Hajóroncsok Pisa kikötőjében

2007.11.22.csütörtök
Pisa városát általában ferdetornyáról ismerjük. Hamarosan azonban fontos régészeti lelőhelyként is számon tarthatjuk majd, mivel egy egész ókori hajóflottát - sok hajón még a legénység és a rakomány is rajta volt - ástak ki a városban. Eddig 39 hajóroncs került elő rendkívül jó állapotban. 

 

 

   
Előkerült egy római halfűszerrel teli hordó, valamint a felborult hajó alá szorult tengerészek csontváza is. Az egyik hajó húst szállított, egy másikon pedig élő oroszlánt vittek Afrikából a római arénákba.A legfurcsább azonban az, hogy a hajótemetőben talált roncsok nem egy periódusból, hanem különböző korokból valók. A kutatók szerint ennek oka abban keresendő, hogy az i.e. 6. századtól egy csatorna kötötte össze a pisai dokkokat a nyílt tengerrel, és nagyjából 100 évenként egy szökőárhoz hasonló természeti katasztrófa sújtotta ezt a tengeri utat, amely utasaikkal, rakományukkal együtt felborította és elsüllyesztette a hajókat. A 39 hajóroncsból 16-nak már a korát is meg tudták állapítani: azok az i.e. 5. század és az i.sz. 4. század közötti időszakból származnak. Néhány szétszórtan fekvő lelet azonban még régebbi. A legrégibb hajók tulajdonosai görögök és föníciaiak voltak, ami arra enged következtetni, hogy a titokzatos és kevéssé értett etruszkok valójában élénk kereskedelmet folytattak. Az egyik hajó olyan amforákat szállított, amelyeken Spanyolországból és Itália Campania nevű tartományából származó homokot találtak, ami nem hagy kétséget afelől, merre is jártak ezek a hajók. Egy másik hajó evőeszközöket és edényeket szállított az egészen egyszerű tárgyaktól az értékes darabokig. Az eddig megvizsgált hajók között nem találtak hadihajót, utasszállító hajók pedig még nem léteztek akkoriban. Az egyik szabályosan lehorgonyzott hajó kötelei sértetlen állapotban maradtak fenn. Rakománya között értékes ékszereket, kézzel mintázott kerámiát és különböző személyes holmikat találtak; az evezőpadba pedig görög betűkkel az akedo szó volt belevésve, ami sirályt jelent, és valószínűleg így hívták a hajót is.

 

 

 Az első kilenc hajót 1998-ban fedezték fel, amikor az olasz vasúttársaság San Ressore közelében új ellenőrző pontot akart építeni. Néhány hónap múlva már több mint egy tucat hajóroncsot sikerült azonosítani, egy évvel később pedig hivatalosan is megkezdődtek az állam által finanszírozott ásatások, de a hajók fele még mindig a föld alatt fekszik. Az ásatások folytatása nehéz feladat, mivel az oxigén károsíthatja az ókori faanyagot, és mivel több hajó is legalább hat méter mélyen fekszik, először le kell szivattyúzni a vizet, hogy hozzájuk lehessen férni. Eddig csak néhány hajót vettek ki a talajból: az ókori faanyagot megtisztították, vízbe áztatták, majd gombaölő oldattal lekezelték, hogy megakadályozzák a szerves anyagok pusztulását. A restaurátorok összerakták a hajók darabjait, a rekonstruált járművet pedig műanyaggal és üveggyapottal vonták be. A páratartalmat és a fényerősséget állandóan ellenőrzik, és a hajók a levegő áramlása érdekében műanyag köteleken függnek. Eddig három hajót szállítottak a pisai laboratóriumba, ahol évekig fognak ázni a különleges oldatban, mire a nagyközönség is láthatja őket. / http://www.mult.kor.hu/ /