Boldog új esztendőt !

Az alábbi videónak sok köze nincs a szilveszterhez, de szép képei és megnyugtató zenéje miatt került ide - remélve, hogy ha valami széppel búcsúzom az óévtől az új is valami ilyesmivel fog kezdődni....




Ám azért, hogy egy kis vidámság is jusson olvasómnak, ide másolom kedvenc újévi versemet:

Tóth Árpád
Újév reggele

Véget ért a
Szilveszter-éji szender.
Felkelne az ember.
De nem mer.

Mert jön a kenetes
Basszusú szemetes.

És jön a gyászos
Szopránu gázos.

Jön a májfoltos
Sarki boltos.

Sőt, jön a bordó
Orrú levélhordó.

Jönni nem restel
Hajlongó testtel
Uram s parancsolóm:
A házmester.

Vele jön nyájas kibice,
A vice.

Jő és belém kiván sokat
A nő, aki rám mosogat.

Jön vidáman a szabószámla,
S arcáról a bőr le nem hámla.

Jön bús, fekete sál alatt
A temetési vállalat.

S jön az olcsóságmentes
Hentes.

És buékot nyihogat, ó,
Minden páholynyitogató.

Fiákeres és ószeres
Reámborulnak: ó, szeress!

És jön emez, és jön amaz,
És jön háromszor ugyanaz.

S jönnek tizezren.
S ájultan fekszem.

S tolongnak vadul
Az ágyam körül,
S direkt mind az én
Újévemnek örül.

Nyüzsögnek zsúfolt rendben
A széken, asztalon, kredencen
És a sézlongon.

És keresztül a sok tolongón
Hozzám jutni alig tuda
A guta.

Forrás: www.eternus.hu - Klasszikus versek

ÚJÉV REGGELE

Véget ért a
Szilveszter-éji szender.
Felkelne az ember.
De nem mer.

Mert jön a kenetes
Basszusú szemetes.

És jön a gyászos
Szopránu gázos.

Jön a májfoltos
Sarki boltos.

Sőt, jön a bordó
Orrú levélhordó.

Jönni nem restel
Hajlongó testtel
Uram s parancsolóm:
A házmester.

Vele jön nyájas kibice,
A vice.

Jő és belém kiván sokat
A nő, aki rám mosogat.

Jön vidáman a szabószámla,
S arcáról a bőr le nem hámla.

Jön bús, fekete sál alatt
A temetési vállalat.

S jön az olcsóságmentes
Hentes.

És buékot nyihogat, ó,
Minden páholynyitogató.

Fiákeres és ószeres
Reámborulnak: ó, szeress!

És jön emez, és jön amaz,
És jön háromszor ugyanaz.

S jönnek tizezren.
S ájultan fekszem.

S tolongnak vadul
Az ágyam körül,
S direkt mind az én
Újévemnek örül.

Nyüzsögnek zsúfolt rendben
A széken, asztalon, kredencen
És a sézlongon.

És keresztül a sok tolongón
Hozzám jutni alig tuda
A guta.

Előrejelzés

Minden nap ránézek az időjárás előrejelzőre.
Ijesztőnek találom, hogy az elkövetkező egy hónapra egyetlen esős (hogy ne mondjam havas) napot sem jeleznek.

Nem is másért került ez most ide, csak azért, hogy (legalább önmagamnak) dokumentáljam,  igen, ez volt ekkor. Ne lehessen majd azt mondani, hogy ugyan már, rosszul emlékszel....
Ettől függetlenül persze, tévedhetnek a meteorológusok - az viszont nem az én hibám. Az én hibám csak az, hogy elhiszek mindent. Vagy majdnem mindent.

Más. Bemásolok ide egy linket, mert érdekes hírt közöl és ezt is elhiszem:

https://index.hu/techtud/2019/12/29/furan_viselkedik_a_betelgeuse_felrobbanhat_az_egbolt_egyik_legfenyesebb_csillaga/

Mivel "kedvencemről" az Orionról, ill.  egyik csillagáról van szó, kíváncsian figyelem a fejleményeket. Még akkor is, ha amit (esetleg) holnap látunk, az 640 évvel ezelőtt történt.
(Ugyanis ennyi idő kell, hogy a Beletguse-tól hozzánkig elérjen a fény.)

Seneca idézet

("Előszó": Tudom én hogy ez az alábbi pár sor nem kifejezetten a fenyőillatú és pezsgőpukkantós év végi napokhoz passzol, de különösebben nem zavar. Én most ezt találtam érdekesnek, megörökítésre méltónak.)

Szoktam nézegetni idézeteket ettől az "ős-embertől"... akinek érdemes elolvasni az élettörténetét is. (... a hátborzongató véggel együtt...)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Lucius_Annaeus_Seneca

Mielőtt elolvasod (vagy utána), gondolkodj el azon, hogy vagy KÉTEZER évvel ezelőtt íródtak ezek a sorok.

Seneca 28. erkölcsi levél  (részlet):  

„Azt hiszed, veled történt ez meg egyedül, és csodálkozol rajta, mint valami szokatlan dolgon, hogy hosszú utazásod s a sokféle vidék változatossága sem oszlatta el kedélyed nyomasztó bánatát? Szívet kell cserélned, nem égboltot.

Kelj át a roppant tengeren, legyen, mint Vergiliusunk mondja, hogy föld, városok elmaradoznak - akárhová kerülsz, nyomon követnek bűneid…

…Miért csodálkozol, hogy utazásaid nem válnak hasznodra? Hiszen magadat hordozod körbe. Ugyanaz fojtogat, ami messzire űzött. Mi gyönyörűséget lelhetsz a tájak újdonságában? A vidékek, városok megismerésében? Ez a hányódás a semmibe visz. Kérded, miért nem könnyít rajtad ez a menekülés? Mert te is magaddal menekülsz.

Le kell rakni a lélek terhét, előbb semmilyen vidék sem fog tetszeni.”

"Nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle."

Az egész levél itt olvasható:  
https://szeretet-forras.blog.hu/2012/06/16/_rakd_le_a_lelek_terhet

Simon

Még belefér az ünnepbe…

Most találtam, nem ismertem, közreadom:

    Szabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja

    Aki magot szór ablakába

    és gyertya vár az asztalán.

    A várók nem várnak hiába.

    Egy angyal kopogott talán?

    Szárnysuhogás az ablakon túl –

    vigyázz! Kinézni nem szabad!

    Künn az angyalhad térül-fordul,

    egy pillanatra látszanak.

    A karácsonyfát hozzák – hallod?

    – egy koppanás, és leteszik.

    Fényben úszik az üvegajtód,

    s megint suhogás. Mi ez itt?

    Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,

    karácsonyszagú és meleg.

    “Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”

    Ez az angyali üzenet.

    És be is mehetsz – vár az ünnep,

    és minden zárt ajtót kitár.

    A fa alatt angyalok ülnek –

    az ünnep azé, aki vár.

Talán csak azért másoltam ezt most be ide, mert a vers olvasása közben eszembe jutott egy nagyon nagyon régi karácsony. Igen, abból az időből, amikor az angyalkákban még hinni tudtam… ami bizony nem tegnap volt.

Különös, hogy az ember 70 év távolából is képes felidézni/megőrizni bizonyos érzéseket/pillanatokat.

Karácsony napjának délutánján - mint egyébként minden nap - ebéd után le kellett picit feküdnünk, pihenni. De én valahogy felébredtem, mert a másik szobában, ahol a karácsonyfánk szokott állni, valami motoszkálást hallottam… Azon az ajtón (se) volt kulcs a zárban, csak megmondták, hogy oda most nem szabad bemenni.

Valahogy még most is fel tudom idézni azt a furcsa érzést, ami a kíváncsiság, az engedelmesség, a várakozás izgalmának keverése volt – és nem mentem be a meglepetések szobájába. Mert a jó kisgyerek kap csak ajándékot…

És amikor „csengettyűztek” az angyalok, akkor olyan jó volt belépni abba a szobába, ahol fenyő-illat volt és csillagszóró dobálta a csillagokat és égtek az(igazi) gyertyák.

Nem, nem emlékszem, mi volt az „ajándék” …  És ebből arra következtetek, hogy sokszor nem is az ajándék az igazán fontos a karácsonyban…hanem az „egyéb körülmények”.

A fenyő és gyertyaillat, az együtt-éneklés, a csomagolópapírok zörgése…

Nem tudom, érzi-e ezt manapság még valaki. 

 

Már betettem e fenti anyagot, amikor találtam egy, még az ünnephez kapcsolódó jó kis cikket. Esetleg, ha van kedved, olvasd el ezt is:

https://wmn.hu/wmn-unnp/51988-te-melyik-is-vagy---kinos-karacsonyi-beszelgeteseink