Húsvét

A húsvétot sose szerettem. A főtt sonkát igen, de ami a hülye locsolkodást illeti – hát az elől, ha lehetett elbújtam. Az undormányos kölniktől gyakran nem volt menekvés, mert keményen tartja magát a szokás, hogy a lányokat-asszonyokat „locsolni” kell. Igaz, szavam nem lehet, a büdös kölni még mindig jobb,  mint egy vödör hideg víz.

Amit örömmel csinálok, az a mindenkori tojás-festés. Soha még matricás tojást nem adtam senkinek, az egyszínűre festést is  nagyon, nagyon rég abbahagytam. Igaz, a hímes tojásaimmal nem indulhatnék semmiféle tojásfestő versenyen. Egyik sem tökéletes, talán pont ezért szeretem őket. (Olyanok, mint én...)

Az első adag elkészült szerdán - csütörtökön még kb. ugyanennyi "megdolgozása" várt rám.... Szeretettel rajzoltam meg minden kis virágot - és azt hiszem, ez az egészben a lényeg. És még senki sem mondta, hogy "egyedi" festésük miatt ehetetlenné váltak 😃

Ezúton kívánok minden ide-tévedőnek kellemes, vidám húsvéti ünneplést !

a folytatás:

Mindig tanul az ember

http://www.magyarharangok.hu/szokasok.html

Most kaptam a fenti linket, aminek a „szokások” című fejezetét érdekes olvasmányként ajánlom annak, aki ide téved.

Én pl. nem tudtam ez (se):

Déli harangszó

Déli 12-kor hallhatjuk. Országszerte, széles körökben elterjedt vélelem, hogy délben a Hunyadi János által 1456-ban aratott Nándorfehérvári diadal emlékére szólalnak meg a harangok. A tények azonban mást mutatnak. III. Calixtus pápa 1456 június 29-én keresztes hadjáratra szólítja fel a fejedelmeket a hatalmas területeket meghódító törökök ellen. Ekkor rendeli el, hogy délután 3 óra és napnyugta között fél óránként szólítsák imára a híveket. 

1456. július 22-én megtörténik a neves diadal. Ám a harangozást kihirdető bulla a győzelem előtt 6 nappal, 1456. július 16-án íródott, viszont a győzelemmel egy időben ért Budára. 

Innen származik a mindmáig élő hiedelem. A harangozás célja a török támadások elleni imádság volt. Az 1490-es években ismét támadásnak indulnak a török csapatok. 1500-ban VI. Sándor pápa rendelte el ismét a délidőben történő harangozást, hogy a török elleni harcok sikeréért imádkozzanak az emberek, ekkor került ennek időpontja déli 12 órára. Ez a gyakorlat szokássá vált mindmáig…

Ugyan ezen az oldalon nem találtam meg, de mégis ide illik, az a kedves pécsi szokás, hogy bizonyos templomok harangjátéka a bányászhimnuszt zengi. Én valahogy mindig elérzékenyülök, ha hallom…

Hallgasd meg itt:  

Klopacska Tisztelet a bányászoknak, ősi európai bányász himnusz  (klikk)

 Az alábbi pécsi templomokban hallható ez a szép harangjáték:

Pécsbányatelep, gesztenyési templom.

  

Ágoston téri templom https://hu.wikipedia.org

Szabolcs falui templom http://www.pecsibanyasz.hu/arc/toronyzene/torony3.jpg

Vasasi templom http://mapio.net/pic/p-122763620/

Fohász

 

Kép: http://gritou.skyrock.com

 

Van, amikor az embernek  túl sok minden van a fejében, van, amikor túl kevés. Van, amikor szeretne leírni mindent, van, amikor inkább eltitkolná még azt is, amit leírt.

Nem szeretem a márciust. Már nincs tél és még nincs tavasz – az emberben valami furcsa, feszült várakozás ül, semmi se jó és semmi se sikerül…

Ilyenkor kell elolvasni ezt az alábbi szöveget. Ha szükséges, akár többször is:

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!