89 és 74

http://artportal.hu/aktualis/kiallitasok/szin_forma_struktura_francoise_gilot_kiallitasa http://artportal.hu/lexikon/muveszek/stein_anna

Nem tudom, szeretnék-e 89, vagy akár csak 74 évig élni… Persze ha…gondolja az ember… ha „minden összejön”, akkor talán mégis.Ma két idős hölgy kiállítását látogattam meg, a maga nemében mindkettő érdekes volt.
Francoise Gilot (89 éves) képei a Pécsi Kisgalériában láthatók. Nekem nagyon modern. De egy megnézést azért megért. Ha ilyesféle képeket (szobrokat) nézek, mindig keresek legalább egyet, ami valamelyest tetszik, vagy valamiért megindítja a fantáziámat – és akkor azt mondom magamnak, na ezért az egyért már érdemes volt bejönnöm.
Így voltam most is. Elsőnek megmutatom, ami „tetszett” aztán még néhányat a kiállítottak közül:

Üstökösök ütközése

A Civil közösségek Háza igencsak titkolja kincsét – egyetlen plakát, útbaigazító tábla nem látható kívül, bent is csak az emeletre vezető ajtón van egy A4-es „plakátocska” – ami értesít arról, hogy itt megtekinthető egy kiállítás.
Stein Anna (74 éves) festő és szobrász alkotásai láthatók itt. Érdekes, modern képek, szobrok  ezek is, habár messze nem olyan absztraktak, mint a kisgalériás képek. Különleges, egyedi technikával dolgozik, ilyent még sosem láttam, „lépcsősek” a lépek, vagy hogy is mondjam, szóval a festmény nem egy síkban van. Próbáltam  ezt érzékeltetni egyik másik fotón, hát nem tudom, mennyire sikerült.
Kisebb szobrok is láthatók, ezek nagy része azonban olyan „szerencsétlen” helyen állt, (fototechnikailag) hogy nem tudtam fényképezni. Volt egy aranyos pillanatom: a hölgy, aki nagyon szolgálatkészen felgyújtogatta és eloltogatta a villanyt amerre jártam, amikor a csodálatos bejárati lépcsővel szembeni, picurka kert üvegablaka előtt megálltam – elgondolkodva, hogy miképp is tudok üvegen keresztül egyáltalán fényképezni - odajött hozzám, és titokzatos hangon megsúgta, hogy „az ám egy fej ott”…
Édes Istenem, hogy nézhettem ki, hogy kényszert érzett ennyi "súgáshoz" ? Pedig igazán mondom, indulás előtt belenéztem a tükörbe. Frizura rendben, farmer, sportcipő, dizájnos napszemüveg, nagy szatyorban könyvek (utolsó könyvcserére mentem a Megyei Könyvtárba- legközelebb már a Tudásközpontban találkozom velük) – szóval úgy éreztem, minden rendben volt rajtam. Talán az ősz hajam volt az ok, hogy kényszert érzett a magyarázathoz ?? Ezt már sosem fogom megtudni, mert a nevetésemet alig tudtam visszafojtani és sürgősen távoztam….
Itt is a kedvenc az első a képek között:

Remélem látjátok, a jobb oldali a  "FEJ"  :-)

A ház csodás faragott lépcsője és a "reklám" a belső ajtón

Ha van időd…

„sat” nevű blog-olvasóm ajánlott egy linket, amit ezúton köszönök meg. Rákattantam – és ott ragadtam. Ha van időd, nézz be Te is, igen sok érdekes olvasnivalót, filmet találsz, de javaslom, kezdd itt: http://kataklizma.info/kik_vagyunk  
Tekintettel arra, hogy ma elég nehéz, ide-oda-futkosós napom volt, igazán jó mesélnivalóm pedig nincs, a saját morgolódásaimat meg már én is unom, kivételesen elégedjetek meg ezzel a nyúlfarknyi kis ajánlattal. Ha belemerültök, majd Ti is rájöttök, hogy nem is annyira „nyúlfarknyi”.
Mellékelek hozzá egy pár napja, a szomszédomban készült fotót, hogy a mai nap se maradjon kép nélkül:

Ha valakinek ez nem lenne elég, itt egy kis egyéb néznivaló:

http://www.3dvirtualistura.hu/mahart/mahart_virtualistura.html

Két és félezer éves idézet

Lassan, nagyon kis falatokban olvasom Platón Az állam c. könyvét. Meg kell rágni, oda kell figyelni minden sorára. S mivel véletlenül úgy jött ki a lépés, hogy épp mostanában kaptam kölcsön Lynn Picknett és Clive Prince Krisztus álarcai című könyvet is – rettentően nehezen haladok az olvasással. Ez utóbbi is olyan, hogy egy fejezetet elolvasva szünetet kell tartanom, mert annyi új információ zúdul rám, hogy az agyam egyszerűen képtelen felfogni. Tényleg igaz, hogy ez ember vénségéig/holtáig tanul(hatna).
Nem tudom miért (?) de most egy Platón könyvében olvasott részletet másolok be ide:
„…mindegyik uralkodó olyan törvényeket hoz, ami önmagának hasznos: a demokrácia a népnek, a zsarnok a zsarnoknak előnyös törvényeket, és a többiek is így. Miután meghozták, azt nyilvánítják ki az alattvalókra nézve igazságosnak, ami nekik hasznos, és az ilyen törvényt megszegőt meglakoltatják, mint törvényszegőt és igazságtalant…….minden államban az az igazságos, ami az éppen uralkodó kormánynak hasznos. Ugyanis az van hatalmon. A helyesen gondolkodó ebből következtetheti: mindenütt az az igazságos, ami az erősebbnek előnyös…….”
Platón (eredetileg: Arisztoklész, Kr. e. 427, Athén vagy Aigina – Kr. e. 347), ókori görög filozófus, iskolaalapító. Hatása jelentős volt az ókori és a középkori filozófiára de művei manapság is viták és filozófiai vizsgálódások tárgyát képezik. Munkásságának nemcsak társadalomtudományi, hanem irodalmi értéke is nagy jelentőséggel bír.
Egy Alfred North Whitehead-től származó szállóige szerint az egész európai filozófia nem más, mint egy sor Platónhoz fűzött lábjegyzet. (wikipedia)
Megéri ezt alaposan és türelmesen végigolvasni: http://hu.wikipedia.org/wiki/Plat%C3%B3n

P.s. A blogspot valami újítást hajtott végre, a képek bemásolása szinte teljesen lehetetlenné vált. Utálom ezeket a folytonos újításokat !!! Elnézést, ha valami most nem sikerül, de már ötödszörre próbálkozom és unom az egészet....

Madaras2

Tegnap kaptam ezt a linket: http://www.sakerlife.mme.hu/hu/gmap
Érdemes kiválasztani egy sólymot és megnézni, micsoda hatalmas területeken repül át. Megdöbbentő és elgondolkodtató. Alig több, mint két ökölnyi - és ilyen teljesítményekre képes. Peeeersze, tuuuudom, a fecske még sokkal kisebb és még sokkal nagyobb utakat is megtesz ! De most épp ezeket néztem szájtátva.
A másik meg – ahová gyakran ellátogatok, a nagyhalászi gólyapár. http://golya.mme.hu/golyakamera/kamera.php  Itt van néhány ma reggeli fotó róluk:

Megérkezik a fészekjavító anyag, a papa elrendezi, majd megelégedetten végignéz alkotásán.
Hát nem ez lenne a természetes „nálunk” is ? Anya ül otthon, foglalkozik a gyerekekkel, apa pedig ellátja őket.
Na már megint ki maradt alul ????

*************************************************
Fenti témától teljesen független, de találtam két mosoly-fakasztó idézetet. Az egyik szerzőjét nyilván ismeritek. A másik meglehet, csak álnév.(de nem az enyém : ) )
„Minden idősebb emberben van belül egy fiatalabb, aki azon gondolkodik, hogy mi az isten történhetett.”
Cora Harvey Armstrong
„Az öregkor nem olyan rossz, ha az alternatívára gondolsz.”
Maurice Chevalier

Legszebb vers Pécsről

@x ajánlotta ezt: http://www.baranyanet.hu/cikkek/11435  el is olvastam, meg is lepődtem.

A legszebb, legnépszerűbb (?!?) pécsi vers versenyében ami az első helyezett lett, azt olvassa el, aki akarja. Én ugyan ide be nem másolom. Kétségtelen, hogy ízlések és pofonok különbözőek – na de hogy ennyire, azt azért nem gondoltam volna. 

És igen – ha tudtam volna róla és igen, ha szavaztam volna – én ezeket választottam volna, s nem érdekelne, hogy nem lettek győztesek... Ezért most „bosszúból” bemásolom mindkettő. Akinek nincs kedve ilyen hosszú verseket olvasni, az „ugorgyon” !

Persze azért az olvasó legyen "pécsi", (ha "tüke" nem is) - hogy legalább fogalma legyen, miről szólnak a sorok... 

Csorba Győző: Flóra-pihenő

Beroskadt itt a táj, mint szépruhás halott
melle, kit tébolyult szerelem sírba tenni
nem enged és akit csak lassú és konok
harccal tud a halál végső birtokba venni. –
Beroskadt itt a táj – még néhol láthatod
a pusztulás nyomát: pár üszkös folt, más semmi,
beroskadt itt a táj, de, ó, ki gondol erre már?
Fénylő kincstárakat hord mindenütt a láthatár.

Sziklán ülök. Közel szállong az ősz, de még
zöld a levél. A gyász piros-sárgája rejtve
lappang a szín alatt, erőtlen kürt-jelét
figyelve az okos szeleknek, majd amelyre
kitörhet boldogan: az élő szégyenét,
díszét és szégyenét fájlalva, ünnepelve, –
díszét és szégyenét, mert romlás, mert romolni kell,
díszét és szégyenét, mert jobb élő elől megy el.

Alant a völgy-lapályt szőlőtáblák fedik,
a kéklő négyszögek, mint ódon csataképen
a fölvonult hadak, melyeknek rendjeit
harc nem kavarta még. Idébb, a hegy tövében
csak tűnő s villanó részecskék sejtetik
a tárgyakat, mivel a hegy-falat merészen
benőtte a bozót, s miként a szél, az ágbogak
szemem előtt szelíd mozgással úsznak, inganak.

Balról a nyúlt Mecsek mint állat-óriás,
mely békén elfeküdt, s hasához hagyja bújni
jóltáplált kölykeit, a dombokat. Csigás
bundájuk ujjaim begyén érzem simulni
vagy arcom ráncain mint lágy cirógatást. –
Kölyök-szag: rossz vagyok, jó volna megjavulni:
a felnőtt tévelyeg: szülő-anyját, testvéreit
elhagyja, gyűjtöget, fogat meg körmöt élesít.

A völgyön túl a táj lankásan nő az ég
kékjére. Hengeres torony, simán kanyargó
fehér út, – még odébb házak seregletét
takarják dundi fák. A száz irányba tartó
tekintet meg-megáll, mélázik szerteszét,
kívül nyugodt a kép, bennem forgó-kavargó. –
Lehunyhatnám szemem: már semmi nem segítene:
húsunkban zengedez tovább az elnémult zene.

Sziklán ülök. Nehéz a dús légáradat,
nehéz, alig bírom: mégis feszít, emelget;
a lombok és füvek illata-íze rátapadt,
amint a táj fölött hullámzott és kerengett.
Nemcsak tüdőm zihál, egész testemre átragad
a jámbor kapzsiság: mindent magamba nyeljek:
völgyet, hegyet, fehér utat, nyugalmat és derűt,
e roppant omlatag bájt és pehely-könnyű erőt.

Mindent magamba! csak mindent magamba, ó,
helyettük is, kik ott az ártatlan lapályos
s az alkony-táji nap fényében szunnyadó
szőlők és fák alatt a kőzet-éj halálos
országában gyűrött inakkal és fakó
szemmel feküsznek a pár-ölnyi ég alá most,
s néznének szerteszét, dagasztanák a mellüket,
de sűrű por kering, kínok között lélegeznek. 

Sziklán ülök. Zajos beszéd és lány-kacaj
szállal a Pihenő tetejéről a völgyre.
E kisded őrtorony nevettető bástyáival
készül türelmesen a minden-éji pörre,
melyet halálra ví dühödt és zajtalan
hadaival a völgy s az erdő, s ő, a törpe
próbálja védeni haragjuk ellen rábízott
táját, s hiába: ősz felé zilált lesz és nyúzott. 

Szél jő a hegy mögül, megrebbenek, megyek.
A lombok támadó fortélyaik beszélik.
Sietnem kell. Ha itt szorulnék, senkinek
nem volna gondja rám. Lesem fürkészve mégis:
a Pihenő fehér terméskövei véresek,
sehol a lány-kacaj, szörnyeteg óra érik.
Az út végén az éj torlaszait építi már,
a kavicsokból is iszonyat rí és borzadály.

A képekről leellenőrizhető, hogy mennyire pontos a vers monden sora !!!

Flóra pihenő a "kisded őrtorony" és  a beroskadt táj a szőlőtáblákkal.

Weöres Sándor: Álom a régi Pécsről

Lovászi Pali bátyámnak

Vigyem-e a függő lámpa
könny-csipkéit, dér-pihéit
a fény és drót doktorához?
átlátszó kőszálait
és kiszáradt tengerpartját?
Egyre szűkebb sikátorban
nem találok fuvarost.
A cseléd-nők lógaszkodnak
hálón, hosszabb álmukért
kapnak némi órabért.


Fenn az idő tűhegyén
kirakó-játék a Tettye,
lenn behorpad a Puturluk.
Zegzugok körűl a város
félig-nyitott kőgallérja
itt forgószél közepén
trónol Haviboldogasszony
– hanyatt fordult szamara
négy patát az égre vet –
köröttük a szikla-gallér
a kormos eklézsiára
őszintén, csatorna nélkül
bőven gyűjt esővizet.
Nincs híd. Csak a zuhatag.
Példázatként, vagy csalétkül,
deszka-palló a víz mellett;
de igazi rokonok
egymás keblére borulva
szárny nélkül is átrepülnek,
a képzelt betegek nyelik
a török-korból maradt
vörösréz félholdakat.


Törpe-kucsmám eltemet,
patkány-prémem elsirat,
de szél-borzolta magasban
őrzi szőlleit Makár,
egy-ujjal tanít Jakab
a tóban, hol mossa lábát,
énekelni pontyokat;
errébb Málom mezeje
ül a vasuti sorompón,
megáll a sörház előtt
s gondolkodva hazatér.


Mokka-torta kerekén
bankban, kristály palotában
elefántok kórusa,
áhitatos kehely-csengés;
hol a ház-sor lelapul
ott úszkál a kovácsműhely
múlt századok bíborában,
sötét csücskei között
vén és ifjú ördögök
muzsikálnak gyászruhában;
s a borotválatlan út
ahol szűzek orgonálnak
s a házmester buboréka
fölvet egy-két üstököst:
itt a kávé-torta széle,
tovább tán a lila semmi,
tán ösvény a gyümölcsösben,
szétszórt kutyaugatás,
éjben elvesző vonat.


Tisztító-szerek közül
a söntésből süt a nap,
ott olvasható a naptár,
a csótányok függőkertje,
pettyes gazdaság, beléje
zápor-mosta haj merül.
Hát a korsót is vigyem?
minden forrást és villámot?
az istálló kürtjeit
éppen mikor áldást fújnak
telt tőgy és sírmécs között?
Nem hallgatok íly tanácsra,
mit ezüstpapír köhög
kátrány-tócsából a vak
berekesztett ablakokba.


Inkább fölgyújtom kabátom
fényes pillantásait,
millió kis lepke-csápját:
lássalak, te árny-lepett,
aki hálódat veted
gyermeksírás-méhkasokra,
és az óváros fölött
a jövendőt elkötöd,
rongyos múltat vetsz alája
– egy lámpára éhezem,
te, oltottan, mindahányra –
Bánod? Itt viszem a gemmát!
Hadd jőjjön szemközt vele
a vállával elfutó
mell nyitott kerámiája.

Tettye...................................Havihegy

Jakab hegy.................................Makár hegy

A Puturluk kis utcái, ahonnan zubogva fut le a víz ha esik az eső...

(Mellesleg ezt nem vették figyelembe azok az agyatlan tervezők, akik a Vince utcát tervezték, pedig hát olvasd el, még a versben is meg van írva, milyen árvizek zúdulnak itt le !)

Séta vasárnap

Ülök itt vagy 10 perce, formálgatom a megírandó mondataimat, és arra gondolok, valami nincs nálam egészen rendben „ott fölül”. Mert miért van, hogy én minden rosszat, negatívat észreveszek és hogy észreveszem, az még csak hagyján, de minden alkalommal kicsit el is keseredem miatta. Ahelyett, hogy meg tudnám rántani a vállam, s jó bevett magyar szokás szerint azt mondanám, nem az én ügyem, nem érdekel….

Gyanítom, a hátralévő időben én már nem fogok megváltozni, így hát bocs, ha a mai beszámolóba is jut keserűség. Majd igyekszem rövidre fogni.
Végre elmentem és megnéztem a Kardos úti turistaházat. ( http://ifupecs.hu/?page=text&id=25 )Csodálatos idő volt, majdnem azt mondanám, nyári meleg. Az állatkertig busszal mentem, onnan sétáltam le egy hatalmas körrel a kőbányán, Mikszáth Kálmán – Magaslati úton - Tettyén -  Zerge utca vonalon hazáig. (Hetek óta rettegve gondolok arra, mi lehet a Havi hegyen, egyszerűen nincs bátorságom elmenni odáig….)
Rengeteget fotóztam, szokás szerint max. egyharmados sikerrel. Az erős napsütésben nagyon nehéz a virágokat – különösen a sárgákat fehéreket - lefényképezni. Amire büszke vagyok, találtam egy kosbort, és megmutatok egy aranyos képet, a virágzás előtt álló imádott moháimról. Én ennek a képnek örültem a legjobban. A lila a júdáspénz a sárgás-zöld a színeváltó kutyatej.

A turistaházhoz egy szép ösvény vezet, olyan jó volt ebben a zöld alagútban sétálni ! A ház hátát látja meg az érkező először – nos, az elég riasztó. Picit gondolkodtam is, be merjek-e menni a kapun, aztán - mivel elég nagy volt a csend - erőt vettem magamon és bementem. Tényleg teremett lélek nem volt ott, aminek őszintén örültem. Készítettem pár fotót, ezeket láthatjátok itt alább:

Tudom én, hogy minden pénz kérdés, de hát annyi felesleges dologra jut, akkor ezeket a turistaházakat egy picit nem lehetne szebbé tenni ? Tavaly voltam a fehérkútinál és ismerem a Tettye fölöttit is, hát azok se különbek.
Nem tudom, miért van az nálunk, hogy ami „közös” az olyan „gazdátlanak” látszik. ( Közös lónak túros a háta ? Ez lenne a magyarázat ? )
Persze a felbukkanó gondolataimtól próbáltam megszabadulni, de csak csak jöttek az újabb impulzusok:
Az út mellett a fémgyűjtők már kifűrészeltek egy irányjelző táblát, ott várja, hogy elvigyék a színesfémgyűjtőhöz. (Ez is egy olyan téma, mely ha eszembe jut, a jól beszabályozott kis vérnyomásom az egekbe ugrik… Hát micsoda egy béna ország ez, ahol képtelenek a sok fémtolvajt elkapni???)

Kicsit lejjebb két öregasszony megszállottan tépdeste a nyíló orgonát egy hatalmas bokorról – pedig csak a balga hiszi, hogy az ilyen orgona otthon a vázában megmarad. Nekik már csak a koruk miatt is tudnuk kéne.

A Makrisz Agamemnon szobor alatt (hirtelenjében nem is tudom mi a neve most, Felszabadulási emlékmű volt régen) – egy vízakna telistele szeméttel, és ahogy innen a mélyből felemeltem a szemem, egyenesen ráláttam a Hotel Kikelet mellett épülő „gazdagkórházra”.

A fene tudja, mivel fejezzem ezt most be.
Jó volt, hogy elmentem ? Kár volt ?
Magam sem tudom….