Érsek
Obádovics Mercédesz:
ETŰDÖK
(részlet)
Kívánságok
teljesülése,
A
harangszó újrahallása,
A
társadalom megsemmisülése,
A
Duna folyása,
Meg
a hidak alatt,
Üres
üvegek, de tényleg üresek
Mélybe
süllyedése,
Ez
a felejtés.
Magamat
kulcsra zárva,
A
napokat számlálva,
Pillanatokra
bomlok,
Körülöttem
ismeretlen ismerős arcok,
Tévedések,
kicsinységek lobbannak,
Elfelejtett
tervek utánam kapnak.
Kővé
dermedt titkaimat őrzi
tervvé
szőtt álmaim börtöne,
lelkem
hiányos lapjait
az
örökkévalóság reménye szőtte.
Visszabújok
magamba,
Sok
lakatra zárt kincseimről
letörlöm
a port,
majd
tárlatot rendezek érzéseimből,
emlékeimet
lehordom a padlásról
egy
kupacba,
s
a végén megkérlek titeket,
gyújtsátok
meg gyufáitokat,
s
dobjátok a halomra.
Ez
a felejtés.