Nádudvari Nagy János: Óhajtás ősszel
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.
Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.
Szép a vers is, de engem a kép jobban megfogott. Sokszor nézek természetfilmeket, és hát a kicsi oroszlánok olyan nagyon édesek, azok jutottak eszembe.
VálaszTörlésEz az óhaj télire is aktuális. Szép vers.
VálaszTörlésBizony, néha jó lenne egy kis "szeretet"-többlet...
TörlésFura, hogy ez ember "megszerethet" olyan állatokat, melyek "félelmetesek" amúgy. Na de nem kel egy lakásban élni velük - és nézni, megismerni a történetüket mégis élvezetes.
VálaszTörlés