A NASA Hubble űrteleszkópja Föld körüli pályáról, a légkör zavaró hatásaitól mentesen figyelhette meg a váratlan és látványos szuperkitörésben lévő 17P/Holmes-üstököst - jelentette a hírek.csillagászat.hu portál.
A Hubble a Holmes-üstökös magjának közvetlen környezetéről, a földi teleszkópokkal hozzáférhetetlen mag körüli belső kómáról képes részletes felvételeket képes készíteni.
A kitörésben levő üstökös magja környezetében nem látszanak egyéb magtöredékek. Az üstökös-mag átmérőjére 3,4 km, ami átlagos - azaz még ha a szuperkitörés el is vitt kisebb-nagyobb darabokat és nagy mennyiségű port és gázt a magból, még mindig maradt elegendően nagy tömeg benne.
Az adatok alapján úgy tűnik, az elmúlt hetek viharos eseményeit túlélő mag minden bizonnyal elegendő utánpótlást adhat az égitest jövőben várható, újabb kitöréseihez. A Holmes kómájának (az üstökös magját körülvevő, porból és gázból álló burok) átmérője már meghaladta a Napét: egymillió kilométernél is nagyobb.
A Holmes-üstökös, mint a többi hasonló, a Jupiter családjához tartozó kis üstökös, a korai Naprendszer Kuiper-övében keletkezett, valahol túl a Neptunusz pályáján. Az innen származó üstökösök magja alacsony hőmérsékleten alakult ki, belsejükben pedig nagyrészt megőrizték a korai Naprendszer ősi jeges-poros anyagát. A széteső, illetve a kitörésben lévő üstökösmagok megfigyelésével bepillanthatunk a Naprendszer eredeti állapotát tükröző magok belsejébe, ezzel pedig kialakulási körülményeikről szerezhetünk másképpen elérhetetlen ismereteket.
A nagy távolságban levő üstökösmagok kutatására a Hubble szinte az egyetlen rendelkezésre álló műszer (eltekintve az üstökösök közelébe küldött űrszondáktól). Az űrtávcső először a Jupiter árapály-hatásai által darabjaira tépett, majd ennek 1994 nyarán az óriásbolygóba becsapódott Shoemaker-Levy 9-üstökös magjait figyelte meg. Szintén a Hubble segítségével követhették a csillagászok az Oort-felhőből származó C/1999 S4 (LINEAR) magjának teljes felbomlását 2000-ben, 2006-ban pedig a Jupiter üstökös-családjához tartozó. /Index.hu/
A manapság 17P/Holmes jelöléssel nyilvántartott üstököst az angol Edwin Holmes fedezte fel 1892. november 6-án. Az üstököst 1893. áprilisáig követték, ám a pályaszámítások azt mutatták, hogy keringési ideje mindössze 7 év, így 1899-ben ismét látható lesz. Az akkori észlelők nagy várakozással tekintettek a visszatérés elé, ám csalódniuk kellett. Az üstökös alig volt látható. Az 1906-os visszatérés hasonlóan eseménytelenül telt, majd az üstökös hat évtizedre elveszett a fürkésző tekintetek elől. Csak az elektronikus számítógépek megjelenése után tudtak olyan pontos számításokat végezni, hogy 1964-ben ismét a nyomára akadjanak. Azóta minden napközelségét megfigyelték, ám egészen mostanáig a halvány arcát mutatta felénk. Okt.24-25-én azonban minden idők legnagyobb üstökös-kitörését produkálta. Mivel 2008. május elejéig észlelhető lesz, remek alkalom kínálkozik a kitörés nyomon követésére és talán egy újabb megfigyelésére is.
 |
| A Holmes, a Nap és a Szaturnusz méretarányos képe. A jobb sarokban van a Szaturnusz... |
 |
| Holmes-üstökös útja a Perseus csillagai között október-november hónapban |
Köszönet BB-nek a cikk-ajánlásért !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése