 |
A 3600 éves nebrai korong A nebrai korong egy 32 cm átmérőjű bronz korong, amely a szélénél alig 1,7 mm vastag, a közepén viszont eléri a 4,5 mm-es vastagságot. A korongon jól kivehető módon ábrázolták a napot, a holdat és a csillagokat egy aranybevonat segítségével. Maga a bronzlap két helyről származó alapanyagból készült: az ötvözethez szükséges réz minden valószínűség szerint az ausztriai Salzburg környékéről származik, ám az aranybevonat erdélyi bányából származó aranyból készülhetett.
A korong korát radiokarbonos vizsgálat révén nem lehet megállapítani, hiszen az ötvözet nem tartalmaz szenet, így a datálást csak a koronggal együtt megtalált többi tárgyon végezhették el. Két bronzkardot, két bárdot, egy véső és egy karperec darabjait találták a koronggal megegyező helyen. A két kilós korongot valamikor 3600 évvel ezelőtt készíthették, és az idő folyamán többször változtatták a rajta található ábrázolásokon. Wolfhard Schlosser, a bochum-i egyetem asztronómusa szerint a szászország-anhalti lelet az első kalendárium.
Úgy véli, a korong segítségével tudta összhangba hozni a bronzkori ember a holdévet a napévvel. A korong segítségével tudta megállapítani, hogy mikor is kell egy szökőhónapot beiktatnia kalendáriumába ahhoz, hogy a napév és a holdév ismét fedésbe kerüljön egymással. Ezt a véleményt képviseli egyébként Ralf Hansen, hamburgi asztronómus is.
Ő egy babiloni ékírásos szöveget felhasználva arra a megállapításra jutott, hogy a bronzkori ember már 365 napos napévvel és 354 napos holdévvel számolt. A kettő összhangba hozása azonban olyan tudást feltételez, amelyre eddig gondolni sem mertek a kutatók a bronzkori ember kapcsán. Kérdés, hogy ha valóban ismeretekkel rendelkezett a csillagok állását illetően, akkor ezeket honnan szerezte? Saját maga jött rá az asztronómiai tényekre, vagy valahonnan keletről „importálta” a tudást. /Nat.Geo., 3SAT/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése