„Kálváriázni”
voltam a múlt héten – nagy valószínűséggel az utolsó ilyen utam volt. Nem azért
mert halni készülök, hanem mert elfogytak a közeli helyszínek. Még Tolna
megyéből hiányzott néhány – és ügyesen, meg szerencsével, egy szép körre fel is
tudtam „fűzni” őket. Dombóvártól indultam és
Döbrököz, Gyulaj, Szakály, Hőgyész és Kisdorog volt az öt falu melyeket
fel akartam keresni.
Csodálatos napsütéses
tavaszi nap volt, bár dél felé már inkább nyári forróságnak éreztem, felfelé
lihegve a kálvária hegyeken…
Gyakorlatilag
semmi extra esemény nem történt, kényelmesen autóztam és eközben tudtam
nézegetni – merthogy szeretek nézegetni vezetés közben, ezért is nem hajtok
120-szal. Kerestem az utaktól távolabbi
helyen látható bodzabokrokat is, mert
aktuális volt a bodzaszörp befőzés is.
Döbrököz
sima eset volt – felújították a kálváriát – végig-fotóztam – kész, mehetünk….
|
Döbröközi kálvária |
Szakályban
a Mindenszentek temploma udvarában vannak a stációk. Azt már messziről
láttam, hogy a kert-kapu csukva, s hamarosan kiderült, hogy zárva is…. Azt
hiszem, nagy nehezen még át tudtam volna mászni a kerítésen, de féltem, hogy
hívják a mentőket, mert egy bolond öregasszony
mászik a templom kerítésén – hát erről a változatról lemondtam.
|
A szakályi templom kívülről... |
|
..és belülről a csodás Gebauer freskóval... |
|
...és az Angster orgonával és a javításért esedező csúf foltokkal.... |
Kiderítettem,
van Marika néni (gondnok), s neki kulcsa – ám őt sajnos nem találtam, pedig még a barátnőjéhez
is elmentem. Szomorkodva járkáltam a templom körül - mellette van az iskola –
gondoltam próbálok ott tanácsot kérni, hogy is juthatnék be. Épp akkor hozták a
napközisek ebédjét, megkérdeztem hát a sofőrt, van-e tippje, hogy lehetne ide
bejutni ? Ritkaság, hogy az ember ilyen azonnali segítőkészséget kapjon,
ugyanis a fiatalember seperc alatt átmászott az iskola kerítésén, hogy megnézze
nekem, a templom kert hátsó kapuja is zárva van-e ? Mert ha nem, hát akkor ott
esetleg be lehetne menni. Ám sajnos az is zárva volt.
Az
ő ötlete volt, hogy keressem meg a Tóth János bácsit, akinél szintén van kulcs –
s be tud engedni. Mázlim volt. Őt megtaláltam, s így sikerült elkészítenem a
képeket, mitöbb, bejutottam a templomba is.
És
mi van benne ? Az 1300 fős kis falu templomában ?? Na mi ? Hát természetesen
Angster orgona 1905 (!!) óta , sőt, hogy még valami kösse Pécshez, Gebauer Ernő
csodás freskói díszítik 1938 óta. Oda voltam a gyönyörtől – ritkaszép templom
ez, ha véletlenül arra jár valaki, próbáljon bejutni, nagyon megéri !
|
Ez nem volt nyitva, a bejárai üvegajtón át fotóztam |
Ám igazi
csoda Hőgyészen várt. (Be kell
valljam, sosem jártam ott, pedig hát „macskaugrásra” van tőlem) Egy kedves,
városias jellegű helyre érkeztem – utóbb (másnap, itthon) rákerestem a neten –
érdemes lett volna ott több időt is eltöltenem, mint amennyit rászántam. De még
így is két igen kellemes meglepetés ért: az egyik, a kis dombra épített templom előtt várt.
A templomról már itthon
olvastam – tekintve hogy körülötte áll a kálvária, gondoltam akkor benézek oda is. A neve „Szent
Kereszt felmagasztalás temploma” (Ezt a titulust használták a török időket
átvészelt középkori templomban is azok a németek, akik az újkori Hőgyész
alapítója, Claudius Florimundus Mercy gróf által 1722-ből kezdődően települtek
ide.) A jelenlegi plébánia temploma 1799-ben készült el, 1899-ben, 1966-ban és
1974-ben újították fel.
Már az is
megdobogtatta a szívemet, amikor olvastam, hogy a templom két manuálos orgonája
a pécsi Angster orgonagyár műhelyében készült 1927-ben. De ami a templom előtt
várt, az volt az igazi meglepetés, ugyanis itt áll Sinkó András 1948-ban
készült Szűz Mária szobrának egy példánya !
|
Sinkó András Szűz Mária szobra |
Már a
máriakéméndi angyalszobrok kapcsán is világossá vált számomra, hogy a Zsolnayak
nagyon ügyes kereskedők is voltak – azon
kívül, hogy csodálatos kerámiákat alkottak. Volt egy megrendelésük a pécsi
Pálos templom elé, egy Mária szoborra. Biztos, ami biztos alapon, legyártottak
még két tartalék példányt. Szóval a Pécsre készült szobor másolata eljutott
valahogy Bólyba, s lám, Hőgyészre is !
Volt még egy modern szobor, - a II.vh.áldozataira emlékeztető - a templom közelében, azt is megmutatom:
A második vh. áldozatainak emlékműve
Érdekesség, megemlíteni és megnézni-való még a hermelines szökőkút. Az Árpád-korban Hőgyészen "hölgyészek" azaz hermelin vadászok laktak. Ennek és az itt művelt egyéb szakmáknak állít emléket a szökőkút.
|
A hermelines hölgy és a kút egy részlete |
A másik
meglepetésem a templom melletti pizzéria volt. Kalandozásaim közepette nem
szoktam „éttermekbe” járni – de most valahogy úgy alakult, hogy „rákívántam”
valami levesre. A pizzériába azért mentem be, hogy megkérdezzem, csak pizza van,
vagy netán van leves is ? Semmiképp nem akartam pizzát enni, nem is vagyok
olyan nagyon oda érte, bótit meg életemben egyszer ettem csak – inkább a
magamét eszem, már ha egyáltalán… Szóval bementem és volt leves, méghozzá
húsleves, májgombóccal. Be kell valljam, rég esett ilyen jól egy vacak kis leves,
és miután bekanalaztam, megkérdeztem (fura egy vendég vagyok én) lehet-e fél
adag rántott gombát rendelni köret nélkül ? Lehetett. Akkora adagot hoztak ki,
hogy alig bírtam lenyomni pedig finom,
friss gomba volt.
No, ezek
után már folytathattam tovább az utamat – fizikailag is jól „feltankolva”. Még
készítettem a közelben pár fotót és irány a végtelen…
|
Hát nem kívánnád ezt a selymet megsimogatni ? |
Ezen az
úton nincs túl nagy forgalom, bámulhattam nyugodtan a szelíd lankákat, zöldellő
dombokat, felszántott földeken épp kibújó pár centi kis kukoricákat és volt,
ahol már a sötét smaragdzöld gabonát. Hátterük a még mindig halványan fehérlő
sok akác – bár messze nem volt itt annyi, mint Drávasztára felé.
Egyszer
csak felfedeztem egy csodás búzaföld mellet, egy végtelenbe vezető utalt,
melyen nem is túl messze bodzabokrok virítottak. Index balra, kanyar, és máris
a jó hűs akácok alatt álltam. Olyan nadrág
volt rajtam, amin csak farzseb van – a slusszkulcsot
abba tettem, fogtam a szatyraimat és elindultam befelé a gazos bodzásba.
Szedtem bodzát, majd visszamentem az autóhoz …..és nem volt a zsebemben a
kulcs. Én ott majdnem szívszélhűdést kaptam. Hogy fogom én a derékig érő gazban
a kulcsot megtalálni ? De hogy eshetett (???) ki a zsebemből ?
Majdnem
sírva indultam a magam vágta "vadcsapáson" visszafelé, természetesen
a földet szemlélve, mert hát hová esik egy kulcs ? … Nem találtam. Nem kell mondanom,
már már pánikba estem, amikor (Isteni sugallatra ?) feljebb emeltem kicsit a
tekintetemet a földtől és láss csodát, a bodza melletti csipkerózsa ágán ott
ficánkolt az én slusszkulcsom. Ehhez hozzá kell tenni, hogy nincs semmiféle
elegáns „kulcstartóm”, viszont egy vastagabb zöld selyemzsinór van a kulcskarikába befűzve (itthon
azon lóg a „kulcsos falon”). Nos, ennek a madzagnak a vége valószínű kilógott a
farzsebemből, és a vadrózsába akadt. Hát nekem
arra a napra ennyi elég volt az izgalomból….
De
szerencsére egy kedves, szép élmény még jutott az út végére. A kisdorogi
kálvária egy hegyoldalban, a temető mellett van. Egy darabig autóval is fel
lehet menni. Letettem a kocsit a gyönyörűen ilyenolyanállamitámogatásból felújított
ravatalozó mellett és fényképezőmmel a kezemben elkezdtem mászni felfelé a
meredeken…
És akkor
egyszer csak megláttam, hogy a kálváriasor végén, a keresztek mellett valami
barnás foltocska van…Valahogy azonnal tudtam, hogy ez csakis egy őzike lehet. (Sugallat
? ) Már fogtam is a gépet, próbáltam
zoom-olni, hát azért szerintem a képen -
ha nem is csodás fotó, de - látni lehet, hogy ki áll a majd térdig érő gazban.
Nagyon
örültem ennek a véletlennek, ritka az efféle szerencse. Két képet sikerült
készítenem róla, de mire pár lépéssel feljebb mentem és egy harmadikat is szerettem volna – már sehol se volt. Még csak azt se láttam,
merre szaladt el. De nem baj – végülis két képem lett róla. Én az ilyen
perceket tartom az életem legszebb ajándékainak.
|
Ez csak a kálvária... |
|
Ez pedig Ő ! |
|
Nyakát nyújtva figyel.... |
Fáradtan és
csendesen, nyugisan vezettem hazafelé a régi hatoson. Csak néztem, ahogy elhúznak
mellettem azok, akik valamiért sietnek.
Azt még
elmondom, hogy csak „játékból és próbaképp” ezen az úton kb. 15-20 (ha nem
több) autót elengedtem magam mellett – akiknek az én 80-as tempóm szemmel
láthatólag tetű-mászás volt. Jól-nevelten indexeltem jobbra – lehúzódtam – Menjél
haver !!!
EGYETELN
EGY sem jelzett vissza, hogy köszöni a kedves figyelmességemet. Szlovéniában a
hegyi utakon ez teljesen természetes – na de hát sajnos nem Szlovéniában
vagyunk….
(Végezetül, csak zárójelben, egy ősrégi szójáték jutott eszembe - bocs az esetleges ffi olvasóktól, de "nem hagyhattam ki" 😜: a férfi, 20 évesen: Vas, 30 évesen: Ηeves, 40-50 évesen: Békés, 60-80 évesen: Tolna, de nem megy-e).