Elegem van…

http://gepnarancs.hu/2014/06/bitofalva-magyarorszag

 Hát ez, ez szerintem a vég…Szégyellem, hogy ebben az országban élek. Régóta nem tartom/vallom magam „magyar”-nak – ha a magyarok olyanok, mint emilyennek mostanában látszanak. Minden erőmmel azon leszek ezután, hogy a gyerekeimet „elüldözzem” innen – itt NINCS jövő, itt nincs remény itt terror van. Itt elszabadult az őrület. Nekem, a sír szélén már mindegy. De meneküljön aki tud.

És most kedves hatalmasok ezt a bejegyzést akár hivatalból meg is semmisíthetitek. Kedves olvasók, akik a tulipántos-hímes-matyómintás-pirosfehérzöld híreket olvassátok legszívesebben, vagy akinek csak az a hír, hogy főztem-e tegnap nemzetiszínűt, annak mostantól nem kell ide jönni ! 

Már nem kerek… (?!)

Örömmel és élvezettel olvastam egy könyvet: Charles Fenyvesi : „Mikor kerek volt a világ” címűt.

Szeretem az ”igazi”, a nem kitalált családregényeket és ez az volt. A könyvben – többek között – szó van Nagyapja testvérének végrendeletéről. /Élt: 1856-1921/

Igen megfogott, amit a végrendeletéről írt, hiszen nem egy szokványos iromány volt. Élete során összegyűjtött ingó és ingatlan vagyonát egyenlő részben osztotta el 10 gyereke között. Már ez is érdekesség volt, hiszen régebben az elsőszülöttek vitték tovább a birtokot, s általában a lányok alig kaptak valamit. Megemlékezett szolgáiról, a falu templomáról, a legszegényebbekről, a barátairól.

A 10 oldalas végrendelete 10 olyan sorral végződött, melyben hálát adott Istennek, mert : - jó szülőktől származott - jól házasodott - jó felesége volt - jó gyerekei születtek - nem volt beteg - mindig volt mit enni-inni - volt ruhája - nem fázott a télen - megélt 65 évet - mindig módjában volt adni a szegényeknek. Végül bocsánatot kért azokért a bűneiért, melyekről senki se tudott.

Írna-e ma ilyen végrendeletet bárki is e Föld kerekén ?

(Kép:http://m.cdn.blog.hu/mi/misztikusvilag/image/koporshow/koporshow_1.jpg) 

Ezt olvastam:

http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=29484

Ha igaz a történet, ha nem – én bizony elsírtam magam…

(Már öt éve nincs velem...)

A fakanál bosszúja… …avagy öregen is lehet tanulni….

A lekvárfőző fakanalam olyan öreg volt már, hogy nem is csodálkoztam, amikor eltörött. Pár nap  múlva a vásárban járva eszembe jutott, hogy kellene egy új, nagyméretű, lekvárkavaró fakanál nekem, s vettem is egy újat.

Most használtam először: meggylekvárt kavartam vele. Amikor a lábos alján maradt kevéske maradékot kikanalaztam és elnasiztam, éreztem, hogy valami nem stimmel…Olyan fura, elmondhatatlan íze volt – elsőre a büdösbence bogár jutott róla eszembe, ami – valljuk be nem igazén kívánatos egy meggylekvárban. Mivel én mostam, pucoltam, magoztam a gyümölcsöt, tudtam, bogár nem kerülhetett bele.

Hát akkor mi ? Nem kellett sokáig gondolkodnom, azonnal a fakanalat vettem kézbe és szagoltam meg. Hát valami elmondhatatlan büdös szaga volt.

Én nem tudom, hogy valami  baj volt a fával, vagy a meggy savassága kezdte meg, vagy – miként most hallottam valakitől – használat előtt be kellett volna olajozni (soha életemben nem csináltam ilyesmit az új fakanalakkal) – mindegy is…

A lényeg, hogy 6 üveg meggylekvár bánta az én új fakanalamat. Ment a pálinkafőzdébe… Még szerencse, hogy egész véletlenül kaptam még egy vödör meggyet – így hát megvan mégiscsak a jövő évi szükséglet. Ezt már nem az új fakanállal kavartam – nincs is semmi baja…

Leírtam ezt a tapasztalatomat, mert ha egyszer közületek valaki szintén új fakanalat vesz a kezébe – hát akkor azt ne befőzéskor tegye…

Egyébként keresgélve a neten találtam az alábbi részleteket, ami a vágódeszkával kapcsolatos. Nekem sosem volt műanyag, mindig csak fa vágódeszkát használtam, ezeket olvasva nem is fogok változtatni a szokásomon. Műanyag fakanalam se volt soha – habár lehet, hogy az nem lett volna büdös…Ámbár ki tudja. Vannak a büdösnél ártalmasabb dolgok is, melyek belefőhetnek a lekvárba…

„…Dean Cliver és Nese Ak, a Wisconsin Egyetem mikrobiológusai 1992-ben kezdték vizsgálódásaikat a fa és műanyag vágódeszkák terén, és 1994-ben publikálták eredményeiket. A vizsgálat során tízféle keményfa-deszkát, négyféle műanyag polimert valamint egy keménygumi deszkát fertőztek meg ismert mennyiségű Escherichia coli, Salmonella typhi, Camoylobacter jejuni, Listeria monocytogenes és Staphylococcus aureus baktériummal – ezek a feldolgozatlan húsok által terjesztett leggyakoribb kórokozók.
Meglepve tapasztalták, hogy míg a fa vágódeszkákon három percen belül kipusztult a baktériumok 99,9 százaléka, a műanyagokon nemhogy nem pusztultak el, hanem vígan szaporodásba fogtak. Egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten tárolva a különféle deszkákat, a műanyagok felszínén megnőtt a baktériumok száma, míg a fákon lenullázódott.
Tény és való, hogy a műanyag deszkák felszínéről könnyebben lemoshatók a kórokozók, mint a fáról – ez azonban csak a vadonatúj vágódeszkákra érvényes. A használt, késsel összekaristolt műanyag lapokról gyakorlatilag lehetetlen teljesen eltávolítani a megtelepedett baktériumokat….”

(http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=164021) 

Kép: http://www.fehervarilecso.hu/index.php?pg=page_59899



 

Filmajánlat

Találtam két filmet (valójában egy sorozat részei). Kár, hogy a szöveg rendkívül primitív – elég lett volna egy szó nélkül csak a filmet bemutatni. Vegyétek le a hangot, úgy többet ér…

Valószínű meg fogom nézni a többi részt is – bár talán jobb lenne vidámabb témákat keresnem.

3+4 sor

Írom ezt, elsősorban önmagamnak - meg annak a 3 embernek akiknek hiányoztam az elmúlt egy hét alatt...

- Nem kell mindent kimondani. 

- Nem kell mindent megkérdezni.

- Nem kell mindenre válaszolni.

Hioszi Tatiosz  a Kassák Kiadó szerint ókori görög filozófus, a Wikipédia vitaoldala szerint a fordítóként feltüntetett Vágó Gy. Zsuzsanna írói álneve   Kép: http://2.bp.blogspot.com

Létezik négy dolog, amelyeket nem vagyunk képesek visszahozni:

- A kő nyomát, miután eldobtuk...

- A szót, miután kimondtuk...

- Az alkalmat, miután elszalasztottuk...

- Az időt, ami elmúlt.

http://zsocaa.blogger.hu

Dídéj

http://hu.wikipedia.org/wiki/Normandiai_partrasz%C3%A1ll%C3%A1s

Van akinek unalmas – van akinek száraz – van akit egyáltalán nem érdekel a téma, a mai évforduló…

Az én tévécsatornáim az elmúlt hetekben rendesen tele voltak a II. vh. eseményeivel. 
70 éve ezekben a napokban még csak kacér gondolat voltam – engem csak annyiban érint, hogy elvitte egy jó időre a háború az összes férfit a családomból – ám szerencsére mind épségben haza is jöttek. Hány százezer ember nem volt ilyen szerencsés ? Meghaltak – értelmetlenül, semmit sem javítva, a világ helyzetén. 
Nem, nem hasonlítom az embert az állatokhoz, azok a mi fajtánknál kegyelmesebbek, nemesebbek, okosabbak. Ok nélkül nem ölnek...

Mi valami korcs, félresikerült teremtménye vagyunk az Istennek – vagy akárkinek, aki ilyenné tette az embert, amilyen.

Nem és nem és nem okulunk.

Nagyon tanulságos Édesanyám naplója, mely  1944 ősze és  1945 tavasza között íródott – majd gondolkodom rajta, közreadjam-e… Mit is tudnak a maiak a háborúról ? Semmit…(Persze én se sokkal többet…) de legalább valamilyen szinten közelebb vagyok az eseményekhez, mint akik jóval utánam érkeztek erre a félresikerült világra.

Nem látok reményt a helyzet jobbulására. Újra és újra és újra beleesünk ugyanabba a gödörbe.

Nincs szemünk a látásra, és semmiféle érzékünk a bajok megérzésére.

És hatalmunk sincs ezek megakadályozására.

Vakon megyünk előre…. amíg út van előttünk.

Sőt, úttalan utakon is.

Ki/mi állít meg minket ?

Kép:http://www.ahctv.com/battles-history/d-day-mega-photos.htm

Na végre !!!

Én nem tudom, a magyar tévé mennyit mutat királyok életéről, stiklijeiről és egyéb ügyeiről – de  nekem van lehetőségem imitt-amott látni dolgokat. Hát ez az öreg nagy kujon volt – és épp itt volt az ideje, hogy leköszönjön, az amúgy is már 46 éves fia javára.

„…Asturias hercegének megvan a megfelelő érettsége, felkészültsége és felelősségtudata ahhoz, hogy teljes garanciával elfoglalja az államfői posztot, és hogy a remény új korszakát nyissa meg, amelyben a megszerzett tapasztalat egy új generáció lendületével párosul…

…Fülöp herceg felkészültsége, személyisége és a közügyekben szerzett széles körű tapasztalatai „biztos garanciát” jelentenek arra, hogy meg fog felelni az elvárásoknak.

 

A korrupciós botrányokkal és a király nőügyével is terhelt, megtépázott népszerűségű királyi családon belül a királynő mellett még Fülöp herceg a legközkedveltebb a közvélemény-kutatások szerint. Asturias hercege VI. Fülöp néven léphet trónra.

Fülöp Spanyolországban zárkózott, visszafogott stílusáról ismert: a trónörökös soha nem adott interjút, és a háttérből is rendkívül ritkán nyilatkozott a médiában. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy ügyelt rá, hogy imidzse kifogástalan legyen: mindig mosolygósnak, engedelmesnek és türelmesnek mutatkozott. Eddig viselkedését jól jellemzi a következő, José Luis de Vilallonga írónak tett vallomása: „Megtanultam nézni, hallgatni és csendben maradni”. http://index.hu/kulfold/2014/06/02/lemondott_a_spanyol_kiraly/

Az örömhírre jöjjön a híres spanyol énekesnő egyik általam kedvelt duettje Freddie Mercuryval :

Eggyel kevesebben....

 Öt-hatszor biztos láttam  Sissi-t. Nem szégyellem, kell a romantika néha az embernek. Női főszereplője Romy Schneider már több, mint 30 éve halott és most elment a másik főszereplő, Karlheinz Böhm is.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Karlheinz_B%C3%B6hm Elég szűkszavúan ír róla a wiki, s nem tudom, mennyire volt ismert Magyarországon jótékonysági tevékenysége, de 1981 óta, amikor létrehozta a Menschen für Menschen ("Emberek az emberekért") alapítványát,  Böhm igen aktívan részt vett a karitatív munkában Etiópiában.  Pedig sikeres volt a filmvásznon is, mégis otthagyta a csillogást és elment segíteni a rászorulóknak.

Sajnálom, hogy megint eggyel kevesebb azok száma, akiket kedveltem. Fogyatkozunk…. 

Nosztalgia - hallod, hogy múlik az idő ?

Van tőle (HvG) vagy 20 CD-m. (Magyarországon azt hiszem teljesen ismeretlen.) 

Lehet nem szeretni, meg lehet rajongani érte.

Ám ő is csak egy volt a dalos-madarak sorában.

Már vannak más tollúak, fiatalabbak, esetleg szebben éneklők.

Nekem mégis kedves emlékként marad meg ő és a zenéje.

Ha valakit érdekelne és nem értené, a szöveg "németül":
(Der Text ins Deutsche übersetzt ohne hollarieidu:)
Hörst du nicht,
wie die Zeit vergeht...
Gestern noch haben die Leute ganz anders geredet...
Die Jungen sind alt geworden
und die Alten sind gestorben...
und gestern ist heute geworden und heute ist bald morgen...