Drávasztárán újra

 Ma reggel, amikor kinéztem az ablakon, ezt láttam: 

Mintha nem is egyazon földrészen élnék, pedig nem hiszem, hogy az elmúlt éjszaka áttelepültem Dél-Európából az Antarktisz közelébe.

Tegnap csodaszép napom volt, ugyanis szívem-második-csücske Drávasztárán jártam. Barátnőm ötlete volt a sellyei arborétumban való séta, s oda meg ugye csak egy macskaugrás  az én Sztárám. 

A lelkem mélyén kis félelemmel indultam, hiszem másfél éve nem voltam ott, tavaly nem éreztem elég erőt, hogy elmenjek oda, ahol 49 év után már senki sem várna, akinek csak a sírjához tudok kimenni emléket idézni. De gondoltam, az élet megy tovább, a Dráva is folyik még, Sellyén meg régen néztem körül - menjünk ! Csodálatos időt fogtunk ki,  most kinézve az ablakon tényleg mintha nem azonos földrészen élnék,  a tegnap s a ma között akkora a különbség.

Az arborétum nagyon szépen rendben van tartva. Látszik, hogy gondozzák, a növények kis táblával vannak jelölve/ismertetve (régen én ilyenre nem is emlékszem) - viszont a kastély üresen áll és az "idő vasfoga" bizony rendesen harapdálja. Nem  értem, a tulajdonos legalább bizonyos apró dolgokra (pl. szétcsúszott esővíz elvezető) miért nem ügyel ?  Olyan szomorú ebben az állapotában látni a valaha szép volt épületet. És az idő kegyetlen, ha nem kezdnek rövidesen foglalkozni vele, csak tovább romlik. Nagyon sajnálnám, ha a most ugyan nem fotózott, de romos Vejtiben lévő épület(ek) sorsára jutna. 

Szinte hihetetlen, hogy január 30-án  majdnem tejes pompában nyílnak a krókuszok. Ha csak egy héttel később megyek, valóságos krókusz-tengert láthattam volna. Sajnos a fénykép nem adja vissza a látványt most még csak aprócska bimbókkal van telisdeteli ez a hatalmas kert-rész: 

A méhecske  dolgozik, a pók meg napozik...

A téltemetőre is rájárnak már a szorgos kis méhek.

Illatos lonc

Őszi varázsmogyoró

Aranyvessző

Gyönyörű ez a park, hatalmas fái előtt csak csodálattal és tisztelettel lehet állni:

Néhány a park szobraiból:

Aztán átmentünk Sztárára, először barátnőm elhagyott házához, hát nem szégyellem, sírnom kellett, miképp a sírjánál is. Másfél éve, hogy utoljára itt voltam - és milyen szomorú esemény kapcsán...

De aztán lementünk a Drávához.... meglehetősen alacsony a víz, Ny felé nem nagyon lehetett fotózni, pont onnan sütött a nap...

Barátnőm fia itt ért utol bennünket. Örömmel borultunk egymás nyakába, jó volt újra találkozni...Majd visszamentünk a házhoz - hát....bizony számomra szomorú volt, amit láttam, dacára, hogy aranyos a kis bari, meg a tehenek, meg a boci, meg a cica-sereg, meg az öreg kutya....de semmi se a régi már...

A cicák fotója valamiért nem sikerült, ez 2 éves kép - de most sincsenek kevesebben. Nem kér valaki cicát ? Ingyen adjuk....

Hazafelé kis kanyarral Piskó, Vejti felé mentünk - de nem is tudom, jól tettük-e ? Az út változatlanul lélek-rázó, a falvak képe ijesztően szomorú, a pár éve még álló, bár évtizedek óta használatlan tsz-épületek zöme most már el van bontva. Gondolom a téglát akár ingyen elvihetné bárki, mégis óriási halomban ott áll, törmelékkel együtt, s a gaz fogja jövőre benőni. Nem kell senkinek....A Vejtiben lévő (általam) kastélynak nevezett épültnek már a fél teteje hiányzik, nem sok kell, hogy az is összedőljön. Milyen jó, hogy én hosszú évek óta "dokumentáltam" haldoklásukat. Most már lassan más nyomuk se lesz, csak az én blogom...Rossz volt ezt látni, ez kérem itt nem Európa. Ez Magyarország déli határvidéke...

Mindegy, se segíteni, se változtatni nem tudok, csak sajnálom. Mindent sajnálok, ami ebek harmincadjára megy, kerül, és talán tovább nem is szövegelek..Gondoljatok, amit akartok...

Egyszer nagyon nagyon régen azt a címet adtam egy sztárai utamnak, hogy "Keserédes"... Ennél jobb szavam most sincs....

Kicsit kiegészítem a kastéllyal kapcsolatban a mesémet, hozzáolvastam némi tudnivalót a kastélyról:

 „Az 1800-as évek elején a sellyei uradalom a Draskovich família birtokába került. A Kastély XVIII. században épült.  Draskovich Iván volt az, aki a kastély köré létrehozta a kastélyt övező parkot az 1760-as években. II. József 1781-ben mezővárosi rangot adott Sellyének.

A Draskovich kastély körüli 7,65 hektáros arborétum 1965 óta természetvédelmi terület, mely botanikai értékei miatt került védelem alá. Az arborétum számtalan ritkaságot rejt magában, s Dél-Dunántúl legszebb és legfajtagazdagabb parkja. Mai állománya 240 lombhullató és 115 örökzöld fajta. Idegenforgalmi értékét növeli az is, hogy a Nemzetközi Festő- és Faszobrász Alkotótáborokban készített alkotások közül mára 11 faragott szobor került felavatásra területén. A ritkaságok között kell megemlíteni a mamutfenyőt, a balzsamfenyőt, a jegenyefenyőt és a japánakácot.” Ebben a cikkben van más érdekes adat is.

https://www.historicgarden.net/print.php?varos=943&nyelv=hu

Ez pedig egy 2014-es cikk – nagy valószínűséggel a politikai szemétkedés/harcászkodás nem ért véget. Csak szétesik majd előbb-utóbb a kastély és akkor könnyebb lesz eldózerolni…

http://pecsitukor.hu/tartalom/tiff%C3%A1n-azt-sem-tudja-hol-%C3%A9p%C3%BCl-sellyei-koll%C3%A9gium

Borbálatelep, Pécsbányatelep

 Dacára, hogy már napok óta havazással fenyegetőzik a meteorológia, még ma délelőtt és kora délután is fantasztikusan szép, napsütéses, nem túl hideg idő volt. Mivel tegnap eső esett, nem mentem sehová, de ma, korai ebéd után nekiindultam.  A borbálatelepi buszmegállónál hagytam az autót és felgyalogoltam  Pécsbányatelepig. Közben - sajnos - beborult, de ezzel együtt megérte, jól elfáradtam , készítettem egy halom fotót, most ezekkel fogok játszadozni, s beteszek majd ide néhányat a jobbak közül.

(Mellesleg: valami nem stimmel ezzel a bloggal, nem igazán akar engedelmeskedni, se a címe, se az oldalsó részek, de nem baj, majd variálgatom, s előbb-utóbb csak lesz olyan, amilyennek szeretném. Igazán nincsenek extra igényeim, igaz viszont, hogy segítséget se fogok kérni senkitől - tehát olyan lesz, amilyennek én egyedül meg tudom csinálni. Nekem jó lesz...) 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Karolina-k%C3%BClfejt%C3%A9s

https://sites.google.com/site/pilisibanyaszat/szakkifejezesek

Ezeket érdemes elolvasni a képek nézegetése előtt, mert sok érdekes infó van benne....

Szép lassan feltelik az óriási gödör

Ezt az óvóhelyet a hajdani  iskolával szemben, eddig észre sem vettem.

Egy az öreg házak közül....

Készakarva hagytam olvasható méretűnek - én nem emlékeztem, hogy ennyiféle akna volt itt....

Mintha hasonlítanának egymásra.....vagy  csak én látom így ?

A rendőrség felújított épülete

A volt tűzoltó-ház, most valami kft van benne. Mindegy is kié, de szépen felújították ezt is.

Ez volt az "alsó iskola" - most anyaszállás

Ez volt a "felső iskola"  - most művelődési ház és könyvtár

A halott gesztenyék gyökérről újra hajtanak

"Úri és melós" házak még a régi időből, de szépen rendben tartva....

Végre egyszer lombok nélkül tudtam a templomot fényképezni....

Csak azt tudnám, miért ??????

Amikor a reggel csodásan indul....

Vagyis már az éjszaka is jó volt, mert majdnem átaludtam - aminek mindig nagyon tudok örülni. Aztán reggel, amikor elhúztam a sötétítő függönyt, ezt láttam: 

(Tudom, tudom, igazából vacak fotó, a profik milliószor jobbat/szebbet tudnak) de én mégis olyan, de olyan boldog voltam ! Pár nap különbséggel egy késő délutáni és egy hajnali majdnem-teliholdat tudtam lefényképezni az én vacak kicsi gépemmel ! Nekem ez nem kis öröm. (Ugyanis éjszakai Hold-fotóim sorra sikertelenek voltak...) Aztán közben be volt kapcsolva a tévé, s még kezemben a fényképezővel vettem észre, hogy a Samu cica meredten figyeli a képernyőt. A Hold-fotózás miatt nem is nagyon figyeltem, pedig Lesch barátom előadásai a legkedvesebbek közé tartoznak. Most is az ő műsora ment. Ez: 

https://www.zdf.de/wissen/leschs-kosmos/harald-lesch-klima-im-wandel-keiner-stirbt-fuer-sich-100.html

Sajnos a blogba nem lehet a videót beilleszteni.

És ennek az elején ha valaki veszi a fáradságot és belenéz, látható  egy kakukk, amint más fészkébe tojja a tojást, s a kikelő kis mocsok kakukk kitúrja az eredeti fészek-tulajdonos tojásait - halálra ítélve őket. Namármost az én macskám, aki nem nagyon nézett tévét, (ellentétben Bercivel)  most meredten figyelt a képernyőre. Le is fényképeztem,  szeme sem rebbent. 

Rögtön eszembe jutottak Bercike régi fotói, elő is kerestem. És Samuról is találtam egyet. Hát igen, a macskák is néznek néha tévét és nekem is lehet szerencsém, hogy ilyen pillanatot el tudjak kapni.  Kell két ilyen ajándéknál több egy napra ?

Ugye nem ? Meg is vagyok elégedve !  

Samu 2009-ben

Berci 2009-ben

Berci 2013-ban