2009. július 30., csütörtök
Programajánló
2009. július 29., szerda
Korat - Thaiföld nemzeti macskája
Nos, itt a teljes igazság erről a szépségről: A legenda szerint, ha valaki belenéz egy Korat macska szemébe, azonnal meglátja a jövőt. A fajtára valóban rendkívüli szemek jellemzőek. Amikor először megpillantjuk a kiscicát, még égszínkék szemei vannak, két éven belül azonban foszforeszkáló zölddé válnak, és káprázatos tekintetet kölcsönöznek a felnőtt macskának. Egy buddhista vers szerint a Korat macska tekintete olyan, mint "mézcsepp a lótusz levelén". A középkori keleti országokban állítólag Korat macskapárt ajándékoztak a fiatal házasoknak, így kívánva hosszú, boldog és gyermekkel megáldott közös életet. A keleti költészet egyes remekei pedig arról tanúskodnak, hogy a hadvezérek Korat kandúr cicákat vittek magukkal, mert hittek abban, hogy a harcias természetű cica megóvja őket a csatában. Thaiföldön és Sziámban napjainkban is sok Korat macska él (és örvend nagy tiszteletnek), mert gazdáik hisznek abban, hogy a Korat szerencsét hoz a házhoz. A fajta keletről először Amerikába érkezett, majd onnan terjedt tovább a világ számos országába. Kiélezett hallása és éles látása kiemeli a többi fajta közül: egyben azt is jelenti, hogy az egyébként nyugodt macska nem szereti a hirtelen jött erős zajokat és gyors mozdulatokat. A tenyésztők általában azt tanácsolják a cicákat kiállításra szánó gazdiknak, hogy egészen pici kortól szoktassák az erős hangokhoz; e nélkül nyugtalan és kiszámíthatatlan felnőtt macska lesz. A Korat nagyon élénk és harcias cica. Szereti más macskák társaságát, de mindig Őőő az úr a játékban és a komoly döntéseknél is. Ezt a fajtát csak annak javasoljuk, aki minden nap rászán a cicára fél óra-óra kényeztetést, ugyanis ennek hiányában könnyen elvadul és öntörvényűvé válik. Ez egyébként a rendszeresen szeretgetett, jól nevelt Korat cicára is jellemző. Kétséget sem hagy véleménye felől, ha például nem az általa áhított falatkák kerülnek tányérjába. A fajta kékesszürke színű, középméretű, feje szív alakú. Fülei egymáshoz közel helyezkednek el és kihegyesedők. Szőre rövid, testre simuló, de nagyon kellemes tapintású. Izmos testfelépítése, feszes vonalai erőt sugároznak. Szemei a fejéhez képest igen nagyok, felnőtt korban élénk zöldek: mindenkit elvarázsol, aki elkapja hipnotizáló pillantását. Ez az igazi szerelem, méghozzá első látásra! http://kiscicuska.mindenkilapja.hu/?m=2309529
Fontos szolgálati közlemény !
2009. július 28., kedd
Dardzsiling Himalája Kisvasút
2009. július 27., hétfő
Ne nevess, ez véresen komoly !
Emberek ! Be vagyunk kerítve ! Nincs menekvés ! /Remélem megnéztétek a pár napja ajánlott Zeitgeist-et ??/
2009. július 26., vasárnap
Krimi
2009. július 25., szombat
Ezo-nap
2009. július 23., csütörtök
Kánikula
2009. július 22., szerda
Laza kis nap
Aztán kora délelőtt felmentünk kicsit a Havi hegyre, lepihentünk az árnyékban. Sokkal jobb volt itt, mint otthon akár a kertben, akár a lakásban, mert járt a levegő. Olvastam, de előtte picit még nézelődtem, mit lehetne még lefotózni. Hát őket választottam ki:
2009. július 21., kedd
Nyári éjszaka
Szóval biztos jóval elmúlt éjfél, amikor elaludtam. És még sötét volt, amikor felpirkadtam. Három óra múlt. Valahogy nem volt kedvem a „szokásos” módszeremhez: Tv bekapcsolás és belealvás egy műsorba. Felkeltem, ki tudja miért, kimentem az udvarra. Reménykedtem tegnap este, hogy nyugodt lesz az éjszaka /meteorológiai szempontból/ , és „Little Pakisztán” sátraimat :-) nem bontottam le. Emiatt aztán a részemre fenntartott ég-darabkából még kisebbet láthattam.
Szeretem a csillagos nyári éjjelt. Én nem tudom miért kél bennem olyan képzelet, hogy jó lenne most felszállni, és a semmibe belerepülni. Jó hűvös volt. Álltam ott, keresve a nagy nyári háromszöget /Sas, Lant, Hattyú – tán van köztetek, aki tudja, miről beszélek/ és csak úgy ácsorogtam ott kicsit. Agy-frissítőnek felmondtam a csillagképeket magamban. Annak, aki esetleg nem ismerné, itt a könnyen megtanulható változat: Kos Bika Ikrek Rák az Oroszlán Szűz és a Mérleg Skorpió és a Nyilas Bak Vízöntő a Halak
http://www.tananyag.almasi.hu/ojudit/Csillagkepek/csillagkepek/nyari_elemei/image002.jpg |
Aztán mégiscsak visszamásztam az ágyamba, és valamikor sikerült elaludnom. Nem túl soká, mert 6-kor csörgött az óra, a körzetihez akartam menni, gyógyszert íratni. Micsoda szerencse, előtte oda szóltam, rendel-e ? Hát nem, szabadságon van… Így a feladat elhalasztva a jövő hétig. A mai szép hajnalomra emlékezve küldöm Nektek ezt a verset:
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le- föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek
s amint botorkálok itt, mint részeg,
az ablakon kinézek.
Te ismered a házam
s ha emlékezni tudsz a
a hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon
vízszintesen feküsznek
s megforduló szemük kancsítva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agy-vérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk
s ők egy szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de - mondhatom - ha igy reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec,
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl
és az alvóra szól a
harsány riasztó: «ébredj a valóra».
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla.
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanába rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely írkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők, akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.
de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem
s felém hajol az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek és távolba roppant
tűzcsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyult,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent.
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása
s mozgás riadt, csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak
s a kapusok kocsikért kiabálnak.
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly
egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a néma békét.
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi,
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó,
könnyűcske hintó
mélyébe lebben
s tovább robog kacér mosollyal ebben.
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan-lángoló Tejutnak
arany konfetti-záporába sok száz
bazár között, patkójuk fölsziporkáz.
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van
és fölvilágolt mély értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily silány regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj
s csak most tünik szemedbe ez az estély?
jaj ötven éve - lelkem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott, egyre többen -
jaj, ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes, égi szomszéd,
ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig borultam s mindezt megköszöntem.
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen.
de pattanó szivem feszitve húrnak,
dalolni kezdtem ekkor azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam.