Sóshegy

Aki tegnap délután meg bírt ülni otthon úgy, hogy semmi dolga nem volt…hát azt én nem értem. Ragyogóan sütött a nap, enyhe volt az idő, egyszerűen nem bírtam magammal, arra gondoltam legalább meg kell kísérelnem, hogy nagyon óvatosan és lassan, de járjak már végre  egyet az erdőben, mert nem bírom ezt a négy fal közé zártságot…Kellenek nekem a fák, a szél-susogás, a friss levegő, az alvó erdő, na és persze még ha össze is szorítja a szívemet, kellenek az emlékek…

Fel is mentem a Lapisra,  a Sóshegyi kilátó innen csak 500 m, oda vissza nem akkora távolság, hogy ne tudnám megtenni, legalábbis nagyon reméltem...

A nagy „barnaságban” itt ott látni csak zöld foltokat: 

Már ahogy kiszálltam a kocsiból láttam, hogy bár még alszik az erdő, de mindenfelé virítanak az illatos hunyorok. De nem ám 2 cm-esek, hanem teljes pompában virágzók !

Ám errefelé nem csak virágok nyílnak, hanem éhes vaddisznók is járnak, arra bizonyíték az alábbi néhány kép. Istenem, drága kis Lilim milyen élvezettel szaglászta errefelé a sosem látott, de általa szag formájában jelen lévő vadak nyomát !

A szél elég erősen fújt, de  mégis jó volt, pont olyan érzés kelt bennem, hogy kipucolja belőlem a város mocskát, meg tán a negatív gondolatok is elszállnak valahová felfrissülni vele az erdő mélyébe, de  mindenesetre tőlem jó messzire.

Mint mindig, most is örömmel láttam meg a fák közül kibukkanó kedvenc kilátómat, ahová sajnos már felmenni nem tudok, de azért lám, legalább idáig el tudtam bicegni !  

Most, hogy a fák lombtalanok, jobban látszik szívemnek kedves formája. Mindig megszaladnak itt a gondolataim, kétezer évvel ezelőtti  római katonákat látok körülötte,  aminek nem csak az épület formája lehet az oka, hanem ezen a részen járva, mindig szomorúan állapítom meg, hogy anno, ettől a kilátótól pár száz méterre lévő római őrhely romjait milyen lelketlen kegyetlenséggel tüntették el anno, az út építésekor.

Itt néhány hónap múlva térdig fog érni a medvehagyma: 

 Annyira nem számítottam rá, hogy csak a visszafelé úton vettem észre, hogy a „Bátorkák” is kibújtak már, igen, igen, van már hóvirág is :

Istenem, de jó volt újra erdőben járni – még ha csak picikét is. És  bár leguggolni, térdelni már nem tudok a virágok közeli fotózásához, azért mégis csak sikerült néhány képet készítenem róluk.

Azzal kell megelégedni, ami van – s ha most ennyi jutott, hát hálás vagyok ezért is.

Hazaérve kaptam egy plusz ajándékot: az utca túloldali járdájára még odasütött a délutáni nap, és láss csodát ! Egy pillangó libegett ott. Hát nem fantasztikus befejezése egy januári délutánnak ?

A könyvtárban

Nem számoltam be a hét egyik eseményéről: elmenten (végre) beiratkozni a Kaptáramba. Valószínű az lehetett a hallgatásom oka, hogy az első látogatáskori eufóriám kissé  megcsendesedett, és valami különös, megmagyarázhatatlan okból, nem jó érzéssel jöttem ki – immáron néhány könyvvel a hónom alatt az első könyvtárlátogatásom után.

Próbáltam elemezni a dolgot, de csak részben találtam meg az okot…Ámbár az is lehet, hogy teljesen megtaláltam, csak magamnak se akarom bevallani….

Ami első ízben olyan csodálatosnak tűnt – a méret – most átláthatatlan, félelmetes dzsungelnek tűnt. Fogalmam nem volt, hol, mi található – a megnőtt könyv-szám miatt még jobban szét vannak választva a témák. A régi helyen legalább nagyjából tudtam, mi hol van – itt  most aztán semmit se találtam. Kétségtelen, a könyvtárosok közül  kettő(nő) nagyon kedves és segítőkész volt,  de amikor átküldtek egy másik egységbe, hogy „ott ül a részleg felelőse” fogalmam nem volt, hogy a tíz számítógép asztalnál ülő személy közül melyik is lehet az, akihez oda kellene mennem. (Se egy táblácska, se egy kitűző…) Bénáztam egy darabig, szerintem szemmel láthatóan keresve „valamit” és a férfiú (akiről később kiderül, hogy ő a részleg felelőse) még csak véletlenül se kérdezte meg, hogy na öreglány mit keresel ? vagy: segíthetek ? Amikor végre megkérdeztem (egy nőt), hogy hol a részlegvezető, olyan kelletlenül állt fel a pasi, hogy azt hittem azonnal hátat fordítok neki. (Ugye ismeritek azt az érzést, amikor úgy néznek rátok, mint ti egy sváb bogárra…)

Speciel Csányi V. könyveket kerestem, melyek egy része a „szépirodalom”-nál, másik része a „természettudomány”-nál van…de utalás arra, hogy a jelzett részen kívül máshol is lenne a szerzőnek műve, természetesen nincs sehol.

A könyvek gerincére egészen alul van ráragasztva valami azonosító kód, ami adott esetben lehetetlenné teszi, hogy a könyv kézbevétele nélkül el tudd olvasni, ki a szerző… (persze lehet, hogy ez másik könyvtárban is így volt már, csak ott nem tűnt fel, mert amikor az ember bosszús, akkor a kákán is csomót keres és talál…)

Ezen felül bizonyos könyvek örökre olvasatlanok maradnak számomra, mert  a legalsó polc-sor az a padlószinten van, ahová nekem már nehezemre esik lehajolni és úgy nézegetni, egyenként kivenni meg nehézkes – bár igaz, ha négykézlábra állnék…Ez a régi könyvtárban is nagy fájdalmam volt, és ott nem egyszer megtettem, hogy letérdeltem és úgy keresgéltem. Csakhogy azóta a térdem használhatatlanná vált, így hát  az itt lévő könyvek most már mindörökre „elérhetetlenek” számomra.

Megkerestem a Helytörténeti részleget, ahol átlapoztam a Pécsi lexikon második kötetét (az első kötetet egy másik olvasó nézegette), mert kíváncsi voltam, valami módon (mint általam ajánlott, megörökítésre méltó pécsi nevezetesség)  belekerültek-e a Tettye-környék szűk utcácskái. A könyv szerzői anno még a fotóimat is elkérték hozzá. Természetesen nem szerepel se a téma, se a fotók a könyvben.

Utolsóként említem meg, hogy borzalmas meleg volt  bent. Teljesen normális ruhában voltam, de megizzadtam…(Ez meg csak zárójelben: a külső lépcső használhatatlan, mert beszakadt a felső két lépcsőfok… az ablaktörést, csőrepedést gondolom olvastátok.)

Pozitívumként könyvelem el, hogy: 

1. Mivel 2010-ben egész évre fizettem könyvtári díjat, de a könyvtár a nyár közepén bezárt (ergo fél évig nem tudtam kölcsönözni), most az első félév nekem emiatt ingyenes. Ez a mai világban egyszerűen hihetetlenül korrekt történet.

2. A WC-k csodálatosak, tiszták,  mozgásérzékelősek benne a lámpák, egyelőre minden működik.

3. A (csempés)Kaptár változatlanul csodálatos !

Receptes-könyv

Mindenféle körülöttem és bennem dúló kedvetlenítő gondolatokról  igazán nincs kedvem még írni is….Épp elég volt, amit tegnap első feldühödésemben „megörökítettem”.(Talán sok is, hiszen a saját blogomat mocskolom be, ha a mai magyarországi politikáról/állapotokról írok…)

Hagyjuk ezt a szemetet, ami ma itt van…

Arra gondoltam, hogy egy icipicit utánozva  az „Antik tárgyak és múltidéző  kirándulások” c. (jobb oldalon látható) blog ötletét, én is mutatok valami régiséget…Ebben tán nem talál senki kivetni valót... max. (ma már) megmosolyogni valót.

Talán különösebb kommentárokat nem is kell hozzáfűznöm…Nem tudom behatárolni, mikoriak a képek, receptek, aranyos reklámok…egy biztos,  jó régiek.

(A könyvben sehol sem találtam évszámot. Mellesleg egy  akción 8500.- Ft-ért kelt el…..)

 

Tüntetés Pécsett a sajtószabadságért........

Ebben a pillanatban hallom a 3SAT német TV adón, hogy Magyarországon holnap tüntetések lesznek.

Pécsett is.

http://www.szabadsajto.com/rendezvenyek/rendezvenyek/venueevents/3-tiltakozas-a-mediatoerveny-ellen 
(Hej, ha bátrabb lennék, mint amilyen vagyok, de szívesen beszólnék néhány ismerősömnek....)

Dögöljenek már meg a nyugdíjasok ! Így lesz kevesebb az állam kiadása…

„………Orbán Viktor ……… közölte, hogy kormánya februárban olyan intézkedéssorozatot jelent be, amely csökkenti a nyugdíjkiadásokat, a munkanélküliek támogatását és a gyógyszerek állami támogatását…….”

(http://www.fn.hu/belfold/20110113/orban_vege_nagyvonalu_juttatasoknak ) 

Köszönjük !!! 

Esetleg olvasd el ezt is:  http://www.fn.hu/belfold/20110112/ranschburg

3D-s űrfilm

„A naprendszerbeli bolygók világát és az űrkutatást bemutató 3D-s film gyakorlatilag sík fotókból és animációkból állt össze mozgóképpé. A tudományos filmek stílusában készült alkotás jóvoltából a nézők bepillantást nyerhetnek az univerzum bolygóinak rendszerébe, az animációk pedig a Földről felbocsátott űreszközöket mutatják be.” – olvasom itt: http://www.premierfilm.hu/film/0101100656280_a_csodalatos_univerzum_3d.html   ahol egy rövid kis video is megtekinthető – igaz, csak 2 dimenzióban.

Ezen a héten az ANK-ban még vetítik, (H-P: 17,18, Szo,V: 15,16,17 órai kezdettel, nyugdíjasoknak 500.- a belépő) – elmentem megnéztem. Érdemes volt.

Nem tudom, adok-e ezzel a kis hírrel valakinek ötletet, de én nem bántam meg, dacára annak, hogy igazi újdonságot számomra nem jelentett, hiszen eléggé érdekelnek a csillagászati dolgok, így hát  ismerős témákat hallottam vissza. Nem baj, a 3 dimenzióban látni a dolgokat  azért érdekes volt.

Mint mindig - most is nálam volt a fényképezőm, és megpróbáltam a csodálatos esti fényeket lefotózni. A gépem adottságai miatt ennél jobbat nem tudok, pedig tényleg szép volt: