Csak a magam örömére… Mi az a Lüt ?

A képnek semmi köze a szöveghez, viszont szép..........

Elnézésedet kérem kedves ide tévedő olvasó, ezt most tényleg csak a magam örömre írom. Mert az égvilágon rajtam kívül senkit nem érdekel.

És hát hová írnám a fontos „dolgaimat” ha nem a blogba ?

Elég gyakran látok „az én TV-m-ben” svájci filmeket. Szeretem is, mert olyan témák, melyek nekem kedvesek, főleg hegyesek, vonatosak, vagy  Landfrauenküche, Hüttengeschichten...usw...Meg ugye  mentőhelikopteresek (aki olvas, tudja tán, mennyire oda voltam a „Rega”-ért,  a videóikat a youtube-on számtalanszor megnéztem…  https://aranyosfodorka.blogspot.com/2017/01/heli.html)                                

Szóval most egy új műsort láttam, vagyis nem is a műsor volt érdekes, hanem a címe. Fél napig kotortam a neten, és próbáltam a fordítást… és nem és nem és nem akart sikerülni és rá se tudtam jönni akárhogy is törtem a fejemet, hogy mit jelenthet az a fránya „Lüt”….. Ez a műsor címe: https://www.srf.ch/sendungen/srf-bi-de-luet (SRF bi de Lüt)

És az „előbb” – váratlanul - találtam egy idézetet, melyben a keresett szó szerepelt !

Alább a könyv borítóját láthatod, ill. alatta a keresett szót tartalmazó idézetet, amit viszont nem tudtam a könyvből kimásolni a technikai tudatlanságom miatt. De legalább a fordítóval lefordíttattam pár sort, s mit ád az ég, pont az én „Lüt”-ömet végre megértettem ! J

A könyv címe és az eredeti szöveg:

Appenzellischer Sprachschatz: eine Sammlung appenzellischer Wörter, Redensarter, Sprichwörter, Rätsel, Anekdoten, Sagen, ... von Dr.Titus Tobler. 1837

"Es ged bös Lüt, es ist allgemeine Wahrheit zu allen Zeiten, daß es böse Leute gibt; es hed bös Lüt, es sind böse Leute (jetzt) da." 

Gépi fordítás magyarra:

A gonosz Lüt,  általános igazság, hogy mindig vannak gonosz emberek; Rossz Lüt, vannak rossz emberek (most) itt. 

(Sajnos többet a szövegből se kijelölni, se lefordíttatni a géppel nem tudok, de nem is fontos.)

Na, szóval a Lüt az = Leute (Emberek) – valami ősrégi svájci dialektus szerint.

Hát lehet rajtam nevetni – de nekem ez igazi ajándék volt a mai estére….

Van egy ismerősöm, aki erre - ha látná - azt mondaná: Na te se fogsz már jobban megbolondulni....

Lehet, hogy igaza van...

Maráza Mária kápolna

(Nem érem utol magam…Vagy már annyira lelassultam, hogy a 24 órába csak 12 órányi feladatot tudok elvégezni ? Nem tetszik nekem ez a fajta öregség…Avagy tán sokat akar a szarka ??? 😏)

Biki Endre blogjában  http://baranyaidombsag.ucoz.hu/  olvastam én a marázai kis kápolnáról, s kedvet kaptam, hogy felkeressem. Be kell valljam, még csak Maráza helyét se tudtam, úgy kellett kibúvárolnom a térképen – hát elég világvégi hely. De közel van hozzám, kb. fél óra alatt kiértem.

A pöttyös úton gyalogoltam

Útközben: Bársonyos zöld földek....Hát nem gyönyörű ?

A faluban táblák segítik az idegent, könnyen megtaláltam a kápolnához vezető utat. Nem mertem azonban a földes útnak nekiindulni – bár (sajnos) por száraz volt, de

1. nem tudtam milyenek a viszonyok, megfordulni hol, hogyan lehet,

2. felhők is gyülekeztek, s nem nagyon kívántam egy füves-sáros mellékúton a világ végén forgolódni (esetleg) az autóval.

Így hát az utolsó háznál hagytam az autót. (Istenem – micsoda szép, gazdag ház lehetett ez anno…Mindenféle melléképülettel, hatalmas fenyőkkel – és megint Istenem, jaj, hogy néz ma ki…   Elfacsarodik a szívem, ha ilyesmikkel találkozom, nehezen viselem a sokfelé látható nyomor jelenlétét….)

  

Senki, de egy cicán kívül tényleg senki nem járt akkor arrafelé és ez valamiféle (nem tudom miért érzem…) misztikus, bár nem félelmetes hangulatot adott az egész utamnak. Madarak már megint nem daloltak (én ezt se vagyok képes igazán felfogni, hát hol vannak?) csak az út bal oldalán sűrűsödő sötét erdő fái között zizegett kicsit a szél. A jobb oldalon hatalmas szántott földek voltak, napraforgóval bevetve ill. az út elején egy csodás „selyemfüvű” rét, bodzabokrok, elnyílt akác, óriás lapulevelek....

Ijedten menekül a cicó....

Micsoda gyönyörű füvek ezek ! A fotón semmi se látszik ám a csodájukból !

Itt már látszik a kápolnához vezető út elején álló kereszt....

Kicsit bizonytalankodtam a gyaloglás közben, de aztán viszonylag hamar felfedeztem az erdő széli keresztet, amiről tudtam, hogy a kápolna közelében van. Na, akkor jó irányban megyek - nyugtattam meg magamat.

Ez a kereszt látszott messziről...

Ezt a rácsot csak azért fényképeztem le, mert ezen keresztül kellett bedugnom a fényképezőmet is, meg a kezemet is ahhoz, hogy az ajtó faragott képeit le tudjam fényképezni.... Féltem, hogy beesik a gép...de szerencsém volt....

Itt látszanak a hajdanvolt kálvária stációk....

Biki Endre fotója 2014-ből

Érdekes és kicsit titokzatos, (vagy nem tudom milyen jelzővel illessem) az a hosszan elnyúló tisztás, vagy széles út, ami a kápolnához vezet. Egy széles hasíték tulajdonképpen az erdőből – de mindkét oldalán ültetett, hatalmas diófák állnak. Nagyon valószínű, más volt ez a hely akkor, amikor megépült a kápolna. Ezt az is bizonyítja, hogy faragott fa ajtaján a zarándokok menete mellett 7 kálvária stáció is látszik – ezeknek azonban ma már semmiféle nyoma nincs.  

A kápolna mellett egy kút áll, már messziről fénylenek a kút fölé épített tetőn az eozin cserepek ! A kápolna is ilyen eozin cserepekkel van fedve. A közelben van a Mária forrás is.

Mivel a kápolna történetét megírtam a másik blogban, akit érdekel, esetleg nézzen be oda is:

https://csendhegyek.blogspot.com/2020/05/marazai-maria-kapolna-melletti.html

(Ott viszont nincs ennyi kép…)

Jól látható, hol csúsznak le a partfalon a dagonyázó helyükhöz a vaddisznók. Most épp nem volt ott egy se  :-) 

Fényképezgettem, ücsörögtem egy ideig a padon, hallgattam a nagy semmit, néztem a felhőket… Nem tudom, hogy van ez, de az ilyen helyeken, valami elmondhatatlan békesség ül meg az ember szívében. Tudom, hogy túlzás, vagy furán hangzik, de mintha csak a (fáradt városlakó) testem ült volna ott, a „lelkem” meg valahol  fölöttem lebegve élvezte ezt a hihetetlen nyugalmat.

Jó volt….

Hazafelé: egy ölyv szórakozott velem, ült a villanyoszlopon, mire odaértem, megálltam, elővettem a fényképezőt,  huss...már két oszloppal odébb szállt. Ezt pontosan ötször csinálta meg velem, akkor elfogytak a villanyoszlopok. Szerintem közben röhögött rajtam....És nekem egyetlen jó képem nincs róla....

Kékesden át jöttem haza, ezek kékesdi  képek: 

Ezen az épületen meglepődtem...nem is kicsit....

A Hármas hegy és a Zengő...meg a selymes búzatábla. Nem tudom őket eleget fotózni....

Ezek itt meg "csak" virágok" - egy apró figyelmeztetéssel, hogy mintha most lett volna tavasz, de a gesztenyékben már az ősz készülődik.

3,07 cm/év

Locsolás közben felnéztem  az égre....majd bejöttem a fényképezőmért, hogy megörökítsem a Hold mai helyét.
Tegnap hallottam ugyanis, hogy  évente 3,07 cm-t távolodik a Földtől. 
Nem emlékszem, hogy ezt a számot így, konkrétan olvastam volna valahol... 
Nekem ugyan mindegy, de azért  meglepődtem. 
(Vagy ezt mindenki tudja/ta csak én nem? 
Vagy ez senkit se érdekel, csak engem? - ja ezek költői kérdések, nem várok rá választ, csak úgy magamban beszélek....)


Utólagos kiegészítés:
Az alábbi kis anyagot találtam a "távolodás" témában:
Kérdés: Azt hallottam, hogy a Hold évente körülbelül 4 centimétert távolodik a Földtõl. Mi az oka ennek az eltolódásnak és hogyan lehet ilyen kis mennyiséget kiszámítani?

---

Válasz: A Föld és a Hold árapály-erõkkel hatnak egymásra. A Hold tengeri dagályokat idéz elõ a Földön, míg a Föld a Hold anyagát "megnyújtva" és összenyomva idéz elõ dagályokat. Ez a folyamat a Földtõl rengeteg forgási energiát vesz el.
Mivel a Föld gyorsabban forog, mint ahogy a Hold kering a Föld körül, a tengerek dagályai nem pontosan a Föld-Hold vonalra esnek. A dagályoktól származó gravitáció egy kicsit "megtolja" a Holdat és a Földtõl impulzusmomentumot juttat át a Holdnak, tehát növeli az összenergiáját.
A tengerek és a Föld-felszín közötti árapály-súrlódás miatt a Föld forgása minden évszázadban kb. 0,002 másodperccel lassul. A Föld-Hold rendszer impulzusmomentumának azonban állandónak kell maradnia, ha az árapályokkal keltett hõ veszteségét elhanyagoljuk. Ha tehát a Föld impulzusmomentuma csökken, a Holdénak növekednie kell. Ez csak úgy valósulhat meg, ha a Hold nagyobb pályán mozog a Föld körül. A Hold-pálya legtávolabbi pontjának távolsága kb. 3,8 centiméterrel nõ évente.
Az Apollo 11 ûrhajósai 1969-ben fényvisszaverõ eszközöket helyeztek el a Holdon. Késõbb újabbakat vittek fel. A kutatók egy távcsövön keresztül lézersugarat bocsátanak az egyik fényvisszaverõ eszközre. A fény visszaverõdik a távcsõre, ahol érzékeny szûrõ- és erõsítõberendezések detektálják a halvány jelet. A Föld-Hold távolságot abból az idõbõl számítják ki, amely a lézerimpulzus útjának megtételéhez szükséges.

https://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/teazo/miert/m01/hold.html

Nünüke, fátyolka, musli(n)ca

Hogy az embernek meg kell élnie 75 évet, mire bizonyos dolgok tisztázódni tudnak a fejében – azt azért furcsának tartom. Vagy sosem érdekelt olyan mélységig a téma, hogy utána-bogarásszam (a szó szoros értelmében) ? Lehetséges ez is.

Na de most…. most, amikor erre mifelénk egy nap nem 24, hanem minimum 48 órából áll, sok mindenre ráérek….

Nemrég betettem egy bogár fotóját, azzal, hogy nem ismerem micsoda. Lélekajtós barátném felokosított, hogy ez egy nünüke.

Én meg csodálkozva tátottam el a számat: EZ nünüke ? Akkor annak mi a neve, amit én egészen eddig nünükének ismertem ?

És persze szélsebesen elkezdtem keresni a gugliképek között. És persze meg is találtam.

Tehát végre nem tudatlanul fogok meghalni, most már nem fogom egyiket a másikával soha többé összekeverni.

Nagy keresgélés közben rábukkantam végül a musli(n)cára.

Nincs eldöntve a pontos neve, ezért is írom ilyen fura módon.

Jó, mondjuk ezt legalább jól tudtam, hogy miképp hívják azt a kis izét, ami egy elöl hagyott almaszeletre percek múlva megjelenik a semmiből.

Tehát kérem tessék, itt a ma délutáni „munkám” eredménye, akit érdekel, bogarászhat !

NÜNÜKE

https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9ges_n%C3%BCn%C3%BCke

A közönséges nünüke a hólyaghúzófélék családjába tartozó, Európában honos bogár. Réteken, mezőkön, és meleg helyeken él. Hiányzik a szárnya, tehát a szárnyfedője kisebb méretű. Jellegzetessége, hogy megfogva sárgás folyadékot bocsát ki, amely fájdalmas hólyagokat okoz a bőrön.

Feje kicsi, rajta két csáp található. A tora kicsi, a potroha viszont a teste többi részének a kétszerese. Egész teste sötétkék és csillogó színű.

A hólyaghúzófélék túlátalakulással fejlődnek. Első lárva, második lárva, álbáb, negyedik lárva, valódi báb, és imágó alakjuk is van. A nőstény a földbe rakja a petéket. A kikelő lárva felmászik egy virágra, belekapaszkodik egy méhbe, és beviteti magát a kaptárba, ahol nektárt és virágport fogyaszt.

(Vele találkoztam pár napja a réten...)

FÁTYOLKA

https://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%B6ldf%C3%A1tyolk%C3%A1k

A zöldfátyolkáknak Magyarországon körülbelül 30 fajuk él. A lárvák ragadozók, többségük levéltetveken él. Néhányan a körülöttük található törmelékdarabokból álcát készítenek maguknak. Az álcázást segítik a torukon növő dudorok és serték. Az imágók nektárral, pollennel és mikroszkopikus gombákkal táplálkoznak.

Egész eddigi életemben ezt "tudtam" én  nünükének. Tanulni sosem késő !

  

MUSLI(n)CA  (Harmatlégy)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ecetmuslica

Az ecetmuslica egy a kétszárnyúak rendjébe tartozó kistestű légy. Lárvái erjedő, bomló növényi anyagokban (pl. erjedő gyümölcsökben) fejlődnek, ahol mikroszkopikus gombákkal táplálkoznak. Más, közeli rokon fajokkal együtt Magyarországon is gyakori, lakásokban is feltűnik, présházakban tömeges lehet. 

(Hmmmm.... Még sosem láttam, hogy ilyen vörös a szeme....)

(Mindhárom képet a https://hu.wikipedia.org  -ról hoztam)