Dsida Jenő: A gyöngék imája
Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra,
hegyre, völgyre,
virágra, főre, szétmáló göröngyre,
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.
Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja
Hozzádig emelni.
De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább,
legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése