Pár nappal ezelőtt "ünnepeltem" itt magam, vagyis csúcsmászásom évfordulóját és mit ád az ég, ma kaptam "onnan" egy Emilt, nevezetesen attól a kedves barátomtól, akit évekkel ezelőtt "fertőztem meg" a Szlovén Alpok szeretetével. "Arrafelé" járt ma délután és küldött nekem onnan egy csodás fotót:
Hát nem elsírtam magam ??? (Mert én tudom, hogy mit látok...Mert én nem csak valami "ismeretlen sziklát" látok...)
Az alábbi képet a neten találtam, itt jól látszik, a Stenar (ahol a barátom fotózott) és vele szemben a Triglav:
Ilyenkor gondolom aztán este (már elalvás előtt), hogy nincs is nekem semmi, de semmi okom panaszra...Ha az egész életemben csak egy ajándékot kaptam volna a Sorstól - a Triglavot - akkor is elégedettnek és boldognak kell(ene) lennem.
Mindent, ami ezzel az úttal ( és persze a későbbiekkel is) összeköt, életem legcsodásabb élményei közé sorolom, és igenis hálás vagyok érte.(Tetszik hallani - ott fenn?)
 |
| Ez az Aljazev dom a Vrata völgyben, "háta mögött" a Triglav... |
Megértelek.Én ugyan nem másztam meg egyetlen hegycsúcsot sem, de úgy gondolom az eddigi életem,ben sokszor értem el csúcsteljesítményt, ami a saját teljesítményem. Valóban ezeket a teljesítményeket nem tudják már elvenni tőlem sem.
VálaszTörlésIgen. Ezt megmagyarázni nem nagyon lehet, meg kell élni. Szívből kívánom mindenkinek - mert különös ajándék......
TörlésÉn is nagyon megértelek, mert ez olyan dolog, ami csak a tied, és soha senki el nem veheti tőled! Nem kell szerénykedned, a fotót teljesen jó, a teljesítményed pedig valami kimondhatatlan!!! Egyszóval Szuper!
VálaszTörlésMi a torockói Székelykővel vagyunk így, bár ez sokkal alacsonyabb és nem is olyan veszélyes, de mi büszkék vagyunk rá, hogy már sokszor sikerült megmásznunk...
Azt hiszem, aki "megélt" már efféle "sikert" - annak nem nagyon kell magyarázni, milyen érzés is ez.... JÓ !!!(érzés)....És akkor lesz igazán értéke, amikor már nem tudsz hasonlókat "produkálni"...
Törlés