZ” árvaházra asszociálok. S ettől semmiképp nem lesz jó kedvem…Arról már szó se essen, hogy a bábok többsége szomorú arcú, és mesterük nélkül fura halottként lógnak/ülnek/állnak.

Még legjobb a béka volt…

Cicalány gazdát keres…

2012-01-11T04:32:00.002+01:00

Akik rendszeres olvasóim emlékezhetnek, volt már szó erről a cicáról. A szomszéd nénim volt a tulajdonosa, aki pár napja meghalt. Először (a betegsége kezdetén) csak arról volt szó, hogy etessem – helyette - cicát, aztán amikor rosszabbra fordult az állapota a néninek azt mondta, hagyjam, ne törődjek vele, majd „lesz vele valami”.

No, ugye én azért nem az a fajta vagyok, aki az ilyesféle dolgokat csak úgy „hagyni” tudom. Megpróbáltam áthozni magamhoz, ahol két macska van, elfér a harmadik jeligével. Nem mintha egy nyugdíjasnak a mai világban feltétlenül jót tenne 3 macska eltartása…De szánalomból. Állatszeretetből.

Többszöri kísérlet után sajnos azt kell mondjam, a 3 cica nem jön ki egymással. Az állatorvosnál is jártam, mondja, van ilyen. A macskák ragadozók, területvédők, nem mindig fogadják be az idegent. Nálunk az a szomorú, vagy fura helyzet alakult ki, hogy a vendégmacska – persze lehet, hogy félelmében – kezdett uralkodni. (Igaz, az enyémek nem ismerik a cica-harcot, ivartalanított mindkettő, míg ez a cica – egyelőre – nem az.)
És azért az én macskáimnak nem akarok rosszat – talán ez érthető és megbocsátható nekem. Így hát fájó szívvel kénytelen voltam a cicát visszavinni a másik házba.

Igenám, de a ház lakatlan. Hol „lakjon”? Szerencsére van egy fészer az udvarban, ott építettem neki egy búvóhelyet, s úgy tűnik, - szerencsétlennek nincs más lehetősége – ott meg is marad. Naponta kétszer átmegyek, viszek neki meleg ételt, megsimogatom. De hát ez nem élet egy macskának. (Szerintem.)
A néni gyerekei most el akarják adni a házat, s nyilván a jövőben nekem nem lesz kapukulcsom. Mi lesz a cicával ? Gazdát kell találnom neki !

Ezért született a mai bejegyzésem.
Kérlek benneteket, ha tudtok valakit, aki befogadna egy szerencsétlen, elárvult cicát, szóljatok nekem. Igaz, hogy lánycica de én vállalom, hogy ivartalaníttatom – pedig ez nem két filléres műtét, de a helyzetemre tekintettel az állatorvosomnál lesz lehetőségem részletfizetésre. (Nem írom ide a nevét, de végtelenül hálás vagyok neki ezért a lehetőségért.)
Tehát: Cicalány gazdát keres !
Segítsen kérem, aki tud !

Köszönöm előre is.

Istókovits kiállítás a Galériámban

2012-01-09T09:31:00.002+01:00

Istókovits Kálmán (Siklós, 1898. szept. 2. – Bp., 1990. okt. 21.): festő, grafikus. 1919-ben Dél-Amerikába akart utazni, de Milánóból hazafordult. Szabadiskolában kezdte tanulmányait. Zádor Istvántól tanulta a rézkarctechnikát. 1921-ben a pécsi művésztelepen Csók István és Rudnay Gyula figyelt fel a tehetségére, a Képzőművészeti Főiskolán ők voltak a tanárai. 1925-től Dudits Andorhoz járt falfestészetre. 1925-től vett részt csoportkiállításokon. Első önálló kiállítását 1929-ben rendezte meg a Műcsarnokban. Állami ösztöndíjjal Rómában a Collegium Hungaricumban képezte tovább magát. Hazatérése után csekély megszakításokkal a szolnoki művésztelepen dolgozott. Illusztrációival jelent meg Párizsban francia nyelvű kiadásban Arany János Toldi estéje, Herczeg Ferenc Bizánca. Gyűjteményes kiállítása 1938-ben volt az Ernst Múzeumban és 1948-ban a Szalmási Galériában. 1955-ben, 1957-ben és 1983-ban a Csók Galériában nyílt önálló kiállítása. Rézkarcaiban főleg a biblia ihlette. Festészetében a magyar tájat ábrázolta finom színérzékkel. 1938-ban Baló Ede-díjat kapott. Életműve elismeréseként a Magyar Köztársaság Csillagrendjével tüntették ki 1990-ben. http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC06707/06823.htm

A Zsolnay negyed-beli kedvenc galériámban megnéztem a képkiállítását. Nem volt igazán szerencsém, amikor odaértem, 2 ffi és egy nőszemély tartózkodott a hatalmas térben, olyan hangerővel társalogva, ami engem a legtávolabbi sarokban is igen zavart. Nem vagyok képes felfogni, hogy emberek miért ilyen kulturálatlanok (=bunkók)? Az rendben van, hogy egy társaság tagjai ki akarják cserélni azonnal gondolataikat egy ilyen helyen, no de a hangerő…. Vagy a felsőtizenegyezer-belieknek ezt is lehet ?

Miután elvonultak, csak csak volt lehetőségem nyugodt körülmények között kétszer is körbesétálni a termeket.
Nos, Istókovits nem az „én festőm”…Megengedem, lehetséges, hogy „nagy” festő volt – de hát ugye nem vagyunk egyformák, én nem éreztem a képei között otthon magam, és 1-2 kivételével egyiket se szeretném a közelemben látni, tudni. A vallás és a magyar történelem véres eseményei bennem undort keltenek…Sajnálom, de ezt éreztem…Márpedig a képek 99,5 %-ának ilyesmi a témája…
Néhány közülük alább látható. Elől megint az a néhány (9) ami tetszett. Ha rákattintasz a képre nagyobb méretben is láthatod.

Freskóterv:

Végezetül egy kép, kicsit közelebbről, a rettenetes részletek miatt. Első az egész kép a második és a harmadik részlet ebből: élve eltemetés, fülbe ólomöntés...

Ez pedig egy - számomra abszolút érthetetlen - szinte perverz Golgota két részlete:

Tettye, új kilátó

2012-01-08T08:59:00.001+01:00

Nagyon megoszlanak a vélemények a tettyei új „kilátó”-ról, valami olyasmit is hallottam, hogy mára (vasárnap, jan.8.) valami tiltakozó összejövetelt is szerveznek a „förmedvény” elbontásáért…
Tegnap gyönyörű napsütés volt, gondoltam, elmegyek és alaposabban szemügyre veszem a helyszínt.Körbefotóztam, alább meg is mutatok néhány képet, és bevallom azzal a szokatlanul bizonytalan érzéssel jöttem el, hogy én „annyira” nem utálom ezt a vasszerkezetet.

Egyébként (szerintem) az egész tettyei parkot valójában már tavaly tönkretették, kiirtották a bokrokat, fákat is kivágtak, „levegősebb” lett, ez tény, de nekem azért a zöld nagyon hiányzik…Főleg a romok mellől. Fák, bokrok ölelték körül ezeket a több száz éves falakat. Nagy valószínűséggel ezek is tartották meg épségben, hiszen a fák kivágása után csúszott meg a föld és roggyant meg az egyik fal – aki rendszeres olvasóm, talán még emlékszik is felháborodott blog-bejegyzésemre ez ügyben. Szóval az egész „park” nekem üres lett a növények nélkül, teljesen átalakult, semmi sem emlékeztet szinte arra, amilyen régen volt, ahogy nekem kedves és emlékeket-ébresztő volt - leszámítva persze a megmaradt romokat.

Most ezeknek a romoknak az egyik sarkába emelték vaslemezekből a már most rozsdásodó kilátót. Kíváncsi lennék, ha egy ugyanekkora tornyot terméskőből (a romokhoz hasonlóan) építettek volna, akkor is ennyire idegenkednének tőle mások ? Még az is megfordult a fejemben, hogy ha nem ez a lyukacsos, rozsdás vas látszana, hanem valami „fal-szerű” tapétával lenne beburkolva, az milyen lenne ? Ugyanis a hajdani nyaralóból akár több is megmaradhatott volna, pl. mondjuk ez a falsarok is…

Nagyon érdekes, de én csak egész közelről találom rondának. Kicsit távolabbról nézve, egészen jól illeszkedik a romos falakhoz. Csodálkozom kissé, én ugyanis egy nagyon konzervatív embernek tartom magam, de ezzel valahogy viszonylag megbékéltem. Hangsúlyozom, az egész tér totálisan át lett alakítva. Ha megmarad a régi, s oda építik ezt a kilátót, nagy valószínűséggel más lenne a reakcióm. De így….
Ez már nem a Reéh Gyuri Tettyéje, sőt nem is az én gyerekkori Tettyém, de ennyi erővel írhatnám azt is, hogy ez már nem a Szatmáry püspök nyaralója. Ez valami új, ami a mai gyerekeknek 10-20 év múlva egészen természetes és megszokott lesz. Mi meg hol leszünk már akkor ?
Fotóimból:

Innen nézve, nem tűnik annyira "idegen test"-nek

Közelről azért kicsit más...

Nem tudom, a rozsdás vas marad-e, vagy lefestik még ?

Ez az új szürke "izé" van a hajdani Zsolnay szökőkút helyett...

Hiányoznak a romok mellől kiirtott fák, bokrok...

Ennyi maradt Reéh Gyuri Tettyéjéből...

Az alsó tér modern berendezései

A "sóhajok hídja"(aki nem ismerős errefelé: a havihegyi kereszt felé vezető út mellett épített gyalogjáró hídról van szó)

Életfogytig tartó börtönnel büntetném azt, aki az undorító 10 emeletes irodaház-monstrumot anno a Tettye-völgybe építette....

Aki múltkorjában látta ezeket a videókat, azoktól bocsánat, de beteszem újra, mert nekem tetszenek és hátha akad olyan olvasó is, aki még nem látta.

A Tettyéről itt a wiki ismertetője: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tettye_v%C3%A1rosr%C3%A9sz

Ez a kép pedig a sétám végén, már hazafelé jövet készült, bal oldalon a Kodály központ, jobb szélen pedig imádott „Kaptáram” (=Tudásközpont, könyvtár) látható:

"...Most este van. Nem látom már az utat..."

2012-01-07T08:00:00.001+01:00

Wass Albert: A völgyek vándora

Hányszor hittem: hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,

gyönge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat!
S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.

Most este van. Nem látom már az utat:
hátha most a hegyre fölvezet?
Hátha holnap könyörül a távol,
s kanyargós úton nyújt testvér-kezet,
szelek dalolnak: "messzeföldi vándor
rokon-karokba visszaérkezett!"

Virrad. A völgyek csoda-váró rabja
távol hegyekre bízva feltekint. . .

De útja völgy, jaj völgy maradt megint.

Megtekintésre ajánlom - ha még lehet ma is:
http://indavideo.hu/video/Unnep_az_Operaban

Komment

2012-01-06T08:35:00.005+01:00

Becsületemre, nem dicsekedni akarok, vagy ha mégis annak számítana, hát nézzétek el ! Mint a jobb felső sarokban olvasható, 2 napnál régebbi bejegyzéshez a blog nem fogad el kommentet, csak ellenőrzés után. Meglepően sok idegen nyelvű komment érkezik, én ezt nem is értem, miképp bukkannak „rám” – és azt se értem, amit lengyelül, oroszul, sőt valami kínai-vagy távolkeleti írásjelekkel írt nyelven írnak be az olvasók. Ezeket kegyetlenül törlöm. Néha azonban érkezik régebbi post-hoz is komment, ezeket egyrészt mindig engedélyezem, másrészt mindig válaszolok is rá. Az már egy más kérdés, hogy a kommentelő elolvassa-e az én reagálásomat ?
Na, ennyi szöveg elég is elöljáróban…
Tegnap az ellenőrzésre váró kommentek között a követezőt találtam, itt:

http://aranyosfodorka.blogspot.com/2009/07/pontos-vers.html

Sajnos a blogspot variált valamit a beilleszthető linkekkel. Ráklikkelve nem lehet megnyitni az oldalt. Ha mégis meg akarod nézni, jelöld ki, másold be a címet, akkor működik. Bocs, nem az én hibám....

„Nagy dolgok az Ön aranyosfodorka.blogspot.com, ember. Ive olvassa el a dolgok előtt és te túl félelmetes. Imádom, amit youve van itt, a szeretet, amit te mond, és ahogy mondod. Ön teszik szórakoztató, és még mindig sikerül tartani okos. Én vidám várom, hogy tovább tőled. Ez tényleg egy nagy blog.”

Hát ez olyan aranyos, hogy nem bírtam ellenállni és megmutattam most nektek. Talán valami távolba szakadt hazánkfia írta, vagy fordítóprogramot hívott segítségül ? – nem tudom….
Az se derül ki, a világ mely részéből jött az üzenet – ezt sajnálom, mert milyen mókás lenne tudni, hogy mi az a távoli pont, ahová eljutnak gondolataim…

Kép: http://kathybackus.wordpress.com

Sáska

2012-01-05T08:55:00.003+01:00

Lenyűgöző természetfilmet láttam ! A sáskákról – azon kívül, hogy kinézetre hasonlítanak a nálunk is honos szöcskére, meg hogy a tíz csapás egyikének számítanak, - nem sokat tudtam.

Az – elsősorban Afrikában – óriási veszteségeket okozó állatok életét a kezdettől (peterakás a jól kiválasztott, megfelelő nedvességtartalmú homokba) a csodás, többszöri átalakulásukon keresztül a végükig (permetezőszerrel való kiirtás) követte végig a film. Ez utóbbi miatt azt nem tudtam meg, hogy mennyi ideig él egy sáska, ill. mibe pusztul(hat) még bele.
Nagyon sokáig azt hitték, hogy a katasztrofális pusztítást egy külön faj egyedei viszik végbe, és a többi, más színű, másféle sáskaszerűség nem azonos velük. Mostanra azonban kiderült sok minden, s a film elejétől végéig bemutatta csodálatos átváltozásukat.

Az anyasáska 60-80 petét rak a megfelelő nedvességű homokba. Ezek megint csak megfelelő időjárási viszonyok hatására kikelnek. Átlátszó kis lények, formájuk már sáska, de nincsenek szárnyaik. Pár óra alatt sötétbarnás-szürkévé „fejlődnek” és szinte szemlátomást nőnek. A következő vedlés után sárgák, sárgás-zöldek lesznek, és az utolsó vedlés után nyerik el vöröses-barna színüket.
Az első két állapotban nem tudnak repülni, csak mászni, illetve ugrani, és csak a végső formájukban rendelkeznek szárnnyal. És akkortól válnak igazán veszélyessé. Amíg a nap fent van az égen, hatalmas felhőkben, rajokban repülnek, és estére valósággal megszállnak egy-egy fát, bokrot.
Korábbi életszakaikban is pusztítanak mindent (nincs növény, ami ellen tudna állni nekik), de legalább napi 2 km-nél nagyobb távolságot (így „gyalogosan”) nem tudnak megtenni. Szárnyra-kapva azonban képesek országhatárokon, óriási területeken átrepülni, miközben eszméletlen pusztítást végeznek. Keresték a kutatók azt is, hogy miképp „cserélnek” gondolatot – és arra jöttek rá, hogy valami módon testi érintéssel adják a másik tudtára „gondolataikat” ill. lehet, hogy valamiféle illatanyagokkal is kommunikálnak.

Ha érdekel a téma, itt két igen jó cikket olvashatsz még róla:
http://ismeret.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=40475
http://criticalbiomass.freeblog.hu/archives/2009/01/31/Saskajaras
Szenzációs fotókat láthatsz még itt: http://flickrhivemind.net/Tags/caelifera/Interesting

(Mellesleg a bibliai tíz csapás: Nílus vérré válása, békák, tetvek, bogarak áradata, dögvész, fekélyes betegség, jégeső pusztítása, sáskák, elsötétülő nap, nem zsidó elsőszülöttek halála. Ez is megérne egy külön bejegyzést…)

A természet hatalma

2012-01-03T08:20:00.001+01:00

2008 karácsonyán számoltam be arról a barbár cselekedetről, (http://aranyosfodorka.blogspot.com/2008/12/vasarnapi-kepdomping.html )
hogy a Búza téri rendelőintézet mellett, egy szép kis fenyőnek valaki levágta a csúcsát. Akkor még Lilikémmel együtt sétáltunk arra…

Most, hogy arra jártam, és épp nálam volt a fényképezőm, újra lefényképeztem. 3 év alatt kialakította a fa saját magának az új csúcsot ! Nemrég épp Múltmentő írt egy hibás kis fenyőről ( http://multmento.blog.hu/2011/12/30/leharapta_a_szarvas_nekije ) Ott is megemlítettem, hogy bizony a fenyők képesek oldalágukból új csúcsot nevelni.
Örömvolt számomra látni, hogy - persze ha le nem vágják újra - mégis csak lesz ebből a kis fából igazi fenyőfa !

Egy újságcikk, egy tv-hír, meg egy vers

2012-01-02T19:35:00.003+01:00

Semmi közük egymáshoz.
Vagy mégis ?

Olvasásra ajánlom: http://nepszava.com/2011/12/magyarorszag/letrejott-az-unio-elso-fasiszta-allama.html/print

A hír pedig ez volt (az én egyik német Tv-csatornámon): A Maldív szigeteken (aki nem tudná, az idegenforgalomból élnek!) bevezetik az alkohol és masszázs-tilalmat.

Komolyan mondom, várom a 2012.12.21-et.
Hátha….

Kép: http://maldivszigetek.oldal.biz

Komjáthy Jenő: Télen

Nyár vigalma, ősz siralma,
Minden eltűnt, oda van ma,
Tél ez, néma dermedet.
Megfagyott a könny szememben,
Mint a harmat rózsakelyhen
A kiszáradt lomb felett.

A Természet holtra bágyadt,
Hűlt szerelmek, béna vágyak
Zizegnek a hó alatt.
A táj mint egy hulla fekszik,
Istenekkel nem vetekszik
A kifáradt gondolat.

Fönt az ormon gondok ülnek,
Rém a rémmel elegyülnek,
Köztük átok a viszony.
Lent az aljba, vad kacajba
Tör a szélvész; vérbe, fagyba
Véti vemhét az iszony.

Ki van mondva az itélet:
Sírgödörbe hull az élet! -
Van-e még, ki ellenáll?
Az Enyészet dala harsog,
Jégvirágok, hideg arcok,
Amit alkot a Halál.

Mért nem üt már a nagy óra?!
Megállott a mutatója,
Nincs jövendő, sem jelen;
Lesem, várom: hátha perceg,
Mindhiába azt a percet, -
Múltja van csak, végtelen.

Híja esett az időnek.
A jelennek, jövendőnek
Édes álma megszakadt;
Csak az emlék, csak a bánat,
Temetőkben, sírva támadt,
Vet rám kétes árnyakat.

Mikor üt az örök óra?
Virradóra! Virradóra!
Mikor hangzik már a dal?
Már megállott, semmi kétség,
Néma árnyak, vaksötétség...
Készen áll a ravatal.
……

- Szenic, 1889. dec. 20. -

Séta január elsején

2012-01-01T17:39:00.000+01:00

Rémes szilveszter-éjszaka és nagyon rossz álom után hirtelen ébredve nem sok jót vártam az év első napjától. Próbáltam elterelni figyelmemet a bennem gyülekező gyanúsan sötét felhőkről, nekiültem hát és megcsináltam a szokásos éves pénztár-zárásomat. Amikor az átlagolt adatokat bevezettem a 15 megelőző év adatai alá – kissé visszahőköltem a számoktól – de nem, nem tévedtem…

Ettől függetlenül (vagy épp ezért) megettem a lencselevest, a disznósültet és mert olyan szépen sütött a nap, gondoltam megpróbálok kimenni a Gyükésbe. Rég nem jártam kint, kíváncsi voltam, mennyire fáj még. (én, kis mazohista…)
Hát fáj még…
De nagyon igyekeztem keresni a szépet, ami nem egyszerű egy virág- és lombtalan téli délutánon, pláne, ha mire a terepre érsz még a nap is elbújik a felhők mögé. De mégis csak volt azért valami varázslat a sétámban – mert mire végére értem, akkor jöttem rá, hogy én nem is ma, és nem is itt sétáltam. Én az emlékeimet jártam be, én azokat a helyeket, fákat, sziklákat, ösvényeket láttam, melyek már rég nincsenek is… Különös volt nézni egy pontra, és nem azt látni, ami ott van, hanem ami ott volt….
Csináltam fényképeket is, párat megmutatok, bár tudom, semmitmondó képek ezek nektek – hiszen nem azt fényképeztem, ami ti láttok rajta…Értitek ugye ?

Mindegy. Jó volt, szép volt, nem bántam meg, hogy erőt vettem magamon és elmentem.
Eredetileg a szeméthegyek fotóit is be akartam tenni, hogy lássátok, Pécs nem is igazán külvárosában ilyen emberek élnek – de semmi értelme nem lett volna, semmit nem érnék el vele, legfeljebb belerondítanék abba a szép emlékbe, amit mégis csak adott nekem ez a délután. Így hát ezek a képek most hiányoznak innen. Nem hiszem, hogy baj.

Lágy ívek...

A felhagyott bánya...ez a hely se arról emlékezetes...

Az adótorony és a lezárt kútfej...

Pécsbányatelep, gesztenyési templom a messzeségben...

A középen látható kis ház előtt álló fenyőt én ültettem kb. 20 éve egy agyonvert kutya sírjára

Lovak, vaddisznók is járnak errefelé...

Porból lettél, porrá leszel...

Jégtükörben nézik magukat az ágak...

Szépségek