Utánanéztem...

2007.április 15.vasárnap
...pontosan mi is a szurikáta. Lehet, szégyellnem kellene, de nem tudtam, sőt úgy érzem alkalmanként össze is kevertem a préri-kutyával és/vagy a mormotával. Nos, akkor most megosztom tudásomat másokkal is:

A szurikáták az állatkertek legkedveltebb állatai közé számítanak mókás kinézetük, mozgékonyságuk és játékosságuk révén. Gyakorta két lábra állnak, úgy ellenőrzik, nem tűnt-e fel valami veszedelem a közelben? Afrikai déli részének szavannáin és félsivatagjaiban élnek, elsősorban a kemény talajt, sziklafelszínt kedvelik. Mellső lábukon erős és nagyon hosszú karmok ülnek, ami hatékony ásóképességüket jelzi. Nappali állatok, az éjszakát a maguk ásta üregrendszerben töltik, amelyet gyakran megosztanak az afrikai földi mókusokkal. Elsősorban kisebb állatokat, rovarokat és puhatestűeket fogyasztanak, de nem vetik meg a növényi eredetű táplálékot sem. Esetenként kirabolják a madárfészkeket és el-el kapnak kisebb gerinceseket is. 

A csapat egész nap táplálék után kutat, ügyesen borogatják fel a kisebb köveket értékes "kincsek" reményében. Ha a táplálékbőség lecsökken, felkerekednek, rendszerint az eredeti üregtől 1-2 km távolságra építenek egy újat. 

A szurikáta csapatra jellemző a magas-fokú szocializáltság. A kolóniák 2-3 családot tartalmaznak 10-15 egyeddel. A családok a szülőpárokból és azok fiatal utódaiból állnak. A nőstények nagyobbak, mint a hímek, ők uralkodnak a csoport felett. Eddig legalább 10 féle hangjelzést különítettek el a kutatók, a fenyegető morgástól a riasztójelzésként szolgáló ugatásig, melynek hallatán azonnal visszamenekülnek üregükbe. Évente egyszer ellenek, a párzási időszak szeptembertől októberig tart, majd a novemberben vagy decemberben ellenek. 7-9 hétig tart a szoptatási időszak, a fiatalok 1 éves korukra válnak ivaréretté. Könnyen szelídíthetők, Dél-Afrikában gyakorta tartják háziállatként egér-ellenszerként.