2019. október 31., csütörtök

Utolsó őszi kirándulás 1.


Panaszkodni szeretnék – az elején kicsit.
Nem tudom, mi van velem mostanában – vagy totálisan lelassultam, vagy túlvállalom magam, de az egy napra betervezett dolgaimnak felével nem készülök el estére. Pedig így is túl sokat ülök a gép előtt és mégis állandó elmaradásban vagyok bizonyos házimunkákkal (is).
Kétségtelen, a kertet igencsak összekaptam – s volt abban minden, új kerítés lakkozás, bozótirtás, levelek összeszedése,  érzékenyebb virágok behordása az előszobába – ahonnan előbb a nagy szobába vissza kellett vinni a nyaralásra kihozott másik 9 cserepet.
De komolyan mondom egy percet se pihentem, elmaradásban vagyok az olvasást illetően és takarítás után a portörlés (megint) elmaradt…
Szóval vagy fel kell vennem valami segédszemélyzetet – amire, hogy úgy mondjam  esélyem semmi - vagy át kell programoznom az életemet, és lényegesen kevesebbet kell egy egy napra betervezni.
Na, nyavalygás vége…
Mert azért ez meg az mégiscsak sikerült…

Például az is jó döntés volt, hogy már hétfőn kimentem a temetőbe – a halottaimnak ugyan mindegy, hogy melyik nap viszem ki (illendőségből) a virágokat meg a gyertyákat. Én amúgy se szeretem ezt az egész ”temetősdit” – beleértve mindent, a sírásástól a koszorúkig és a felesleges pénzkidobásig… Kedvenc mondásom: az én halottaim nem a temetőben vannak… a gyászomat/vagy/és/szeretetemet nem a virágok és a gyertyák fejezik ki.

De volt egy csodálatosra sikerült – valószínű utolsó – őszi kirándulás, aminek nagyon örültem.

A Hosszúhetény fölötti Köves-tetőn, a fonolit-bánya melletti kilátóban már jártam – valahol írtam is róla - de megérdemli az ismételt említést: ugyanis annyira jó helyen van ! Látszik fentről a Zengő és a Hármas hegy szinte érinthető távolságban – délre meg a hajdani bánya völgye, és jó messze el lehet látni délre – már ha nem párás a levegő…de most az volt, a napsütés dacára, így hát csak a ködös láthatárban gyönyörködhettünk – de ez is szép volt.

Az útvonalunk

 
Köves-tető kilátó



A hegyek....


Rengeteg gomba volt a kilátó alatt

A Magyaregregyre vezető (hivatalosan nem járható erdei !) utat számtalanszor megtettem már. Minden alkalommal a bensőmben aprócska félelemmel, mert akármikor megtörténhetett volna, hogy az út le van zárva és vissza kell fordulnom. Azonban ez most sem történt meg. Azért is örültem ennek, mert tudtam, hogy ezen az úton van valahol az pusztabányai üveghuta romja, amiről a neten találtam egy videót is:





Kíváncsi vagyok, ha sikerülne helyrehozniuk, miképp tudnák megőrizni az erdő mélyén ? Sajnos, az az érzésem, hogy sehogy. 


Pusztabányai kulcsosház

Olyan gyönyörű "rozsdás"...

Ez a kőtömb áll az út szélén
....és pár méterre tőle ott az üveghuta maradéka







Régen szerettem volna már ezt megnézni, de csak a tábláját láttam az út mentén, s nem volt kedvem/időm/bátorságom a földes úton autóval az ismeretlennek  nekivágni…. Merthogy azt hittem, a huta valahol bent az erdő mélyén lapul…. Hatalmas volt a meglepetésem, amikor a tábla mellett kiszállva, most ott láttam az orrom előtt, mondjuk 50 méterre a romokat.
Minden valószínűség szerint ezt a helyszínt régebben bozótos takarta,  én pedig attól tartva, hogy messze bent van az erdőben, neki se láttam a keresésnek. Ez volt az első igazi meglepetés. Nem szeretem a „bakancslista” kifejezést (elcsépelték) – de mégiscsak azt kell mondjam, régi vágyam teljesült ezáltal, hogy meg tudtam nézni….


A "Nagy szikla"

...meg a kisebb.

Egregyi völgy-részlet ősszel


Ez az út Magyaregregyig romantikus, gyönyörű, izgalmas és nem is nagyon tudok másféle jelzőt ráaggatni – mert néha arra gondolok, hogy bizonyos tájak csak nekem jelentősek, hiszen valamiféle kedves emléket őriznek az életemből – érthető hát, ha fontosnak érzem őket.
Most is megálltam – mint minden alkalommal – a „nagy sziklánál” – fogalmam nincs van-e és ha igen, mi a hivatalos neve.. Meglepően kevés víz csordogált most a hatalmas kövek között – száraz volt a nyár…

Folyt.köv....


2019. október 29., kedd

WILDE MIEZEN: Katzen allein unterwegs







Sajnos magyarul beszélő változatát nem találtam meg az alábbi videónak, ezért a német nyelvet értő macskásoknak ajánlom a megnézését.
(Bár a nyelv ismerete nélkül, csak nézni is érdekes – szerintem.)
Van benne néhány meglepő dolog ! Én pl. nem gondoltam, hogy ekkora a "működési területük". Ha rágondolok, hogy az enyém is ilyen messzeségekbe eljár, hát kitör a frász...





De a németül nem beszélőknek is mutatok valami "aranyosat"  :




2019. október 27., vasárnap

Útközben és itthon

Csak két kép, mert valahogy besűrűsödtek a dolgaim, vagy (ez sem kizárt) már olyan lassú vagyok, hogy a betervezett dolgaim felét se tudom elvégezni...

Veszprémben voltam a napokban (majd a vonatozásról talán írok...ha lelkileg kipihentem a dolgot) és az alábbi kép hajnalban készült, odafelé menet. Nekem nagyon tetszett ez a napfelkelte:




A másik kép a kertemből való: fáj a szívem, ha arra gondolok, a jövő héten, hideg  éjszakák után, már nem lesz ilyen szép:




2019. október 26., szombat

A lebenyesmadár és társai


Az én gépemen 3 féle „internet-variáció” van fent, az Explorer, a Firefox és a Chrome. Ma a az Exploreren egy aranyos kis madár volt a nyitó-kép, aminek a neve is olvasható a jobb sarokban alul: wattlebird
„Természetesen” rákerestem – aztán kiderült, nem is olyan egyszerű a dolog, mintha a  "veréb" szót ütöttem volna be.

Gyanítom, tán azért nem szerepel gyakrabban, mert kizárólag Ausztráliában ill. Újzélandon él,  amúgy is kicsi madár, nem is veszélyeztetett – szóval rajtam kívül nyilván az égvilágon senkit nem érdekel él-e, hal-e (nem, nem hal, madár…. bocs, ezt nem tudtam kihagyni  😃)

Először persze a fordítóval próbálkoztam, kiadja-e esetleg a madár ismertebb (nem angol) nevét. Hát hangosan kacagnom kellett, mert   nagyokos fordító az alábbit írta nekem:

Anthochaera
a legnagyobb az Ausztráliában talált mézeskalácsokból, és az egyes arcokon lógott egy szalonna.
"Sötétbarna, fehér és szürke színű színezésével a vörös madármadarat úgy nevezték el, hogy a nyak mindkét oldalán a sötét szürke terület alatt élénkvörös bőr borítja."
Madár madár példái:
- A sárga madármadár az eukaliptusz erdőkben és erdőkben fordul elő.
- A bal alsó kép teljes hangú madármadár, amely a faja másoknak és talán más mézeskalácsoknak kijelenti: „ezt a helyet elfoglalják”.
- A piros madár madár gyorsan és akrobatikusan mozog a fán.
- Sötétbarna, fehér és szürke színű színezésével a vörös madármadart úgy nevezték el, hogy a nyak mindkét oldalán a sötét szürke terület alatt élénkvörös bőr borítja.
- Innentől nézheti, hogy a vörös vadmadarak miközben kortyolják az indigó estét, és a sófehér, a sófehér gósacskék vadásznak gepekkel a cserjésen, a tenger kék jelenlétét képzeletében.

Szerintem netes életem legjobb (=legmulatságosabb) lefordított szövege ez volt. Ezt nem lehet űberelni  😁

Ám ha valaki olyan kíváncsi természetű, mint én, akkor azért csak csak rátalál előbb utóbb arra, amit keres.  Csak türelmesen kell próbálkozni. 
Nos én ezeket találtam:

Anthochaera
Az Anthochaera a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a mézevőfélék (Meliphagidae) családjába tartozó nem.
A nemet Nicholas Aylward Vigors és Thomas Horsfield írták le 1827-ben, az alábbi 4 vagy 5 faj tartozik ide:
nyugati lebenyesmadár (Anthochaera lunulata)
fahéjszárnyú lebenyesmadár (Anthochaera chrysoptera)
kockás mézevő (Anthochaera phrygia[1] vagy Xanthomyza phrygia)  piroscsüngős lebenyesmadár (Anthochaera carunculata)
sárgacsüngős lebenyesmadár (Anthochaera paradoxa)


Kockás mézevő


Piroscsüngős lebenyesmadár
Ausztrália déli részén honos, kóborlásai során eljut Új-Zélandra is. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, lombhullató erdők, mérsékelt övi erdők, szavannák és cserjések, valamint vidéki kertek és városi régiók.


Sárgacsüngős lebenyesmadár


 
A nyugati-ról és a fahéjszárnyú-ról nincs a neten leírás…

Úgy gondoltam – mielőtt nekiállok az utolsó szép őszi napon a kerítés lelakkozásának - mára ennyi "mese" elég is lesz. Este is nagy munka vár, van egy csomó fényképem a tegnapi kirándulásról. Előbb-utóbb azokat is megmutatom.

Addig nézegesse, aki ide téved, ezeket az egzotikus kis madarakat.