2007. május 11., péntek

Kutyatej

2007.május 11.péntek
Egy hónap alatt elvirágzott a farkas-kutyatej. Ha megnézed az április 14-i képet, láthatod a különbséget.


  


A "kutyatej"-hez verset keresve bukkantam az alábbira:

Babits Mihály: Városvég 

A város végén áll a régi ház. Vigyázz! 
Tudod-e mit beszél a régi ház? 
A régi gyász van falaira festve 
és barna nappal és fekete estve. 
Vigyázz, mert elfog téged is a régi gyász. 
A régi láz gyul minden este 
bús ablakain ki s a lelket inti: 
vigyázz, mert elfog téged is a régi láz. 
Lázas és gyászos a vidék: vad ég, 
sötét felhőkben izzó hasadék. 
Dombfogyásig tart a táj, 
ott megszakad a szemhatár, 
ott lesz zöldje kék; 
mi van tul rajta még? 
Talán a semmi. Talán az ég. 
 A pázsit egyre kopaszul, egyre vásik. 
A gyárból a csatornába szennyes ár foly. 
S tellik a csonka utca reggel
sok meztelen, piszkos gyerekkel. 
Sereggel nőnek az út szélén a gaz gyomok. 
Kutyatej, csallán, szarkaláb, 
a hervadt berze búj alább, 
legényhüség röpíti pelyhét 
s a vad hajnóka húnyja kelyhét. 
Mérföldkő mellett nagy rakás homok. 
Homok tövén a szöcske herseg 
a távol kocsmazajjal versenyt. 
Késő délután pecér jön arra ketrechintaján 
s a sok visító eb körül a tájnak renyhe népe összegyül:
bámész sereg,
züllött koldus, pőre gyerek;
kocsmából is a kis lotyó
s sok cserfes asszony s vén szotyó.
A régi ház
mit vár ugy e vidéken, mit vigyáz?
A régi gyász -
fog el, ha nézel a néma kapúra,
s a régi láz
bús vágya leng a szennyes bús vidéken
s vad égen:
az költi lelked szennyes mélabúra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése