Nem passzol ugyan a mai bejegyzésem a blogom címéhez, mert azt nem mondanám, hogy a történteknek egyértelműen csak örültem volna....de !
 | |
De azért csak leírom, mert ritkaság és mivel legalább én láttam - ha fényképezőgép híján megmutatni nem is tudom, azért nekem mégis csak örömet jelentett. Kedvenc Gyükésemben haragos siklót láttam. /Nevét egyébként a potenciális veszélyforrásokkal szemben tanúsított agresszív viselkedéséről kapta. Támadásainak hevessége miatt a népnyelv ugró siklóként is ismeri./ Volt jó másfél méter, és tényleg, valósággal "felugrott" ijedtében, amikor a közelébe értünk és pánikszerűen elkígyózott egy sűrű bokorba. A Lili is ijedten nézett rám: "Mi lehet ez ???" - kérdezte a szeme. 16 éve járok ki, mindössze egyszer láttam egyet, az is döglött volt már. Ez egy szép nagy példány volt.
 | |
A másik meg a két galacsinhajtó. Ilyent se láttam még soha; a két kb, 1 cm-es bogárka egy jó 1,5 cm átmérőjű trágyagalacsint görgetett.
A régi egyiptomiak egyébként szent állatként, az örök újjászületés szimbólumaként tisztelték ezt az állatot. Nem is galacsinhajtónak hívták, hanem szkarabeusznak nevezték el. Egyiptomi felfogás szerint a szív az élet fenntartója, a szkarabeusz a lét kifejezője, s ha ezeket összeadjuk, akkor ebből az következik, hogy a szkarabeusz egyszerűen helyettesíti a szívet, vagyis oltalmazó amuletté válik. Amulettként az volt a feladata, hogy megóvja a halott szívét attól, hogy kedvezőtlen vallomást tegyen a túlvilági bírák előtt.
No kár, hogy csak ilyen netről leszedett képeket tudtam mellékelni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése