Shakespeare: XXXV. szonett

2007.10.28.vasárnap.
Kevenc verseskötetemben lapozgatva, egy hajdandi kedves versemre bukkantam. Álljon itt, idézve a múltat.

(Gyükési vadrózsa)

SHAKESPEARE: XXXV. SZONETT

Bármit tettél, ne bánkódj; tüske van 
A rózsán, ezüst tóban iszap; 
Nap s hold elé felhő és árny suhan 
S rút rák él a bimbó selyme alatt.

Mind tévedünk; én is, mert képbe zárom
S így oldozom önkényed tetteit, 
S magam rontva vétkedet magyarázom 
S túlzott mentéssel túlzom bűneid:

Értelmezem érzékiségedet 
(Az ügyész véd): szívem ím pörbe száll 
Szívemmel, mert szerelem s gyűlölet 
Benne oly polgárháborúban áll,

Hogy kényszerére keserű bajomnak 
Cinkosa vagyok édes tolvajomnak.

Fordította: Szabó Lőrinc