Előszó:
„…játszom játszó önmagammal…” (Kosztolányi Dezső: A játék)
Bevezetés:
Véletlenül jól aludtam, már 4 óra is elmúlt, s nem ébredtem fel…amíg…amíg egyszer csak valami durrant az ablakom előtt. Ne kérdezd, honnan, hogyan, azonnal tudtam, hogy egy valamivel teli üveget vágott valaki a földhöz. Reggel négykor….
Teljesen éber lettem, s tudtam, nem fogok már elaludni, hát felvettem a ruhámat, kimentem megnézni, ki eszetlenkedik? És senkit, az égvilágon senkit nem láttam….
Tárgyalás:
Nem tudom a dolgot máig megemészteni… Az utcánk meredek, a nyomok olyanok, hogy látszott, az üveget felülről lefelé menve vágta oda valaki. Ám sehol egy lélek. Annyi idő alatt, míg felöltöztem és kimentem, max. köddé tudott volna válni a tettes – jó, mondjuk elbújhatott egy kapualjban is – de ahogy vizslattam a szürkületben a terepet, semmi gyanúsat nem tapasztaltam.
A négyórai sötétben még azt sem láttam, hogy mi volt az üvegben, eperlekvár, sűrített paradicsom, embervér ? Csak piros volt. A százfelé tört szilánkokon csillogott a lámpafény – arra gondoltam, hogy a fenébe fogom ezt összesöpörni, hogy ne lépjenek bele az állatok ? (Ez régen is rögeszmém volt, a Gyükésből anno több kilónyi törött üvegszilánkot hoztam haza – őrült emberek „hagyatékát” – hogy a kutyák, állatok ne sebezzék fel vele a lábukat…)
No de honnan jött ez a vörös bomba ? Sehol egy lélek. Nincs emeletes ház itt, hogy esetleg a teraszról, emeleti ablakból dühében, bánatában, elkeseredésében dobhatta volna ki valaki. A szomszéd házak redőny-szemei szorosan csukva – onnan se érkezhetett. Márpedig ez nem véletlenül „leejtett” üveg volt, ez a szétfröccsenési képből, a hangból, a szilánkokra tört üvegből is megállapítható volt.
Álltam a kereszteződésben, teljesen tanácstalanul. Tán egy repülőgépből esett le ? De nem hallottam gépzúgást – és azt hiszem, ha pár ezer méterről jön, akkor azért még jobban széttört volna. Vagy se… nem tudom, még nem találkoztam repgépből kidobott lekvárosüveggel. (Habár egyéb „elpottyantott” jéggé fagyott dologról olvastam már…)
Reggel aztán ismét terepszemlét tartottam, semmi nem változott, annyi lett biztos, hogy sűrített paradicsom volt az üvegben. A pirosra festett kupakon (ez ép maradt) 2012.06.08 dátum olvasható. Üvegre ragasztott papírcímkét nem találtam, lehet, hogy nem is „bóti” hanem maszek készítmény volt ? Ha mégis gyári, akkor bizony lejárt a szavatossága. Na de akkor is, még ha magától robbant volna fel, hát hogyan került az utca közepére ?
Próbáltam a cserepeket összeszedni, de elég reménytelen vállalkozásnak tűnt. Söpréssel se tudtam eltüntetni – hát marad az eső – majd csak el/lemossa.
A miért/hogyan került ez ide ? kérdésre pedig sosem fogok választ kapni….
Befejezés:
Az első reggeli „vizit” után még nem keltem fel. Bejöttem, visszafeküdtem, és moziztam az agyamban. Elgondoltam, mi lesz a paradicsomos üvegszilánkok sorsa ? Az eső a szilánkokat bemossa a Pécsi vízbe, majd a Drávába, majd a Dunába úsznak tovább. Aztán a kis szilánk innen a D.utcából egyszer csak beér a Fekete tengerbe – mint üveggyöngy, szép kerekre csiszolódva, és elsüllyed az iszapban. Vagy kézbe veszi valaki – és elcsodálkozik szépségén. A kis kavics meg szótlanul ül a tenyerében – holott, mi mindenről tudna mesélni !
V é g e :-) ?