KASSÁK LAJOS : KI GONDOL RÁM
Mindent megteszek
hogy békességem legyen.
De a békesség nem jön felém
hiába kiáltozok érte
hiába integetek fehér kendővel
az erkélyről.
Nagyon hosszú éjszakát éltem át
s lehet hogy eltévedtem.
A fal mögött szűkölök
a vörös téglafal mögött
melybe a feledés parancsát írták
vésővel
kalapáccsal.
Nincs is fehér kendőm
és erkély sincs itt.
Úgy zár be magányosságom
ahogyan a fát körülzárja a kérge.
Nem hallják hangomat
nem látják hogy jeleket adok le a világnak.
Egy fal mögött állok elfeledten.
Nem létező kincseimet
számlálom.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése