Házimunka során végezhető gyakorlatok 😀

Tippek háziasszonyoknak:

	Szemforgatás jobbra és balra Kézimunkázás, varrás, vagy TV nézés szünetében forgassuk körbe a szemünket hatszor az óramutató járásával megegyezően, majd ismét hatszor az ellenkező irányban.  (Végezhető bolti árcédulák megtekintésekor is. 😀)
	Fejfeszítés jobbra és balra Zöldségtisztítás vagy tévénézés után fejünket hajtsuk jobbra, bal kezünket tegyük a halántékunkra, majd próbáljuk meg fejünket egyenes tartásba hozni, bal kezünk nyomása ellenében. A gyakorlat hat másodpercig tartson, közben folyamatosan lélegezzünk. Lazítsunk és ismételjünk baloldalra hajtott fejjel és megcserélt kéztartással. (Végezhető akkor is, ha valami hihetetlent hallasz: "Jaj eldobom az agyam" felkiáltással egybekötve 😀 )
	Karfeszítés lefelé Amíg a reggeli készül, jobb kezünkkel fogjuk meg bal csuklónkat, majd bal karunkat feszítsük felfelé, a jobb lefelé nyomó ereje ellenében, hat másodpercig. Rövid pihenést követően a kezek szerepét felcserélve ismételjünk. (Gyermekünk pofonvágása helyetti csillapító mozdulatként is alkalmazható. 😀 )
	Asztallap összenyomása Asztalterítés közben egyik tenyerünket helyezzük az asztal lapja alá, a másikat az asztal fölé, majd alul lévő kezünkkel feszítsük felfelé az asztallapot, a felül lévővel pedig nyomjuk lefelé. Hat másodpercig tartson a gyakorlat. Pihenés, lazítás után megcserélt kéztartással is végezzük el a gyakorlatot. (Gondold kezed közé ellenséged fejét 😀 )
	Konyharuha széthúzása hát mögött. Portörlés vagy edénytörlés közben vessük hátunkon át a porrongyot illetve a konyharuhát, markoljuk meg a két végét, majd teljes erőnkből húzzuk szét hat másodpercig. Lélegezzünk egyenletesen. Pihenő után ismételjünk. Ez a gyakorlat a test felső részét erősíti. (Ha zenére riszálsz kicsi hozzá, csak még hatásosabb lesz a gyakorlat. 😀 )

Igazán nem nehéz - és TORNA !  😊 

Rododendronok

Nem mondanám, hogy a rododendron a legkedvesebb virágom, de el kell ismerjem, nagyon szép és hihetetlenül sok változata van. Találtam róluk egy szép videót. És mivel különös eseményről nem tudok beszámolni, vagy amiről írhatnék, annak egy részéhez nem volt kedvem, másik részéhez  meg nem volt időm, most ezt mutatom meg...





Tán a május jobb lesz......

Kedvenc levesem

Nem tudom, hogy vagytok vele, énrám néha rám jön a "most kicsit alaposabban takarítok" jeligéjű  betegség - és akkor kirámolom a konyhaszekrényt is, meg a fiókokat, stb.stb...
(Na jó, nem hetente történik ilyesmi, de azért épp elégszer. Van rá időm.....)

Közben nem sok gondot kellett fordítanom az ebédre, mert csak kivettem a mélyhűtőből egy adag kolozsvári káposztát és megmelegítettem.
Viszont csináltam eléje 5 perc alatt egy olyan leveset, amit nagyon szeretek, és az idejét nem tudom, mikor készítettem utoljára. Nagymamám rongyos levesnek hívta.

Az ötlet úgy jött, hogy a hét elején valamelyik nap fogalmamsincs-melyik-csatornámon láttam egy filmet, amiben arról volt szó, hogy a kisebb német falvakban még ma is (vagy ma újra) divatos a közösségi kenyérsütés. A nők (akiknek nem feltétlenül kell eljárni dolgozni, mert anélkül is megél a család), szóval a nők hárman-négyen összebeszélnek, és együtt sütnek egy nagyobb mennyiséget, természetesen kemencében.
Ó, micsoda aranyos is rozskenyerek kerültek le a sütőlapátokról ! Irigykedtem rendesen !

De nem ez a lényeg. Az esetleg megmaradt kenyeret ezeken a helyeken nem dobják ki. Mint ahogy emlékezetem szerint, gyerekkoromban SOHA kenyér nem kerülhetett a szemétbe nálunk se. Max. talán a moslékba, de mivel tán egy-két alkalommal volt disznónk, erre se merném letenni az esküt.
Persze akkor is volt azért, hogy nem lehetett egész pontosan kiszámolni egy hét személyes nagycsalád kenyérszükségletét. De bizony sokszor ettünk pirítós kenyeret, jó kis fokhagymával bedörzsölve, és (ide akartam nagy kacskaringózások után kilukadni), ettünk bizony mi is „Rongyos levest”.

Ezt láttam most ebben a filmben, hogy a gazdag Németországban még ma is van, ahol esznek ilyent, méghozzá nagy, nagy élvezettel.
Rögtön összefutott a nyál a számban, ahogy a látvány miatt felidéztem azt a régi, Nagymama főzte levest. Eredetileg maradék húslevesből is készülhet, de amikor megjelent a Vegeta, akkor emlékszem, én csináltam abból is többször.

Nem nagy kunszt. Kenyér- vagy zsemlekockákat kell szép ropogósra megpirítani (csak szárazon, nem olajban !), a húslevest kicsit megborsozni, beleütni egy-két felvert tojást, jó sok petrezselyemmel megszórni, és miután kimerted a tányérba, beledobálni a megpirított kenyérkockákat. A kenyér pillanatok alatt elázik, de nem baj, úgy az igazi. (Vagy ha ropogósabban szereted, a "bedobálást" lehet kisebb tételekben is csinálni.)

No, ez volt a tegnapi levesem. Mennyei volt !
(Érdekes, a Google-ban a címre rákeresve, sok helyen azt látom, a rántott levest hívják sokan rongyos levesnek. Hát ez nem az. Semmiféle rántás nincs benne.)

Meglepődtem….

Annyira de annyira szeretném tudni, hogy miként működik az agy ? Az agyam…

Mert mégis, honnan, hogyan bukkan fel a „semmiből” egyszer csak egy dal, amit több, mint 50 éve tanultam, illetve énekeltem ?

Most hogy újra-énekeltem,  láttam, vannak „emlékezet-hiányaim”, de soha nem tanultam olaszul, márpedig ezt a dalt mi – az iskolai kórussal – olaszul énekeltük.

Sajnos arra sem tudok rájönni, hogy milyen alkalomból, miért kellet vajon süldőlányoknak egy ilyen dalt betanulni és valahol előadni ?

… Nem tudom, sajnos már erre sem emlékszem.

De a dal szövege – ráadásul olaszul  ! – valahogy mégiscsak megőrződött.

Na de….

Nem úgy van ám, hogy „beugrik” egy dal és slussz….

Rögtön követte két másik – és ráadásul finnül…. 😀

Az első nem is akármi, hanem egyenesen a finnek himnusza:

Szövege:

Oi maamme, Suomi, synnyinmaa!

Soi, sana kultainen!

Ei laaksoa, ei kukkulaa,

ei vettä, rantaa rakkaampaa

kuin kotimaa tää pohjoinen,

maa kallis isien.

A második egy kedves kis gyerekdal, ennek csak az első versszakát tanultuk/énekeltük….

Talán Pécs testvérvárosából, Lahtiból voltak itt vendégek – s őket köszöntöttük a két finn dallal ? … Hol ? Mikor ? Miért ? Fogalmam nincs róla… De a dalok megmaradtak.

Szerencsére.

Kultani kukkuu, kaukana kukkuu,

Saimaan rannalla ruikuttaa;

ei ole ruuhta rannalla,

joka minun kultani kannattaa.

Szólal a kincsem, messzire szólal,

jajgat a saimai tószélen;

csónak a parton egy sincsen –

hogy evezzek át  hozzád, én kincsem?

Édes jó Istenem, mik lehetnek még elraktározva az én agyamban ?

...megszólal a vén föld szava...

Szabó Lőrinc: Fűben

Fekszem hanyatt,

fejem alatt

megszólal a

vén föld szava:

No, ugye kár volt ?

Nézem a felhőt

és lent az erdőt,

a néma tábort;

aztán lehúnyom

a szemem,

süllyedni kezd

a föld velem

s nyíló husa

halálpuha

kéjében oly

ismerősen elomlok,

ahogy az én

alvó husomban

alusznak a csontok.

6 kávéskanál és tortavilla

Ma sikerült elajándékoznom 6 kávéskanalat és 6 tortavillát (ugyanennyi megmaradt még) -  én már 12 személyes nagy ebédeket biztos nem fogok rendezni - minek őrizgessem  ? És akinek adtam, hogy örült ! És még én hogy örültem, hogy pont neki - a most házasságba induló fiatalnak - adhattam.
Nem tudok jobb érzést, mint az, amikor a másik arcán látod az őszinte örömöt.

A nagy össznépi adakozó hadjáratomban a gyerekkori mesekönyveim következnek. Fogalmam nincs róla, hol kellene próbálkoznom, hogy megmentsem őket.
Pl. itt már írtam az egyik könyvről:
http://aranyosfodorka.blogspot.com/2016/05/mesekonyvek-es-egy-regi-kedves-vers.html
és foglalkoztam is a mesekönyveim sorsával, de aztán abbamaradt a dolog... Most megpróbálok a témában tovább lépni...
Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a mai intenzív vizualitáshoz szoktatott gyereket az ilyen, "csak szóbeli" mesélés leköt-e még ? Amikor a 2 éves a mobiltelefonon mozgó mesét lát, (sajnos) azt hiszem a fantáziáját "csak" a szó nem mozgatja meg. Pedig kár... (De lehet, hogy tévedek - majd biztos lesz aki helyreigazít...)

Várnám a javaslatát annak, aki ide téved.
Vagy fényképezzem le őket, tegyem fel és akkor kérdezzek ?

(Amúgy megdöbbentő árakat láttam egyik-másik használt-könyves oldalon - 1976-os kiadást "RÉGI" mesekönyvnek hirdetnek és rendesen megkérik az árát. Akkor az én 70-90 éves könyveim értéke mennyi lehet/ne ?)

https://hu.depositphotos.com/122261250/stock-video-fun-gift-with-books.html

De én  nem eladni, hanem valaki "könyv-szeretőnek" odaadni szándékozom...

Ha húsvét, akkor Görögország....

Ezzel a mesével kívánok mindenkinek vidám, kellemes húsvéti ünnepet !

http://en.academic.ru/pictures/enwiki/84/Tree_flower_dsc00980.jpg

Tudom, hogy nem valami sikerült az én képem, de nem voltak túl jók a fényviszonyok (se) meg siettem is, csak úgy gyorsan ellőttem egy képet, mert őszintén szólva nem tudom, hol van a városban még egy ekkora júdásfa, mint ez. Holott ilyenkor tavasszal igen dekoratív, szinte nem is látszik ki az ág, a milliónyi kis virág  közül.

Ott áll a Köztársaság téren a volt PécsiÁG irodaháza előtt  és nekem minden virágzásakor azonnal Görögországot juttatja eszembe.

Amilyen szerencsés vagyok, én épp húsvétkor jártam Görögországban, ami az ottani görög-katolikusoknak nagyobb ünnepe tán, mint a karácsony.

Ha valaki egyszer azon gondolkodna, hová is fizessen be egy még elviselhető árú turistautat, mindenképp Görögországot ajánlanám. Ez az ország maga a történelem - persze már annak, aki az iskolában még tanult valamit is a görög történelemből. ( Nem ismerem a mai tanmenetet, mi még tanultuk.)

Az időpont se mindegy, nyáron azt hiszem már túl forró, de ilyenkor tavasszal maga a csoda !

(Óvatosan azért hozzáteszem, hogy én több évtizede voltam, s tudom, azóta sok minden változott nem csak a világban Görögországban is. meglehet, ha ma mennék, már nem ilyen lelkesen és szép emlékekkel jönnék haza....) 

Mi busszal mentünk, keresztül az akkor még létező Jugoszlávián. Első éjszakánkat Krusevacon a Rubin hotelben töltöttük és a meglehetősen szegényes, korai vacsora után kicsit elkóboroltunk a városka eldugott utcáiba. 

(Zárójelben jegyzem meg, hogy mindegyik utazásomon azok voltak a legizgalmasabb, legemlékezetesebb percek, melyekben a csoporttól távol, abszolút ismeretlen, eldugott helyeken fedeztem fel, láttam/lestem meg....Nem is értem, az idegenvezetők miért nem viszik a csoportjaikat efféle helyekre ? Csak az obligát, már-már lejáratott látnivalókat mutogatják...) 

Ezt írtam a naplómba arról az estéről: "Összefacsarodik a szívem, 10 emeletes panelok  halálos ölelésében fulladozik, agonizál a múlt, megalázó mocsokban. Töpörödött nénike hátán tűzrevalót cipel, mocskos gyerekek hajkurásszák egymást, szegénységszag úszik a levegőben - s pár sarokkal odább rikoltozó neonok cikáznak."

Másnapi cél Thesszaloniki. http://hu.wikipedia.org/wiki/Szaloniki 

Az egész görög utamból ez a város (talán épp a véletlenül elcsípett hangulata miatt) és a Meteorák tetszett a legjobban. 

Útközbeni jegyzeteim: (Még Jugoszláviában) Temetőt látok, a sírokon (esővédő?) nylonzacskóban pihennek a koszorúk. 

- Meglepően sok a szarka - jellegzetesen billegve állnak-szállnak mindenfelé. 

- Nis: itt láttam az első égbenyúló cédrust, és egy ház udvarában egy olyan citromfát, amely telistele volt érett aranyló citrommal. 

- Skopje még őrzi az 1963-as rettenetes  földrengés nyomait. /Az első mecsetek Presevo előtt bújtak elő a látóhatáron. 

- A Vardar völgye szép, de a teljesen kopár hegyek, ahol csak a szikla látszik  és semmiféle élet nyomát nem leled - nekem nem tetszenek. 

- Evzoni (határátkelő)  egy kávé 2DM. 

- A szőlőt, sőt valami gabonaföldet - búza? árpa? - is öntözik. 

- Oszlopos ciprusok kíséri utunkat. Abszolút délvidéki feeling. 

Szállodánk Thesszalonikiben: Vergina.

A Fehér torony

Szt.Demeter bazilika

Aki ide olyan szerencsés időben érkezik, (mint én) sosem fogja elfelejteni. Vacsora után kimentünk itt is kószálni a városba. A magamféle kóbor lelkek elég hamar egymásra találnak a társasutakon. Nagyszombat este valami olyan ott, mint nálunk a karácsonyest. Minden bolt nyitva, millió ember nyüzsög az utcákon, a kávézók tömve. Színek, illatok, hangok varázslatos káosza. És akkor bementünk a Szent Dimitros bazilikába - ahol  valamiféle "virrasztást" tartottak a népek. Énekeltek, füstölőztek és eszméletlen mennyiségű gyertyát égettek. Pénzért lehetett venni, kisujj vastagságú, hosszú, sárgás gyertyát, amit egy hatalmas tálba, homokba kellett beszurkálni. Mi is vettünk, és kissé elkábulva mindettől, ácsorogtunk a cseppet kísérteties, hogy ne mondjam túlvilági esti fényben és szemlélődtünk. Volt valami különös hangulata ennek a templom-látogatásnak, amit még ma is érzek... 
Jó későre járt, amikor lementünk a Fehér toronyhoz, amibe ugyan a késői időpontban nem lehetett  felmenni - de itt ért bennünket a "feltámadás".  Én még ilyen nem hallottam soha, nagyszombat éjfélkor "támad fel" Krisztus a görögöknél, és minden templomban megszólalnak a harangok. Ezt az éjszakát egészen biztos, hogy sosem fogom elfelejteni.

A következő napi úti-célunk  Larissa, majd délután Meteora volt. http://hu.wikipedia.org/wiki/Meteor%C3%A1k

Meteora

Naplójegyzetek: Püdnai csata: nagy harc a makedónok és a rómaiak közt, az utóbbiak győzelmével.

- Az út menti leanderek még nem virágzanak, a pipacs és az akác viszont igen.

- Az Olümposz felhőben, fotózni lehetetlen.

- Tempé völgyi források, itt tanyáztak anno a Múzsák,  akiknek szent fája a babér, szent állata pedig a kabóca.

- Leonidasz spártai király - elég közismert - dárdáját a magasba tartó szobrán a felirat: "Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:  megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. ”  (Van aki nem tudja skandálni e két sort ?)

És itt, ezen a részen volt igen sok nyíló júdásfa. Kertekben, út szélen...

Larissza Metropol Hotel. Lecuccolás. Félreértjük kalandor lelkületű kis barátnőmmel a Meteorákhoz  indulás idejét, mi szépen elsétálgatunk a városban, egyetlen görög szó ismerete nélkül elfogadjuk egy barátságos, vidám család invitálását, egy cseppnyi kis udvarban egy nyárson sütött báránypecsenye megkóstolására, felfedezünk egy álomszép pici templomot, ....és mire visszaérünk, az útitársaink a busszal együtt már Meteora felé járnak...

Üzenet vár a portán, este jönnek, várjuk meg őket itt. Hát ilyen se minden nap történik az emberrel…. 

Ám a pénz most is, itt is nagyon nagy úr. Húsvét ide, vagy oda, egy taxis hajlandó  4000 drachmáért elvinni minket Meteorába. Még jó, hogy tudtuk, a több kolostor közül melyik volt kijelölve úti-célként.

Mivel a taxi részben gyorsabb, mint a busz, ill.  nem álltunk meg sehol, mi értünk elsőnek az Agiosz Sztefanosz kolostorhoz. Kiültünk a kerítésfalra, lábunkat lógázva vártuk a többiek érkezését. 

Talán nem kell leírnom döbbenetüket.... 😀

Amúgy ez a vidék valami varázslatosan szép. Különleges is, hiszen a csupasz sötétszürke sziklák tetején csücsülő épületek az egész világon egyediek.  Mindez úgy "zusammen" nagy élmény volt.

 

Delphi romjai

Lamia-Amfisza-Delfi: http://hu.wikipedia.org/wiki/Delphoi

Változatlanul hegyes vidék, csak a sziklák szürkéje és az ég hihetetlen-kékje maradt meg. Az út szélén fantasztikus méretű színeváltó kutyatejek ! A delfi romokhoz felvezető út mellett vadnarancsfa-erdő ad kellemes árnyékot, a hegyről lenézve, a távolban selymes-ezüst-zöld olajfaligetek látszanak. 

Felérve: Atyám, milyen lehetett a "világ köldöke"  új korában - ha még most is, így, romjaiban is lenyűgöző !!  Delphoi jósda: földből szivárgó gázok/gőzök kábulatában jósolt Püthia ???  "A pénz szeretete, és nem más okozza Spárta romlását.” - jósolta i.e 800-ban...de azt hiszem, ezt egy tiszta pillanatában mondhatta. Abszolút igaz máig is, akár az egész világra vonatkoztatva ! Apollón templomának pár oszlopa áll már csak - na ja, 2000 év, az 2000 év, még egy jól megépített templom esetében is. A színház, a stadion hatalmas. Ekkora volt anno az érdeklődés ? Bizonyára...

Athén http://hu.wikipedia.org/wiki/Ath%C3%A9n  

Hatalmas város, zsúfolt 4 sávos utakon a délutáni csúcsban nehezen haladunk. Szállás a belváros szívében az Alkistis Hotelben.

Másnap kora reggeltől városnézés: Akropolisz, eszméletlenül sok lépcső, teleköpködve eltaposott rágógumival,  Partheón: a szűz Pallasz Athéné temploma

Erechteion: a fellegvár kultusztemploma az ismert kariatidákkal, Niké temploma. Majd Dionüszosz színház, Zeusz-templom. Hadrianus kapu, Heródes Atticus Színház, régészeti múzeum, Zeusz templom, a Parlament előtt lábukat az égbe emelgető, díszegyenruhás őrök.  Késő délután busszal ki Sounionba, hogy ott elcsípjük a naplementét. Jól megválasztott helyre épült a híres Poszeidon templom. Csodásabb kilátást a mélykék égei-tengeri öbölre, a narancsvörösen lenyugvó napra máshonnan nem is lehetne így élvezni. 

A következő volt a hajókirándulós alternatív nap, nagy kár lett volna, ha nem vállalom a plusz kiadást ! A Hermész nevű, sétahajóval mentünk,ami szerencsére nem volt tele, így lehetett a fedélzeten ide-oda mászkálni. Persze már megint nekem volt szerencsém felfedezni, hogy nem is túl messze a hajótól feltűnt egy vidáman úszkáló delfincsapat. Na, akkor mindenki odarohant fotózni, még jó, hogy nem borult fel a hajónk..... 

Aigina - Paros - Hidra szigetét jártuk körbe, leírhatatlan az a hangulat, ami itt várja a látogatót.  

http://www.eviasziget.hu/2009/12/hydra-sziget.html

Hydra

 Csepp kis szigetek ezek, hófehér házak, világoskékre mázolt ajtókkal, ablakokkal, a tűző napsütésben is árnyat kínáló, eldugott csöppnyi udvarokkal, kertekkel, és a narancsfák sokaságával (igaz, ezeken a fákon nem elehető narancs terem, ezek valami dísznarancsok - megkóstoltam, igaz !) 

Amit nem próbáltam ki, az a nyílt parázson sütött polip volt.. És hát igen, kagylót sem ettem se nyersen, se főve. Szamárháton se lovagoltam, mert sajnáltam a dagadt turisták alatt nehezen lépkedő szegény kis szamarat, még akkor is, ha neki ez a mindennapi megszokott feladata... Délután a Plakán volt lehetőségünk nézelődni és ilyen-olyan szuveníreket vásárolni.

És ezzel szinte már vége is volt az utazásnak.

Hazafelé ismét Thesszalonikiben éjszakáztunk, előtte délután még volt egy rövid városnézés: Fehér torony - immáron nappal, és fel is lehetett mászni - Szt.György rotunda, Galerius diadalíve. De az a bizonyos Nagyszombat éjszakai hangulat, az már nem jött vissza (tán soha az életben nem jönne vissza, még akkor se, ha újra és újra odamennék...)

Másnap korai indulás és egy trappban haza...

Hát ez, ennyi jutott eszembe a Köztársaság-téri virágzó júdásfáról.

Bocs, ha kicsit hosszú voltam...

Képek: 

Thesszalonikai https://citycollege.sheffield.eu/frontend/articles.php?cid=42&t=Living-in-Thessaloniki  

https://hu.depositphotos.com/87668828/stock-photo-saint-demetrius-church-in-thessaloniki.html

Meteora   https://meteora.com/tour/1-day-meteora-tour-from-thessaloniki-by-train/

Delphi  https://fr.123rf.com/photo_18825953_tholos-du-sanctuaire-d-ath%C3%A9na-pronaia-delphes-gr%C3%A8ce-.html

Athen  https://www.cartourmagazin.hu/athen-az-europai-kultura-bolcsoje.html

Hydra  https://www.pegasus-cruises.gr/hydra/?lang=hu