E. A. Poe: KÜLÖN
Gyermekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más.
Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom.
Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön.
Ott -- gyermekkoromban --
a vad
Élet hajnalán:
ott fakadt
Ez a varázs --
a jó s hamis
Mélyekből --,
mely kötöz ma is:
Forrásból lett, gyors patakból,
Sziklahegyen rőt falakból,
Napból, mely lekörözött
Őszi aranyfény között,
Villámból az ég alatt,
Amint elszállt, elszaladt,
Dörejből, vihar ha forrt,
S fellegből, mely olyan volt
(Bár kéklettek az egek)
Szemre, mint egy szörnyeteg.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése